Amikor Mór felhívta a város legjobb magánnyomozóját, megnyugodott. Nem azért, mert teljes mértékben megbízott benne, hanem mert tudta, hogy Frigyes olyan, mint egy príma vadászkopó. Addig megy a nyomok után, amíg utol nem éri a vadat. Kétsége sem volt...
Másnap egy váratlan üzenet mindent megváltoztatott. Iza már délután háromra kérte, hogy menjek ki elé a reptérre. Így sajnos le kellett mondanom a másik találkát. Nem akartam hasfájásra hivatkozni, de semmi okosabb nem jutott eszembe. Nem könnyű mindig valami...
„Drága Anya!
Ezt a levelet biztosan nem adom oda neked soha, mert nem akarom, hogy tudd, mennyire gyenge vagyok. Még szerencse, hogy Andihoz készültem aznap este. Ha nem alhattam volna nála, biztosan belehalok a fájdalomba. Este nyolc volt, csak pár...
Magda a kórházban tért magához, ahol hátulgombolós, fertőtlenítőszagú ingben feküdt, és amikor kinyitotta a szemét, csak a plafont látta, annyira alacsonyan volt a feje. Hallotta, hogy körülötte beszélgetnek, vagy valaki a telefonját nézte, mindenesetre emberi hangok voltak. Nem úgy...
"Kedves Anya!
Neked írok, mert apa úgyse olvasná el. A feliratos filmeket is gyűlöli, hát még a kézzel írt leveleket! Sose hittem volna, hogy valaha is fogok nektek írni egy ilyet, bár ti az X generációból bizonyára nem is várnátok...
A második levelet akkor írtam meg, amikor ki voltam akadva a világra, de nem mindennapi szinten. Úgy, ahogy egy kamasz, aki utálni tudja még a levegőt is, amit belélegez. Buliba hívtak, és 13 évesen úgy éreztem, messze idősebb és...
Ma majdnem lebuktam. Utálom a tavaszt, mert az emberekben felerősödik a késztetés: menniük kell sétálni, kirándulni. Egyiknek sincs sok értelmes, de fogjuk rá, hogy egészséges. Járhatnának helyette úszni vagy edzőterembe, és akkor mennyivel nehezebb volna belefutnia az embernek a...
A riasztórendszer bár működött, a betörőket nem akadályozta meg semmiben. Egyetlen képet vittek csak el, a legdrágábbat. Egy ikont. Hogy ez tudatos volt-e, vagy csak azért választották, mert az volt a legkisebb, nem lehetett megmondani. Látszólag semmi máshoz nem...
Az első akkor íródott, amikor még elsős voltam, és meg akartam mutatni neki, mennyire ügyes vagyok. Tavasz volt, már minden betűt ismertem, de ez a levélíráshoz kevésnek bizonyult. Ha visszagondolok, belesajdul a szívem, hogy anya ekkor harmincnégy volt, szerintem...
Ketten vannak. Mindketten részei az életemnek. Szeretem őket, és vessen meg bárki, képes vagyok mindkettőben megtalálni a jót.
Az egyik szőkésbarna, karcsú. Élénk, mint egy fiatal őz, aki kíváncsian lesi a mezőt, mert nem biztos benne, hogy védelem nélkül kimerészkedhet....
