No, lássuk a listát!
- A szépeket, akiket csodálni csak a filmeken szeretünk, legfeljebb a plakátokon, amiken túl tökéletesek. Nincs egyetlen egy nyitott pórus se az arcukon, egy felesleges szőrszál a szemöldökükben, és a bőrük a barack és a márvány keveréke. Igen, tudjuk, hogy photoshop, de akkor is. A hétköznapiakkal az a baj, hogy ők is tudnak gyönyörűek lenni, és ha ezt még kedvességgel is tetézik, végünk van.
- A nem sminkelőket, akik reggel tiszta vízzel megmosakodnak, és vége is a napi rutinjuknak. Nulla ránctalanító, fényvédő krém, semmi botox hatású szérum, vitaminkoktél, hidratáló…Ők jól vannak úgy, ahogy vannak, és nem zavarja őket, hogy ereszkedik a bőrük vagy fénylik, de az se, hogy nincs hosszú szempillájuk.
- Akik folyton főznek, esznek és nem híznak. Na, ők az egyik leggyűlöltebb kategória tagjai, mert hiába hiszi a legtöbb ember, hogy ha lenne három kívánság, a nők valami jó pasit szeretnének, mondjuk a 365 nap Michele Morronéját, á, dehogy. A legtöbben azt választanák, hogy ehessenek kedvükre hízás nélkül.
- Akik mindig edzenek…Hogy a csudában van rá idejük? Mikor foglalkoznak a háztartással, a gyerekeikkel és a férjükkel, ha idejük jó részét kondizással töltik, képesek zöldséglöttyöket inni, és pontos információk vannak egy edzőterem kínálatáról, nem beszélve a piacon lévő összes fehérjéről és kollagénről.
- Azokat, akik sose mondanak rosszat a párjukról. Hogy lehet, hogy nekik nincs bajuk vele? Miért nem szidják legalább egy keveset, csak a buli kedvéért? Mit tettek annak érdekében, hogy férjük, kedvesük segítőkész, szorgalmas lett, és esze ágában sincs más nőkre nézni? Mit tudnak ezek a nők, akik ránézésre semmivel se jobbak és szebbek az átlagnál? Érthetetlen, hogy szeretik, becsülik őket és viszont.
- Az okosakat, mert azt hiszik, mindenkit lenézhetnek, bírálhatnak, miközben nem ők fújják a passzát szelet, de képesek elhitetni mindenkivel. Az okos nő ravasz és veszélyes is, így kettős problémát okoz a jelenléte. Nem könnyű átlátni rajta, ő viszont rájön, ha kisstílűek vagy lógósok vagyunk.
- A hangosakat, mert mellettük a füldugó is kevés lenne. Már kora reggel telekürtölik az irodát, a konyhát, bármit életük eseményeivel, amikre senki nem kíváncsi.
- A vidámakat, mert gyanúsak. Hogy lehet, hogy nekik semmi gondjuk? Nincs családjuk, gyerekük, akik megkeserítené az életüket? Hogy készülnek el időben anélkül, hogy összeroppannának a feszültségtől? Különben is mit vigyorognak, mint a vadalma, nem Jehova tanúinak vették fel őket. A munka nehéz és komoly dolog, nincs abban semmi, amitől fülig szaladhatna a szánk.
- A sikereseket…No, ők aztán pláne szörnyűek. Mit tettek a siker érdekében? Dörgölőztek, fontoskodtak? Ja, sokat dolgoztak és kitartottak céljaik mellett. Persze…Ezt ki hiszi el, hiszen mások is dolgoznak, túlóráznak, mégse jutnak egyről a kettőre. Meglehet, hogy nem elég céltudatosak és tehetségesek? Talán. Most netán boldogok? Ha nem, akkor mégse tudják a tutit.
- A pletykásakat… Másról mondani egy-két keresetlen jelzőt még nem pletyka, nem? Kicsit megbeszélni, hogy megint új cipője van, a táskája se régi, és legalább ötvenezer volt, mert bőr, jó érzés. Irigykedés lenne? Hogyisne! Látszik, hogy közel van a tűzhöz, a főnök, a helyettese vagy bárki mindig kedvez neki, vagy épp fordítva? És különben is most hagyta el a férje Julikát, pedig milyen szépen lefogyott. Igaz, előtte nem volt túl kívánatos…
- Kiket nem utálunk? Jaj, hát azokat, akik dicsérnek bennünket, akik észreveszik, ha fáj a fejünk, akik segítenek, ha elakadunk a munkában (őket csak később, mert hálálkodni nem szeretünk), akiket baj ér, akik betegek vagy szerencsétlenek. És azokat, akik gyakran hoznak be sütit, kávét főznek helyettünk, és meghallgatnak bennünket még akkor is, ha nincs idejük ránk…Nincs igazam?
Kép forrása: Pinterest
