"– Lóri? - kérdezte óvatosan.
– Igen, a papagáj! - kiáltott fel hangosan a fiú. - Akkor még megismersz…
– Persze, hiszen egész alsóban mellettem ültél. Igaz, akkor kicsit másképp néztél ki.
– Jóval kövérebb voltam és hajam is volt… - vigyorgott...
"Kiara Marco arcát fürkészte. Nem akarta megkérdezni tőle, vajon ki volt ez a nő. Ahhoz még túl friss volt az ismeretség, hogy ennyire nyíltan kíváncsiskodjon."
A sorozat többi részét itt olvashatod
– Nem ismerem ezt a nőt - mondta a férfi....
"Csak azért volt könnyű és gyors a búcsú, mert már mindketten nagyon dideregtek, de még mielőtt elvitte volna őket a négyeshatos az ellenkező irányba, telefonszámot cseréltek. Gábor egy jóéjt üzenetet még elküldött Eszternek, aztán agyalni kezdett… vajon írt-e a...
"– Kiara, kapaszkodj meg, egy fantasztikus helyre kalauzollak.
– Állok elébe! – kacagott a lány. Jöjjön, aminek jönnie kell, tette hozzá magában. Csak a szerelem ne!"
A sorozat többi részét itt olvashatod
Marco remek idegenvezetőnek bizonyult. Miközben vezetett, jobbra, balra rámutatott egy-egy villára,...
"Hirtelen megakadt a szeme egy ismerős arcon… Ne… Hát, ilyen nincs is. A vékony, kék szemű férfi, aki az imént még zsepit kért tőle, most ott vigyorgott a képernyőjén… egy futóbabakocsit tolva.
Na, akkor ez itt el is dőlt –...
Még csak délelőtt tíz óra volt, de úgy tűnt, mintha az Ég, - elfáradva abban, hogy mindig a magasban feszül, - le akart volna pihenni a Földre. Sötét volt, és szakadt az eső is. Ez a látvány egy éve...
"– Kiasszony, isten hozta minálunk! – nyújtotta a kezét a világ legdögösebb pasija. A lány keze nem remegett, viszont a lába, enyhén kutyapiszok szaggal átjárva annál inkább."
Az előző részeket itt olvashatod
Kiara egy halk köszönömöt rebegett, aztán, úgy nyúlt az...
"– Most mit bámulsz? – rivallt rá mérgesen.
– Hát nem minden nap fogadunk kutyaszarba lépett vendéget – hangzott a válasz. Ahogy az enyhe szellő meglebbentette kócos fürtjeit, még dögösebbnek tűnt. Kiara elfintorodott: csak neki lehet ilyen balszerencséje. Még hogy a...
Kiara szerette volna világgá kiáltani, hogy boldog! Igaz, hogy ezen a napfényes májusi napon erre senki sem volt kíváncsi, de nem bánta. Olyan könnyű volt szíve-lelke, mint az utóbbi években talán egyszer sem. Ahogy végig sétált a Corso Garibaldin...
– Volt egy kisebb agyvérzése, de nyugodjon meg, hamarosan jobban lesz. Látom, beszélni nagyon jól tud.
– Agyvérzésem? Abba nem hal bele az ember?
Az orvos elmosolyodott.
– De, van aki. A nagyon erősek, amilyen maga, túlélik. Higgye el, a maga korában...
