Créme Brulée – 21. rész – Egy év múlva

Laura a kertben terített. Gyönyörű tavaszi nap volt, a május legszebb arcát mutatta. A lankás táj a Balaton mellett, Toszkánát juttatta eszébe. A domboldalon csend volt, csak a madarak zavarták meg hol némi kopogással, hol meg hangos veszekedéssel. Nagyon jól esett neki, hogy a tökéletesség nem bántja a fülét, ugyanis egy éve nem hitte volna, hogy örülni fog ilyesminek.

Az előző részeket itt olvashatod

Ez az egy év olyan volt, mintha valaki megpöccintette volna a dominó utolsó darabját és az elindította volna a sorozatot. Egyszerre több is elindult és az elején messze nem tűnt csodálatosnak minden. Oliver viszont az volt és az maradt mindvégig. Egyetlen egy alkalommal nem kapta rajta magát azon, hogy csalódott benne. Nem azért, mert a fiú úgy ugrált, ahogy ő fütyült, hanem, mert megmutatta, hogy becsvágy és szorgalom nélkül mit sem ér a munka.

Amikor megtudta, hogy Lauráé lett a Créme Bulée, meghökkent. Azt mondta, nincs hozzászokva, hogy vagyonos csajokkal járjon. Ezért a mondatáért Laura belecsípett és közölte vele, hogy jobb, ha megválogatja a szavait, mert keres jobb beszállítót nála. Persze mindketten nevettek, és tudták, hogy semmi szükség erre, hiszen együtt viszik majd a kávézó hírét a világba. Az elmúlt hónapok alatt igazán csinos kis hely lett belőle, mert hátul kiépítettek egy kerthelyiséget is. A lugasokban, az illatos virágok közé mesebeli hangulatot varázsoltak. A forgalom napról napra nőtt, főleg miután Oliver egy fantasztikus honlapon elkezdte világgá kürtölni a helyet. És amikor valódi franciák is érkeztek, mindketten elkönyvelték a sikert.

Andreát Laura páros lábbal rúgta ki azon a napon, amikor aláírta a tulajdonosi szerződést. Már megtehette volna előbb, de akkor érzett magában annyi erőt és elszántságot, hogy megtegye. A csaj bambán nézett rá, és egy pillanatig el sem hitte, hogy az lett a főnöke, azaz lett volna, akinek a kezére forró vizet löttyintett. Amikor Laura határozottan és higgadtan közölte vele, hogy mehet, ahová akar, először nem fogta fel. De amikor elhangzott az a mondat is, hogy sajnálatos módon a vendéglátóiparban valószínűleg nem lesz szerencséje sem a városban, sem a környékén, akkor úgy bevágta a kávézó ajtaját, hogy megremegett a kirakat üvege.
Oliver, aki bár nem hallgatózott, hallott mindent. Csak elmosolyodott furgonja felé menet, és elismeréssel gondolt Laurára, akiből ki sem nézte ezt a határozottságot. Így még jobban szerette. Laura saját maga is meglepődött a benne zajló változáson. Végre kiállt önmagáért, és nem csak hagyta az eseményeket megtörténni. Túl sokáig volt nyuszika, bár most sem akart tigris lenni, inkább csak egy bölcs farkas bőrébe bújt volna. Vagy inkább maradt az a lány, aki szeret és szeretik.

Madame Novák tartotta magát a tervéhez. Utazni kezdett és minden helyen megfordult a világban, amelyről addig csak álmodott. Képeket küldött Peruból, de Kambodzsából is. Hol Angkor Vat romjai előtt mosolygott, hol a Golden Gate lábánál. Úgy nézett ki, hogy a bőröndjét talán ki sem akarja többé pakolni mindaddig, amíg az egyik út során megismerkedett egy férfival, aki szemmel láthatólag rajongott érte. Szerette volna feleségül venni, de Madame Novák kijelentette, hogy esze ágában sincs férjhez menni, ő már csak így szeretne élni, de cseppet sem bánná, ha Frigyes társa lenne a mindennapokban. Ez nála nem jelentett együttélést. Szabad akart maradni, de mégsem akart férfi nélkül besavanyodni. A nagy kalandozás körülbelül tíz hónapig tartott, azóta kissé lehiggadt és ha csak tehette, meglátogatta a Créme Brulée-t szigorúan vendégként. Egy pillanatig sem jutott eszébe beleszólni a dolgokba. Csak dicsérte a fiatalokat. Lenyűgözte, hogy milyen energikusak, ötletesek. A szíve átmelegedett, ha rájuk nézett. Laura és vele együtt Luca,  észrevétlenül unokáivá váltak. Oliver meg ki nem maradhatott volna a szeretetéből.

Luca a bolondos, a pasizós azóta sem találta meg az igazit. Azaz talált pár jelöltet, akikre azonnal kijelentette, hogy ezer százalékban biztos, hogy a lelki társai, de aztán valahogy mindig kiderült, hogy mások lelkei mellett boldogultak jobban. Így a szingliség jobb, rosszabb pillanatait élvezte hol letargiába süllyedve, hol meg röpködve. Amíg Madame Novák utazgatott, a házában lakott és már biztos volt, hogy valaha az az övé lesz. Ettől a gondolattól úgy elvarázsolódott, hogy már-már azt lehetett hinni róla, hogy megkomolyodik.

És Balázs? A zöldszemű szörnyeteg… Rövid idő múltán kibújt a szög a zsákból. Természetesen nem adta fel Lauránál. Nem volt hozzászokva a kudarchoz sem az üzleti életben, sem hódításai során. Erre két pofont is kapott akkortájt. Laura sokáig tartott tőle, mert érezte, hogy veszélyes. Hogy végül miért nem lett rosszabb minden vele kapcsolatban? Egyik nap kopogtatott nála a rendőrség és csalásért, sikkasztásért és zsarolásért letartóztatták. Pontosat senki nem tudott róla, mert a gengszter apja megpróbálta eltusolni a dolgokat, ami majdnem sikerült is neki. De a végén valami történhetett, mert a pénz sem menthette meg a börtöntől.

Laura el sem tudta képzelni róla, hogy évekig egy szűk cella foglya. Az viszont számára is nyilvánvaló lett, hogy ha Balázs nem kerül börtönbe, talán az ő boldogsága sem lenne most teljes. Pedig nagyon közel volt ahhoz, hogy beszippantsa az örvény, amelyet a férfi képviselt. De valahol egy őrangyal vigyázott rá.

A hosszú asztalon az árnyas fák alatt már sorakoztak az italok. A vendégek még nem érkeztek meg, csak Oliver, aki puha léptekkel Laura háta mögé osont és belecsókolt a nyakába.
– Hogy van a kedves háziasszony? – kérdezte pimasz hangon. – Ugye, tudja kegyed, hogy messze a legszebb hölgy a környéken?
Laura elnevette magát.
– Persze, hogy tudom, mert tíz kilométeres körzetben egyetlen ember sincs – válaszolta.
– Hát akkor meg pláne! – pimaszkodott tovább fiú és átölelte.

A hosszú csókot Luca érkezése szakította meg.

– Jaj, ne már, vendégségbe jövök, erre valami nyálas filmbe csöppenek! – méltatlankodott színészkedve.

Laura zavarba jött, és kibújt Oliver karjai közül. Megigazította fehér ruháját, amelyben úgy nézett ki, mint egy játékos tavasztündér.
– Tudtam, hogy csak te lehetsz, aki nem hisz a mesékben! – mondta mosolyogva. – De amint látom, vendéget is hoztál.
Luca elvigyorodott.
– Noná, szeretném is bemutatni életem szerelmét – közölte kertelés nélkül. Oliver alig tudta visszafojtani a nevetését, ugyanis Luca minden egyes pasinál ezt mondta. Az új jelölt egy kissé szigorú arcú, harmincas mérnök volt, aki elsőre száraznak tűnt, de Laura nem akart azonnal ítélkezni.
– Gyertek, igyunk valamit, aztán rohanok, mert a hús odaég! Mit töltsek?
– Pezsgőt, mi mást! – kiáltotta a húga.
Oliver pillanatok alatt kinyitott egy üveget és töltött mindannyiuknak.
– Igyunk a szerelemre! – mondta Luca és ábrándos tekintettel bámult az új jelöltre, aki ettől egy kicsit elpirult
– Nonono – szólalt meg egy hang. – Az öregeket meg kihagynátok! Gyalázat.
A hang játékos és ismerős volt.
Madame Novák ekkor érkezett meg Frigyessel. Feltűnően illegette magát, mintegy jelezve, hogy fogyott, mégpedig öt kilót. A szerelem miatt, mint utóbb elmondta. Laura szíve megtelt szeretettel. Majdnem mindenki ott volt, aki fontos volt neki. Talán anyja is eljön egyszer, ebben reménykedett. De ismerte jól, nehezen lehetett rávenni, hogy elhagyja a fővárost. Vonatozni nem szeretett, autóba meg nem ült, mióta balesete volt.

A tavaszi nap átragyogott a fák ágain és a levegő megtelt virágillattal. Luca szerelméhez simult, Madame Novák belekarolt Frigyesbe, Laura Oliverre nézett.  Ha volt tökéletes pillanat a földi létben, akkor ez az volt.

A csend, a távoli táj szépsége és a pezsgő összemosta a szíveket, és a szerelem ígéretét tette le azon a csodálatos tavaszi délutánon.

VÉGE