Egy eltévedt szerelmeslevél 10. rész

"Most azon töprengsz, vajon ki lehetek a valóságban? Pedig ismersz, csak nem tudod, ki az, aki ott van a közeledben elég gyakran, de te nem veszed észre. Gondolkozz csak nyugodtan, biztos vagyok benne, hogy nem fogsz rájönni. Mindenesetre nekem nagyon tetszett az igyekezeted és a kedvességed. Le a kalappal előtted. Most, hogy szerintem elég ideges vagy, mit gondolsz, ha lehiggadtál, lesz kedved megismerkedni velem? Úgy igazán, nem pedig egy hamis cím mögé bújva?"

Ha káromkodós lett volna, Zsolt biztosan mond egy cifrát. Ez a rövid idő, ami alatt leveleztek, elég volt neki ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ez a Tünde bolond. Nem kicsit. Szeret játszani, de még jobban szeret nyerni. A levélben ennyi állt:

Kedves Zsolt!

Te, aki Pinokkióhoz hasonlítottál, nem is ismersz engem. Úgy gondoltam, ideje leckét kapnod, mert bár megmentő voltál egy ideig, kicsit túllőttél a célon. Gondolom, rájöttél, hogy nem én mentem el a találkozónkra. Szegény Dóra, nagyon kiborult utána, most két hétig minden vacak munkát én csinálok helyette az irodában kárpótlásul. Azt mondta, soha életében nem érezte olyan pocsékul magát, legszívesebben megölt volna engem, ha tehette volna.

Egy eltévedt szerelmeslevél 9. rész

 
 

Természetesen ott voltam én is. Nem messze ültem tőletek, és bár nem hallottam a beszélgetéseteket, jól szórakoztam. Láttam rajtad, hogy ki vagy akadva, mert szegény Dóra még rá is játszott a zavarára, és ettől végképp hülye helyzetbe került. Egy szó, mint száz, még mindig tartozom azzal a teával, amit nem kaptál meg, pedig bíz’isten megdolgoztál érte.

Azt kell mondanom így utólag, hogy cseppet se bánom, hogy az az üzenet akkor félrement. Mert nem ment félre. Neked küldtem, mert kíváncsi voltam, hogyan reagálsz. Ha ezt próbának minősítjük, akkor átmentél. Nagyon haragszol most? Mielőtt megölnél, el kell még mondanom, hogy minden pillanatát élveztem a levelezésünknek, még akkor is, amikor azt hitted, gyenge kis liba vagyok. Jól játszottam a szerepem?

Most azon töprengsz, vajon ki lehetek a valóságban? Pedig ismersz, csak nem tudod, ki az, aki ott van a közeledben elég gyakran, de te nem veszed észre. Gondolkozz csak nyugodtan, biztos vagyok benne, hogy nem fogsz rájönni. Mindenesetre nekem nagyon tetszett az igyekezeted és a kedvességed. Le a kalappal előtted. Most, hogy szerintem elég ideges vagy, mit gondolsz, ha lehiggadtál, lesz kedved megismerkedni velem? Úgy igazán, nem pedig egy hamis cím mögé bújva?

Tünde, aki nem Tünde 

Zsolt valóban dühösen meredt a monitorra. Az orránál fogva vezették, kihasználták a jóhiszeműségét, és most pimaszul randira hívják? Ez a lány egy borzalom! Képes volt vele csúnyán játszadozni, de az okát nem tudta. Még hogy eltévedt levél? Hogy vehette ezt be? Ki hiszi el ezt manapság? Hát ő. Méghozzá minden egyes szavát. A lány tökéletesen hozta az önbizalomhiányos, kedves és szerethető lány szerepét, és őbenne fel se merült, hogy valakinek van ideje, és kedve ilyesmivel viccelődni. A düh mellett a csalódottság volt, ami teljesen rátelepedett azon a kései órán. Úgy érezte, ha nem válaszol, akkor felrobban, de ha igen, akkor nagyon erősen kell koncentrálnia, hogy úriember maradjon.

Hiába olvasta el újra meg újra, nem értette, mi volt Tünde vagy akárki célja az egésszel. Miféle próbán kellett neki átesnie? Mi szükség volt erre? Ült, idegesen kopogott az asztalon egy ócska tollal, majd úgy döntött, nem válaszol semmit. Ha a lány azt hiszi, hogy megsértődött, igaza van. Ha azt gondolja, belegázolt az önérzetébe, még inkább igaza lesz. Nem, ehhez az egészhez neki nincs kedve. Mindig tudta, hogy a mai csajok nem normálisak, de erre nem számított.

Hiába feküdt le aludni, agyában kavarogtak a gondolatok, és a haragja nem csillapodott. Sokára nyomta el az álom. Még az is megfordult a fejében, hogy bosszút áll. Majd megígéri, hogy elmegy a találkára, de aztán nem ér oda, mondván nem volt kedve, dugóban ül vagy bármi. Ehhez azonban túl egyenes és jó fej volt, sejtette, hogy nem lesz rá képes.

Sokára aludt el, és kora reggel, kótyagosan még mindig nem tudta eldönteni, vajon a lány igazat írt-e. Mi van, ha ez az egész is egy nagy kamu? Mi van, ha mégis Tündével találkozott, csak élőben nem olyan penge, mint írásban? Úgy gondolta, jobb, ha nem foglalkozik többet a dologgal, de ez épp a rózsaszínű elefánt esete volt, amikor az ember azt gondolja, hogy nem létezik, nem akar rá gondolni, és mihelyt ezt kimondja, onnantól kezdve csak rá gondol. Az aznapi rózsaszín elefánt igencsak befészkelte magát a fejébe, és hiába merült el a munkában, csak visszatért gondolatban Tündéhez. Lopva végigmérte a kollégáit, de senkiben nem tudta beazonosítani a lányt. Ettől az egész valóban rejtéllyé növekedett.

Folytatjuk…

 Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here