Egy eltévedt szerelmeslevél 15. rész

"A nyomozó felhúzta a szemöldökét, mint aki nem készült fel egy ilyen váratlan fordulatra. Ugyan már!  Ki az, aki felveszi az ilyesmit? Csakis az, aki előre készül, mert tudja, hogy bizonyítani kell az ártatlanságát. Nem tetszett neki Zsolt. Nem szívlelte a magabiztos fiatal srácokat, akik azt hitték, előttük az élet, és bármit megkaphatnak. Jómaga sose volt ilyen. Mindig óvatosan szemlélte a világot, és hiába volt rendőr, nem hitt a becsületes életben. Nem hitt abban, hogy az utca embere tisztességes tud maradni úgy, ahogy régen az öregek. A mostaniak csak törtettek, és nem voltak tekintettel senkire."

Itt voltam még bent. Volt egy megbeszélésem – felelte őszintén, de nem tette hozzá, hogy ez a megbeszélés nem éppen az volt, amit a szó alatt érteni szoktak.

Netán egy hölggyel? – nézett rá gúnyosan Kékesi. – Manapság ezt így hívják?

Nem, uram, nem hívják úgy, ahogy maga gondolja! – csattant fel. – Ha azt mondom, hogy beszélni akartam valakivel, akkor úgy is gondolom. És igen, egy hölggyel, mert volt egy afférunk, tisztázni akartam.

– Afférjuk? Ez alatt mit ért pontosan?

Egy eltévedt szerelmeslevél 14. rész

 
 

– A hölgy furán reagált bizonyos dolgokra, ezért jobbnak láttam személyesen rendbe tenni azokat.

Történetesen egy nagyon csinos lányról van szó? – tette fel az újabb kérdést Kékesi, és látszott rajta, hogy egy szavát se hiszi el Zsoltnak. Neki már legyártott elmélete volt az eseményekről, azt akarta bizonyítani.

– Uram! – nézett Zsolt a főnökre. – Én nem értem, mire megy ki a játék. Elmondok mindent, amit tudni akarnak, de azt a gyanúsítgatást nem tűröm.

Amaz nagyot sóhajtott. Maga se tudta már kinek higgyen, de mivel volt két lánya, hajlamos volt elhinni, hogy Zsolt nem volt tisztességes Írisszel. Viszont ismerte magát: se botrányt, se kétes szituációkat nem akart, egyedül csak azt szerette volna, ha a cége hírnevén nem esik folt.

– Meséljen, de a színtiszta igazat akarom hallani. A nyomozó úr se azért van itt, hogy felesleges köröket fusson, világos?

– Abszolút – hangzott a válasz.

 – Szóval?

Zsolt elmondott mindent töviről hegyire. A levelezést, Írisz trükkösnek hitt randiját, aztán a régi sérelmek felemlegetését, majd azt is, mivel zsarolta meg őt. Amikor befejezte, nagy levegőt vett, és várta, hogy azonnal felmentsék, de a két férfi nem tűnt elégedettnek.

Most komolyan azt állítja, hogy egy húsz évvel ezelőtti bosszúról van szó? Az a lány teljesen ki volt borulva. Úgy mondta el a dolgokat, hogy kétségünk se lehetett afelől, hogy igazat mond.

Kékesi elfintorodott. Milyen szánalmasak ezek a srácok! Képesek a lányokat bajba sodorni, de annyi spiritusz nincs bennük, hogy vállalják tetteik következményét.

 – Igen, ezt mondom. Mi bizonyítja, hogy én erőszakoskodtam Írisszel? Az ő szava áll az enyémmel szemben. Miért neki hisznek és nem nekem? Azért, mert ő nő?

– Nem, barátocskám, hanem azért, mert neki bizonyítékai vannak.

Zsolt elsápadt. Miféle bizonyítéka lehet valakinek ellene, ha nem tett semmit?

Nem hiszem, hogy a szaván kívül van valamije. Én nem tettem semmit! Nem nyúltam hozzá. Egyszerűen csak azt akartam, hogy megbeszéljük a régi dolgokat. Bocsánatot kértem többször is, de ő folyton azzal jött, hogy kicsinál engem.

A másik kettő összenézett. Kékesi megvakarta az orrát.

 – Tudja, az a legrosszabb, hogy a hölgyön bántalmazásra utaló nyomokat találtunk. És azok nem maguktól kerültek oda.

– Micsoda? – ugrott fel a fiú idegesen. – Tényleg nem nyúltam hozzá. Eléggé feszült voltam amiatt, amit mondott, de hozzá se értem. Bántott a lelkiismeret a gyerekkori szarságom miatt, és épp elég volt, hogy nem tudtam kiengesztelni.

 Hinniük kell nekem!

– Azt majd mi eldöntjük, hiszünk-e. Csak azt nem értem, akkor hogy kerültek a csuklójára azok a foltok.

– Miféle foltok? – Zsolt érezte, hogy egyre mélyebben húzzák bele a bajba. Vajon mit tett az a lány, hogy még külsérelmi nyomok is kerültek rá? Tényleg nem normális, ha odáig eljutott. Van olyan munka világon, amiért megérné? Van olyan állás, amiért valaki képes egy ilyen procedúrára?

Úgy látszott, hogy igen, és az se kerülte el a figyelmét, hogy a két férfi nem akar hinni neki. Ők már eldöntötték, hogy bűnös, és ha tetszik neki, ha nem repülni fog a cégtől. Ekkor jutott eszébe a telefon.

– Éreztem, hogy baj lehet, amikor Írisz zsarolni kezdett – mondta kisvártatva. – Felvettem a beszélgetésünket. Hátha szükség lesz rá. Lejátszom, ha nem bánják.

A nyomozó felhúzta a szemöldökét, mint aki nem készült fel egy ilyen váratlan fordulatra. Ugyan már!  Ki az, aki felveszi az ilyesmit? Csakis az, aki előre készül, mert tudja, hogy bizonyítani kell az ártatlanságát. Nem tetszett neki Zsolt. Nem szívlelte a magabiztos fiatal srácokat, akik azt hitték, előttük az élet, és bármit megkaphatnak. Jómaga sose volt ilyen. Mindig óvatosan szemlélte a világot, és hiába volt rendőr, nem hitt a becsületes életben. Nem hitt abban, hogy az utca embere tisztességes tud maradni úgy, ahogy régen az öregek. A mostaniak csak törtettek, és nem voltak tekintettel senkire.

– Na, akkor halljuk! – közölte, de nem jött lázba.

Zsolt előkapta a telefonját és remegő kézzel elindította a felvételt. Kikerekedett szemmel hallgatták Írisz kellemetlen fenyegetését, de  nem hatotta nem őket. Kékesi megvonta a vállát, és közölte, hogy a felvétel bár valósnak tűnik, nem bizonyít semmit.

– De hát itt van rajta, hogy zsarolni próbál! – kiáltotta a fiú. – Ez nem elég? Mit kell tennem ahhoz, hogy higgyenek nekem? Én nem bántottam senkit, eszemben se volt erőszakoskodni vele. A szentségit neki, miért bánnak úgy velem, mint egy bűnözővel?

Talán, mert úgy fest, hogy maga az is.

Zsolt főnöke kibámult az ablakon. Nem szólt egy szót se, csak intett, hogy ettől a pillanatól a fiú elmehet, lezártnak tekinti az ügyet.

A srác felállt és teljes értetlenséggel kioldalgott. A folyosón nekidőlt a falnak, és legszívesebben ököllel ütötte volna, de ahhoz túl sokan voltak körülötte.

– Ez most mi volt? – fordult a nyomozó az igazgatóhoz. – Csak nem hisz neki?

Tudja, én nem ismerem jól ezt a fiút, de azt észrevette, hogy egyetlen rossz szót se mondott a lányra? Nem sározta, nem támadta, csak önmagát védte.

 – Most szentimentálisan áll a dologhoz? Akkor mi a fenének kérte, hogy vizsgáljam ki az ügyet? Adva van egy lány, akit kis híján megerőszakolnak a maga egyik irodahelyiségében, és maga meg arról beszél nekem, hogy hisz a támadónak?

Amaz elkomorodott.

 – Jól van. Tovább nem akarom ezeket a szálakat göngyölni. Úgy gondolom, rendelkezem annyi emberismerettel, hogy tudjam, ki mikor hazudik. Én a lánnyal nem beszéltem, de mégis úgy érzem, sántít a dolog. Tudja mit, hívjuk ide! Maga menjen be a kis szobába és hallgatózzon, én megpróbálom kideríteni, ki mond igazat. Elvégre az én alkalmazottaim.

– Maga tudja, de jó lett volna, ha hagyja, hogy végezzem a munkám. Már a markomban volt a srác, erre, elküldi.

– Nem, egyre jobban azt érzem, tévedünk…Jöjjön csak Írisz, és meséljen el mindent. Sokat számít, hogy már tudunk a hangfelvételről.

Zsolt szíve hevesen dobogott, ahogy meglátta a lányt közeledni a folyosón. Ugyanaz a szoknya volt rajta, mint előző nap, de most fehér selyemblúzzal. Ha nem lett volna egy boszorkány, még csinosnak is látta volna. Vajon minek jön ide?

Mit akar tőle még ez a szánalmas Kékesi? Ez nem a Helyszínelők. Ez nem egy amerikai sorozat, ahol minden kiderül ötven perc alatt. A lány nem fordította el a fejét, amikor meglátta őt, sőt el is mosolyodott.

 – Na, mit mondtam? – súgta, és szemében fekete tűz lobbant.

Folytatjuk…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here