a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
Karsai Dániel az egyik legbátrabb és a legerősebb ember volt a világon.
2023. szeptember 27-én jelentette be Facebook oldalán, hogy egy évvel azelőtt ALS betegséget diagnosztizáltak nála. Ekkor kezdődött meg nyilvánosan az eutanázia elismerésért folytatott harca, aminek kérelmét később az Európai Jogok Európai bírósága elutasított.
Karsai Dániel 1977. március 28-án született Budapesten, édesapja Karsai László történész, a magyarországi roma és zsidó holokauszt, a magyar szélsőjobboldali mozgalmak, elsősorban a Nyilaskeresztes Párt történetének nemzetközileg elismert kutatója. Édesanyja, Kelemen Éva, a Budapest Műszaki Egyetem Tolmács- és Fordítóképző Központjának egyik alapítója és hosszú ideig vezetője volt, ő 2013-ban elhunyt.
Gyermekkorától kezdve szerette a kihívásokat, amelyek közt szerepelt az is, hogy kétszer teljesítette az országos Kéktúrát, 2014-ben megmászta az 5500 méter magas Kala Patthart, járt Nepálban és a Himaláján. A sport egész életében szerves része volt mindennapjainak. Mindeközben elvégezte az ELTE Jogi Karát, és végül 2011-ben önálló ügyvédi irodát nyitott.
Betegségének első tünetei 2021-ben jelentek meg, tarkójában váratlan szúrást, ütést érzett, majd másnap rángani kezdett egy-egy izom a karjában, és a biztonsági övét se tudta bekapcsolni. Az első komolyabb tünetek 2022-ben mutatkoztak meg, és ekkor mondták ki az orvosok, hogy ALS gyanúja vetődött fel, ami később bizonyosságot is nyert. Ez elképesztően letaglózta, hiszen előtte fizikailag mindig a csúcson volt. Végül az év decemberében egy interjúban elmondta, hogy élni akar. Nem fogja feladni.
„A betegség utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, bármiféle tudatos aktivitás vagy kommunikáció lehetősége nélkül. A létezés ezen formája számomra mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Ebben a helyzetben szilárd meggyőződésem szerint joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét” – mondta, mert akkor már tisztában volt azzal, hogy az ALS rendkívül megalázó helyzetbe sodorja a haldoklót.
Az eutanázia elismeréséért írott kérelmét november 27-én és 28-án tárgyalták a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán. A tárgyalás nyilvános részén arról beszélt, hogy:
„nem meglepő, hogy ebben a helyzetben volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy a nyolcvanadik születésnapomat ünnepeljük. Minden családtagom és barátom eljött hozzám. Focimeccset néztünk és bort ittunk. Beszélgettünk politikáról, fociról és az élet más dolgairól. A szívmelengető estét követően lefeküdtem. Álmomban békésen eltávoztam, mosollyal az arcomon. Aztán felkeltem és szembesültem a rideg valósággal. Csak 46 éves vagyok, és ALS-em van. Ez mozgásképtelenséggel, és másoktól való függéssel jár.”
2024. januárjának végén egy makacs fertőzés miatt kórházi kezelésre szorult, ahol méltatlan helyzetek tömegét élte át 12 nap alatt. Posztja szerint sokszor órákra magára hagyták. A problémát úgy írta le, hogy „a tisztába tevés, evés és ivás ritkasága egy dolog. De én már a tabletemet nem tudom nemhogy kézbe venni, de bekapcsolni sem. Így hosszú időre csak bámulhattam magam elé, és hallgathattam, hogy a másik kórteremben ki milyen sorozatot néz.”
Később tüdőgyulladást kapott, amelyből még felgyógyult. Beszéde lelassult és egyre nehezebben lehetett már megérteni. Bátyja és családja mindenben mellette állt, és élete utolsó pillanatáig gondozta, ápolta emberfeletti módon.
Meghalt egy ember, aki méltatlan módon élte meg élete utolsó éveit. Csak 47 évet kapott, és súlyos betegsége alatt is megpróbált mások jogaiért küzdeni.
Olyan furcsa lény az ember… Amíg nincs baj, nem értékel semmit, nem örül, panaszkodik, és elfelejt segíteni. Dr. Karsai Dániel kivételesen nagyszerű, nagybetűs Ember volt, akinek rövid élet és pokoli szenvedések sora jutott. Ideje fejet hajtanunk előtte, és abban bízni, hogy az Égi Jogok Irodájában eléri, amit itt a földi emberek nem adtak meg neki: méltóságban élni a perceket, órákat, amelyeket mi idelent oly kevéssé díjazunk.
Nyugodjon békében, Dr. Karsai Dániel! Az angyalok őrizzék most már nyugodt és szenvedést nem ismerő álmát!
