Emma halálosan lusta volt. Legalábbis a férje szerint. Megcsinált mindent otthon, ami egy rendes feleség dolga volt, de estére már nem maradt kedve önmagával foglalkozni. Az idők során egy kis bánatháj a derekára telepedett, de úgy volt vele, ez a kor velejárója. Igaz, hogy alig múlt negyven, de a mai világban már nem számított fiatalnak. Maximum fiatalos lehetett, főleg a kamasz lánya mellett, aki a maga tizennégy évével, feszes testével abszolút bombázónak tűnt.
Lina szép és csinos, és ezt minden nap éreztetnie kellett anyjával. Mintha valami extra elismerésre számított volna, pedig dicséretben nem szenvedett hiányt. Emma nem értette őt, mert még mindig a csöpp tündérbabát látta benne, aki rajongással csüngött rajta valamikor.
Lina mintha sportot űzött volna anyja folytonos alázásából. Bírálta, megjegyzéseket tett rá. Legtöbbször az alakját és az ízlését bírálta. Szemében anyja valami alaktalan, ósdi ruhafogas volt, aki egy számmal nagyobb ruhákat hordott a kelleténél, hogy elrejtse már nem vékony testét. A legrosszabb mégis az volt, hogy Lacival gyakran összemosolyogtak, és úgy bántották őt, hogy mindketten örömüket lelték a gonoszkodásban.
Laci a maga negyvenöt évével épp a fénykorát élte. Büszkén tapasztalta, hogy lányát egyre gyakrabban a kedvesének hiszik. Ennél semmi sem hizlalta volna jobban a hiúságát. Valóban jól nézett ki. Alig őszült, esténként futni járt, így csakhamar látszódni kezdett rajta némi izmosodás.
Kezdetben Emma folyton biztatta és dicsérte, mert látványosan alakult át. A változás azonban azt eredményezte, hogy Laci kezdett a föld felett járni. Egyre lenézőbben viselkedett másokkal, és kioktató beszédeket tartott a mindent lehet, csak akarni kell- hatalmáról. Már-már úgy tűnt, hogy a vonzás törvényével is előhozakodik, de szerencsére nem tette, mert az nem tűnt neki elég férfiasnak.
A pohár akkor telt be, amikor lányuk születésnapján mindenki elkezdte őt dicsérni, sőt az egyik kollégája új barátnője hangosan nevetve megjegyezte, valóban nehéz elhinni, hogy ekkora lánya van. Még kaján vigyorral az arcán azt is hozzátette, hogy az ilyen pasik manapság fiatal libák után futkosnak, az öregedő feleségeket pedig rohamosan lecserélik. Mindezt persze akkor mondta, amikor Emma épp benn, a konyhapultnál a sült húsokat rendezte, és vitte volna ki a vendégeknek.
A kis nő nem sejtette, hogy mindent hall. Könnybe lábadt szemmel pakolta a mézes-mustáros csirkeszárnyakat és a mini fasírtokat egy újabb tálcára, mert ami a kerti asztalokon volt, pillanatok alatt elfogyott. De ott, akkor, a perc hatalmában úgy érezte, egy perc alatt megfonnyadt a délután. Nem volt rusnya, vagy vénasszony, csak épp az idő múlását nem tudta lassítani. Ez volt a legnagyobb vétke. Az a semmi kis nő, a méteres műszempillájával még nem érezte, hogy nincs hatalma a kora felett, és természetesen úgy gondolta, ő biztosan nem fog megöregedni és feszes, ránctalan teste sem fogja cserbenhagyni. Mind így vannak azok, akik hasonlót sem tapasztaltak. De majd eljön az ő idejük is, jegyezte meg magában keserűen.
Másnap azonban nem sietett haza azonnal munka után, ahogy szokott. A villamosról rég kiszemelt egy edzőtermet, de csak aznap döntötte el, hogy közelről is szemügyre veszi. Barátságos helynek tűnt. Tétova mozdulattal nyitott be. Nem voltak sokan. Úgy gondolta, semmilyen tapasztalata nem lévén legjobb, ha személyi edzőt fogad. A recepciós lány kettőt is ajánlott neki, de éppen Ádám volt a közelben, ezért őt hívta oda. Ádám pontosan úgy nézett ki, ahogy az ember elvárta egy személyi edzőtől. Nem volt túl magas, de minden izma hatásosan megmutatkozott trikója alatt. A feneke egyenesen szédületes volt. Emma meg is rémült, mert egy ilyen férfi előtt levetkőzni nem látszott könnyűnek.
Ádám jól láthatóan hozzá volt szokva, hogy zavarba jönnek jelenlétében a nők. A lestrapált feleségek, akiket gyakran leszóltak otthon, tele voltak szorongással. A legtöbb már évek óta nem kapott dicséretet, de még egy kedves tekintetet sem. Azonnal tudta, hogy Emmával könnyű dolga lesz. Az a fajta nő volt, aki pár jó szóért a lelkét is odaadja. Ádámnak nem kellett a lelkük, csak a testük, ami izgalmas volt, bár nem tudtak róla. Tele voltak visszafojtott szenvedéllyel. Alvó vulkánként működtek. Végigmérte Emmát és megállapította, hogy hetek alatt új nőt farag belőle. És ha sikerül neki, akkor a nő magától teszi fel az i-re a pontot.
Márpedig miért ne sikerülne? Tisztában volt önmagával, a szavainak erejével. Tudta, mit kell mondani és azt is, mikor. Az évek alatti rutin hozzásegítette jó pár kalandhoz. Érdekes módon, ezek a nők soha nem bántották őt utólag, amikor véget vetett az együttlétek sorának. Kivirágoztak mellette, és eddig egy kivételével mind vissza akarta hódítani a férjét vagy a kedvesét. Csak Aliz nem bírt magával, mert ő váltig bizonygatta, hogy szerelemes lett Ádámba, és meg akarja tartani őt. A férfi persze nevetett ezen, de a féléves huzavona és durvaságba is átmenő zsarolás kissé kikészítette. Végül Aliz feladta, bár nála ez nem volt százszázalékosra vehető. Kiszámíthatatlanul viselkedett és erőszakossága megrémisztette a férfit. Ő volt Ádám óvatosságra intő tanulópénze.
De Emma más volt. Szolid és kedves. Hetek alatt kiismerte és megkedvelte. A nő lelkes volt, nagyon igyekezett. Összeállítottak egy személyre szabott étrendet is, amely a vártnál jobb eredményeket hozott. A nő átalakulása még Ádámot is meglepte. Nyolc hónap után tizenöt kilóval volt kevesebb, és az önbizalma látványosan megnőtt. Pontosan annyira, ami még megőrizte benne a régi, kedves nőt, csak most szebb köntösbe bujtatta. Izgalmas volt vele dolgozni. Ádám megszokta, hogy minden nőt megkaphat. Főleg a megtaposott lelkű háziasszonyokat. Emma személyében is megtippelte, mikorra várható, hogy kis lakásán kötnek ki. Tudta, hogy először be kell etetnie a zsákmányt, aztán, ha ezzel megvan, akkor bedobja a csalit, amit nem lehet nem bekapni.
A nő sokára oldódott fel, nem volt az a szószátyár fajta, de a heti három edzés feloldotta benne a gátlásokat. Ádám dicsérte minden mozdulatát, testének formálódását, közben figyelte a reakcióit. Kezdődött elpirulással, tiltakozással, majd hitetlenkedéssel folytatódott. Az idő múlásával ez is alakult, nemcsak Emma. Fél év után a nő már nem pirult el, hanem szélesen elmosolyodott, nevetett és könnyedén megköszönte. Érezhetően kivirágzott az edzések alatt. Elmesélte, hogy férje és a lánya gyakran gúnyolódnak rajta, mert nem hiszik el, hogy képes lesz új testet építeni magának. Ő azonban mindenképpen bizonyítani akar nekik. A férfi egyre jobban csodálta és elhatározta, hogy eléri nála, hogy ne csak kalandként gondoljon rá. Kívánta az öntudatra ébredő, egyre vidámabb nőt. Észrevette, hogy egyre jobban várja a közös munkát. Természetesen ez nem tartotta vissza attól, hogy más nőkkel összegabalyodjon. A hiúsága nem hagyta, hogy egyedül maradjon unalmas februári estéken.
Emma napról napra boldogabb lett. Álmában sem gondolta, hogy az edzés ennyit fog segíteni neki. A tizenöt kiló, ami leolvadt róla, nem lett volna elég a változáshoz. Kellett hozzá egy férfi, aki észrevette őt. A lelkét. Látta izzadt testét, smink nélküli arcát és nem titkolta, hogy tetszik neki.
Következő rész
fotó: Pinterest
