Igen, jó anya akarok lenni. Kedves, segítőkész és a gyerekeim kedvében akarok járni mindig.
Ezért cipelem a táskájukat, mert szegények fáradtak reggel, álmosak, és nehéz is a táska. Emellett azért vagyok én, hogy beágyazzak utánuk, takarítsak, megcsináljam a tízórait, közben hagyjam, hogy felébredjenek a drágák, kicsit tévézzenek, mert nehéz óráik lesznek. Picit telefonozhatnak is, mert azon vannak a jó játékok. Nem várom el tőlük, hogy a vécét rendesen lehúzzák, kezet mossanak, elvégre mindenre nem figyelhetnek. Én majd megteszem helyettük, és nem is figyelmeztetem őket, elvégre ki szereti a szemrehányást.
Amikor elindulunk, kihordok mindent a kocsiba, apjuk már elment egy fél órája, de én szerencsére itthon vagyok, így gondoskodhatok mindenről. Kihegyeztem a ceruzáikat, kidobtam a kétnapos szendvics maradékát, mert szegény kisebbem elfeledkezett róla, és megtámadták a hangyák. Igazán nem várhatom el, hogy közéjük nyúljon. A középső úszásholmija sajnos bepenészedett, mert egy hétig nem hozta haza, de nem is csoda, hiszen annyi mindennel van tele a fejük, elfelejtette. A legnagyobb elhagyta a dzsekijét, biztosan ellopta valaki, ugyanis az én gyerekeim nem szoktak elhagyni semmit.
Ők sose beszélnek csúnyán, itthon ilyesmit nem hallanak, hiszen a hangom se emelem fel. A férjem is ügyel rá, hogy ne szaladjon ki a száján még egy franc se. Mert mi olyan család vagyunk, ahol az ilyesmi nem fér bele az értékrendbe. Ezért ki kellett állnom a kisebbikért, akire azt mondta az egyik osztálytársa, hogy a k és b betűs szavakat sorozatban használja. Kikérem magamnak, szerintem sose hallotta őket. De a többiek undokok, és gyanúsítgatják az én kicsimet.
Ők nem verekednek, pláne nem lopnak, ahogy az a Mira nevű állította, akinek eltűnt a tolltartójából az új csillogós tolla. Az enyémnek pontosan olyanja van, ami nem jelenti azt, hogy ő vette el.
A házi feladatok miatt is egyszer szólni fogok a tanító néninek. Az én gyerekem nem robot, hogy órákon át másoljon hat sort. Különben is unalmas, pláne tollal. Persze, hogy könnyedén elfelejti, hiszen angolra, szolfézsra és úszásra is jár. Be van táblázva a napja, de imádja mind. Este persze fáradt, de legalább jól alszik, mire tíz után ágyba kerül. Addig tévézhet, mert valahogy ki kell pihennie a napot!
Én nem egzecíroztatom feleslegesen a gyerekeimet. Majd köszönnek, ha akarnak, amikor eljön az ideje. És ne mondja nekem senki, hogy mások nem tolakodóak vagy szemtelenek. Az enyémek őszinték. Csak épp megmondták az ofőnek, hogy Zalán szája büdös, meg otthon olyan filmeket nézhet, amelyek 18 karikásak. Igen, volt bennük zombi meg szex, de hogy lehetne ezt eltiltani tőlük. Negyedikesek, nagyok. Ezt mondta az anyjuk. Vicces nő.
Igen, én mindent megteszek, amit kérnek. Felvágom a rántott húst, minek szenvedne szegénykém! Kicsi még. Alig tízéves, honnan tudná, hogyan kell a késsel és villával bánni? Hogy a széken legtöbbször térdel? Istenem, neki úgy kényelmes.
Nem hiszem, hogy az iskolában papírgalacsinokat dobott a másik levesébe. Ilyen durva dolgot ki talál ki? Az én gyerekeim jólneveltek, kedvesek, aranyosak. Ilyennek születtek. Hízelegnek, bújósak, és én nem bánom, hogy a cipőjüket is be kell kötnöm, és a cipzárral se boldogulnak. Nehezen csúsznak azok manapság, főleg a télikabátokon.
Nem, nem várom el, hogy a szennyest bedobják a kosárba, elvégre le tudok hajolni, össze tudom szedni, nem ördöngösség. Így még a tányérokat és a poharakat is észreveszem, amiket a szobájukban hagytak, meg a használt zsepiket is. Olyan kicsik még ahhoz, hogy ezeket kihordják a konyhába. Annyi tanulnivalójuk van, és játékra nem is marad idejük. Én úgy sajnálom a mai gyerekeket. Nekünk nem kellett ennyi mindent tanulnunk és mégis itt vagyunk. Mert mondja meg valaki, mire jó a helyesírás? Összeadni és kivonni géppel is lehet. Fontosak a történelmi események, írók, költők? Ugyan! Ami elmúlt, elmúlt, mindegy, hány Lajos meg István volt, és az se számít, hogy egy Móra Ferenc vagy Vörös Martin mit írt! Vagy Weres Sándor, vagy tudom is én ki.
Ha rajtam múlna, biztosan tízkor kezdődne a suli. Mindenki arra az órára menne be, amelyikre akar, és ha megunta, hazamehetne. Biztosan lenne nasiszünet, és ebédre legalább A, B, C menü, főzelék soha, tészta is csak milánói, és sokszor, nagyon sokszor lenne mekis menü meg pizza. Olykor Burger.
Kár, hogy ebbe nincs beleszólásom, pedig dolgozom rajta rendesen. Na, majd legközelebb, ha a gyerekemnek valami nem tetszik, kinyitom a szám. Elvégre az ő érdekei a legfontosabbak. Így most azon gondolkodom, hogyan tudnám megírni helyette a leckét. A szövegértés válaszokat már úgyis lediktáltam a nagyobbiknak. Ha hármast kap, akkor tudni fogom, hogy utálja őt a tanár. Másképpen nem lehet.
Azt mondod, mindez túlzás? Nem. Én szeretem a gyerekeimet, és mindent, de mindent megteszek értük. Mert ez jelenti nálam a szeretetet. Ezért vagyok az anyjuk.
Kép forrása: Pinterest
