„Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből.”
(John Steinbeck)
Az exekkel csak baj van. Épp azért, mert exek. Elmentek, leléptek, vagy szóltak vagy nem. Előfordulhat, hogy mi tettük ki a szűrüket, mert elegünk lett viselt dolgaikból. Szóval az ex mindig problémás.
Ha visszajönne, akkor elgondolkozunk. Vajon mit akar? Merthogy nem cél nélkül teszi, az biztos. Nem dicsérték eleget? Nem hizlalták az egóját? Netán hiányzunk? Ez utóbbi gyanús…Ugyan miért éreznének ilyesmit, amikor valaha merev arccal közölték, unnak bennünket, vagy sok volt belőlünk, amit adtunk, esetleg túl kevés.
Rájöttek netán, hogy nincs jobb nálunk? No, persze, jó lenne ezt hinni, de azért a legelvetemültebb pillanatainkban is tudjuk, hogy ez nem igaz. Jó, értékesek, viccesek meg okosak vagyunk, no meg önzetlenek és odaadók, de akkor is. Ha a szakítás előtt ez nem volt elég, akkor most miért lenne?
A mit akar az ex, költői kérdés. Szexet? Igen, előfordulhat, mert nálunk biztonságban tudja magát . Mi voltunk azok, akik rajongtunk érte, kedvére tettünk, de nem volt elégséges. Mi változott volna az elmúlt, külön töltött időszakban? Tulajdonképpen semmi, csak bepróbálkozik. Azt akarja tudni, hat-e még a vonzereje. Ha igen, akkor magabiztossága nő, ha meg nem, akkor legfeljebb meghökken, de próbálkozik mással.
Előfordulhat, hogy rájött, nélkülünk nem élet az élet? Igen. Pontosan olyan gyakran, mint a lottófőnyeremény megnyerése. Nincs kizárva, de…
Mit tehetünk, ha mégis megjelenik, vagy írogatni kezd? Pl. figyelmen kívül hagyjuk, még akkor is, ha meg-megdobban a szívünk. Bókjai, hízelgése már biztosan nem őszinte, csak célt akar érni. Ha előtte nem alkalmazta, fogadjuk erős fenntartással. Ne legyünk naivak, csak abban az esetben, ha tovább akarunk szenvedni, mert abban jól érezzük magunkat. Vannak, akik kifejezetten élvezik a fájdalomban való elmerülést, de próbáljuk meg elhinni, az inkább a költőknek és íróknak való, abból születnek a legjobb regények meg versek. A dalszövegekről nem is beszélve.
Amikor nemet mondunk, vagy ignoráljuk az exet, nem fogja azonnal feladni, mert hirtelen feltámad benne a vadászösztön. A visszautasítást se viseli jóli a legtöbb ember, így mindent meg fog tenni azért, hogy nyerjen. Nem minket, hanem velünk szemben.
Ne legyünk ostobák! Az ex jövés-menése átmeneti, és nincs mögötte szeretet. Birtoklási vágy azonban bőven. Ha szeretne bennünket, el se ment volna, vagy igyekezett volna megoldani a felmerülő problémákat. Nem tette. Neki nem az számít, hogy mi boldogok legyünk, hanem, hogy elmondhassa, csapdát állított és mi besétáltunk.
Fogjuk fel, hogy nem tárgyak vagyunk, amiket fel lehet tenni a polcra, aztán le lehet venni, amikor csak kedve tartja valakinek. Legyen az, a világ legjobb pasija vagy nője. Senkinek sincs joga úgy kezelni bennünket, mint egy használati eszközt. Ehhez azonban tartásra van szükségünk. Ezért, ha az ex előkerül, mutassunk neki ajtót, ne válaszoljunk, tiltsuk le, és nézzünk előre, különben nekimegyünk valaminek és koppanunk. Viszont, ha kezünkbe vesszük az irányítást, érezni fogjuk, hogy könnyebben vesszük az akadályokat. Bármennyire sablonos, csak előre menni érdemes. A többi tévelygés.
Lebegjen előttünk a szabadság lehetősége. Márpedig szabadnak lenni csodálatos. Az ex viszont nem más, mint visszahúzó erő. Arra meg kinek van szüksége? Szóval a régi ez esetben nem értékes és fontos, maradjon csak meg emléknek, ha annyira ragaszkodunk hozzá. Úgyis törlődnek azok is, ha akarjuk, ha nem. A józan ész gondoskodik szívünk tisztulásáról.
Hajrá, szegezzük szemünket az előttünk álló útra! Ott fog várni bennünket türelmetlenül a Jó.
Kép forrása: Pinterest
