Anyukám!
Mire ezt a levelet megkapod, mi már a gépen fogunk ülni. Nem is tudom, hogy mondjam meg neked, de a jóslatom bevált. Tényleg nagymama leszel, hiába tiltakoztál ellene. Hogy lesz-e időd a szerelemre, jó kérdés, de ugye nem is annyira fontos, mint az a kis magzat, akit a szívem alatt hordok? Nem terveztük, becsúszott, és abban sem vagyok biztos, hogy Miklós örül neki. Én is tele vagyok bizonytalansággal. Szerinted, mi a jó döntés? Azt olvastam valahol, hogy a gyerekek maguk választják ki, hová akarnak leszületni, hát a miénk nem sokat teketóriázott. Nagyon az elején lehetünk, talán ha 2-3 hetes. Késett, csináltam tesztet, és pozitív lett.
Ne mondd, hogy nem kérdezősködöm afelől a férfi felől, akit szeretsz, csak még szokatlan a gondolat. Mesélj róla! Mivel varázsolt el? Mi az, ami vele kapcsolatban boldoggá tesz?
Attól félek, hogy csak félsz a magánytól. Én elmentem, a ház üres lett, talán támaszra van szükséged? Én már ilyen szkeptikus vagyok, talán velem van a baj. Ötven felett, a hatvanhoz közel milyen lehet egy szerelem? Nevezzük csak kapcsolatnak, inkább olyan kapaszkodásnak. Ha ezt állítod, eszem ágában sincs tiltakozni, de ne menj férjhez, mert kisemmiznek. A legtöbb ember a saját hasznát keresi a dolgokban. Az anyagi hasznát, nem az érzelmit.
Visszatérve hozzám: hogy szükségem van-e gyerekre, nem tudom. A mai világban nem könnyű velük. Még akkor se, ha nagy szerelemből születnek. A miénk azonban kezd langyosodni. Miklós olyan se hús, se hal, csak dolgozik, de nincs benne még Aldi-tulipános romantika sem. Most is azért jövünk haza, mert a húgának eljegyzése lesz, és meg akar ismerni bennünket. Most rontsam el az örömét a terhességemmel?
Sejtelmem sincs, mit kezdjek az összekuszálódott szálakkal. Ki mit akar, kinek mi lenne a jó? Ha legalább te látnál tisztán, és nem kellene azzal foglalkoznom, hogy félsz-e az öregedéstől vagy sem. Anyu, mindenki elfonnyad egyszer. Én is, csak nekem még van időm. Nem akarlak bántani, ezt nem győzöm ismételni, de pontosan tudod, hogy én mindig két lábbal a földön járok. Most már lassan többel is. Nem foglak becsapni hamis szavakkal. Ahogy az az idegen. Én már most utálom őt. Látatlanban. Mivel nem hiszek neki, nem gondolom, hogy jóban leszünk. De ne aggódj, nem csinálok jelenetet, majd elkerülöm őt bízva abban, hogy te is rájössz, hogy más életszakaszban vagy, mint holmi tini szerelem időszaka. Ne nevettesd ki magad! Mit szólna Lujzi néni? Pedig ő még fiatalabb is nálad. Biztosan halálra nevetné magát. Pár óra és otthon leszünk. Holnap beugrom hozzád, és átbeszélünk mindent. Merem remélni, hogy egyedül leszel, én se viszem Miklóst, abajgassa csak a családját, főleg azt a vértelen húgát.
Akkor most elköszönök, és holnap ebédre ott leszek nálad. Tudom, hogy megkérdeznéd, mi legyen, ezért már most írom, hogy brassóinak nagyon örülnék.
Puszillak: Lina
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
