Adri osztálytársam volt, amolyan kutyabolond lány, de panelben laktak, így soha nem lehetett kutyája. Anyja nem tűrte a kutyaszőrt, ötvenhat négyzetméteren nehéz lett volna elkerülni bármilyen kicsi is a kutya. Így merő rimánkodásban telt a gyerekkora, eredménytelenül. Ekkor lépett az életébe Gergő, aki az egyik külvárosi kerületben lakott, pontosabban a nagymama, akinél Gergő tanyát vert húszévesen, mert nem bírta elviselni alkoholista nevelőapját.
Ez viszont azzal járt, hogy Adri kutya mennyországba csöppent, mert a kedves kis házat, ami a múlt század harmincas éveiben épült kőből, három eb őrizte. Egyik sem volt különleges, kettő menhelyi, de a fiú odáig volt értük, hát még Adri, akit azonnal megszerettek a kutyák.
Amikor eldöntötték, hogy összeházasodnak, egy belvárosi szállodát néztek ki maguknak meg a rokonságnak, akik vidékről jöttek fel miattuk. Addigra már sajnos meghalt a nagymama, és Gergő megörökölte a házat, de azért ott nem volt annyi hely, hogy a népes rokonságot elszállásolják.
Az esküvő és a lakodalom vígan lezajlott, ahogy az már lenni szokott. Az ifjú pár jóval éjfél után került ágyba, azaz került volna, ha Gergőnek eszébe nem jut, hogy a kutyákat nem etette meg senki, és innivalót sem kaptak a melegben. Miután felértek a szállodai szobájukba, megbeszélték, hogy az ifjú férj hazaugrik, taxizás ide vagy oda, a kutyák fontosak. Adri persze megértette, de közölte, hogy leszakad a lába és nagyon boldog, hogy foglaltak szobát azon a csodaszép helyen. Menjen csak Gergő, ő addig rendbe szedi magát és jöhet a nászéjszaka, mert annak meg kell adni a módját. A fiú elvigyorodott és annyit mondott, nagyon fog sietni, mert Adri amúgy is kiéheztette az esküvő előtt. Az újdonsült feleség nevetett és elvonult a fürdőbe, hogy egy kicsit felfrissüljön, és jöhessen az a bizonyos nászéjszakai szeretkezés, amely majd bekerül a családi legendáriumba. És majd megfogan Szandika, ahogy tervezték jó előre. Be is került, bár nem oly módon, ahogy szerették volna.
Gergő, éjszaka lévén valóban hamar hazaért, boldogan simogatta meg kutyái fejét, majd megkereste a tápot és feltöltötte az edényeket. Vizet is tett ki nekik, aztán, mint aki jól végezte dolgát, indult volna vissza. Ekkor a sötétben belelépett egy kutyakakába, megcsúszott és elvágódott. Olyan szerencsétlenül esett, hogy eltörte a lábát, méghozzá úgy, hogy nem is tudott megmozdulni. Valami megcsavarodott a lábszárában. Úgy feküdt a kertben, mint egy darab fa. A legrosszabb az volt, hogy a telefonja benn volt a kamrában, ahonnét kihozta a kutyatápot. Próbálta magát felvonszolni a lépcsőn, be a kamrába, de a csillagokat látta minden mozdulatnál. Így feküdt tehetetlenül.
Mindez alatt Adri meg várta. Már rég túl volt a fürdőn, bekrémezte magát, hívta a fiút, de az persze nem tudta felvenni. Már arra gondolt, mi van, ha meggondolta magát? Mi van, ha elmenekült és megbánta az egészet?
Ezalatt a kutyák ott ugráltak Gergő körül. A legnagyobb veszettül ugatott, nyüszített, végül az egyik szomszéd megelégelte. Kijött megnézni, mi a fene bajuk van. Gergő, amikor meglátta, kiabálni kezdett. A kedves szomszéd ekkor átugrott a sövénykerítésen, talpra segítette Gergőt, és bevitte a kórházba a holtsápadt srácot. Amikor készen lett a vizsgálat, közölték vele, hogy műteni kell.
Adrienn arra ébredt hajnalban, hogy egy ismeretlen szám keresi. Egy női hang közölte, hogy férje a kórházban van, és kéri, hogy fáradjon be, a nászéjszakájuk még várat magára. A hölgy kuncogott, a lány azonban kevésbé.
Pontosan egy évre rá azonban elutaztak Egyiptomba, addigra Gergő újra tudott járni és azt mesélték, pontosan olyan fergeteges volt az első ottani éjszakájuk, amilyet tizenkét hónapja szerettek volna. Kilenc hónappal később megszületett a lányuk, de Gergő hiába könyörgött, nem kapta a Kleopátra nevet. Egyszerűen Tia lett! Ha már Egyiptomban fogant…
fotó: Pinterest
