Egy olyan történetet mesélek el, ami egy kollégámmal esett meg pár évvel ezelőtt. Általában a nők nyílnak meg jobban, ha beszélgetünk, de úgy adódott, hogy most egy férfiember vallotta be bosszankodva-nevetve, milyen ostoba módon viselkedett.
Fecó felesége, Angéla, egy csinos nő, de elképesztően féltékeny természetű. Mindenhol nőket lát, ha lehetne, az ágy alá is benézne minden este, csak nem fér be, így arról le kell mondania. Viszont árgus szemmel figyeli Fecót, aki szerelmük hajnalán ezt még élvezte, sőt adta alá a lovat, de ma már cseppet sem boldog emiatt. Ezért, no meg a családi békéért igyekszik nagyon elővigyázatos lenni, még jó hogy szemellenzőt nem hord. Angin kívül senkire rá se néz, legalábbis ezt állítja, mi meg hiszünk neki.
Egyik reggel, amikor elromlott kocsija a szerelőnél volt, Angéla apró autójával ment dolgozni. Nem is lett volna gond, ha egyik kolléganőnk nem kéri meg, hogy útközben dobja már ki hazafelé menet, mert sokára jön a busz, és esik is. Természetesnek vette a kérést, és igent mondott. Kitette Zuglóban, majd sietett haza. Másnap azonban nagy meglepetés érte. Amikor beült Angi kocsijába, észrevette, hogy egy csinos cipő hever az anyósülés alatt. Emlékezett rá, hogy hátul ült, hányingerre hivatkozva, ezért nem értette, hogy került oda a fekete lapos sarkú lábbeli.
Azonnal kiverte a víz. Ha Angéla rájön, hogy hazavitte a kolléganőt, balhé lesz. Abból meg pláne, hogy ottfelejtette a cipőjét. Hogy lehet ezt megmagyarázni? Azt se értette, hogy talán fél lábon sántikálva ment haza az utasa? Vagy levetette mindkettőt, mert elázott már előtte? Egy dologban biztos volt: kimagyarázni ezt aligha lehet, főleg egy olyan asszonynak, mint a felesége, aki szerint ő minden nővel kavarna, és csak azért nem teszi, mert ő szemmel tartja.
Szegény Fecó, nem egy hazudós fajta, és nem olyan, aki könnyedén ki tud találni valami magyarázatot, mint a legtöbb félrelépő férj, ezért úgy döntött, jobb, ha megszabadul a cipőtől, mielőtt a neje beszáll a kocsiba. Fogta és kihajította a bokrok közé, mondván, majd később bedobja a kukába.
Jött Angi, beült és kedélyesen csevegtek a Deák térig, ahol elköszöntek. Fecó szája fülig ért, amiért ennyire jól megoldotta a dolgot. Még az is eszébe jutott, hogy kár volt a cipőt bokrokba repíteni, inkább adta volna vissza a gazdájának. De ebben az áldott pillanatban meglátta a cipő párját kikandikálni az ülés alól. Szóval ott volt a másik, amivel megint kezdenie kellett valamit. Ezért gyorsan beledugta az aktatáskájába, és ment az irodába. A nap egész jól eltelt, egészen estig. A Deák téren felvette a feleségét, hazaszállította, és otthon boldogan vacsorázott, amikor Angi döbbenten megállt mellette.
– Képzeld! – mondta. – A kényelmes bőr cipőmet, tudod, azt a drágát, benn tartottam a kocsiban, hogy ha szükségem lenne váltócipőre, erre most a kutya hozza be a kertből szétrágva. Én nem értem, hogy került oda. Szerinted?
Fecó köhögni kezdett és alig tudott felelni, annyira rájött a fuldoklás.
– Én nem tudom, drágám, de tudod milyen ez az eb. Biztosan nyitva maradt a kocsi ajtaja és kilopta – nyögte ki nagy nehezen.
– Lehet! – bólogatott Angéla. – Csak azt nem értem, akkor hol a másik?
– Sejtelmem sincs – felelte Fecó és már nyugodtabban belapátolta a bolognait. Az járt a fejében, hogy vacsora után találnia kell egy megfelelő pillanatot, amikor kidobhatja táskájába rejtettet a bokrok tövébe.
Hát így lett a féltékenység áldozata egy nem olcsó, fekete bőrcipő.
Kép forrása: Pinterest
