Amikor megkérdezik tőlem, hogy mi lenne az, amit a múltamban megváltoztatnék, vagy másképp tennék, akkor őszintén az a válaszom, hogy semmi.
Nem mintha ne lenne olyan momentum, amit kínosnak tartanék, vagy legszívesebben örökre elfelejteném, esetleg jobban is alakulhattak volna a dolgaim (habár ezt sem tudhatom biztosan), de végtére is minden, ami velem történt, – ezalatt a sok szükséges rosszat is értem- hozzátettek ahhoz, aki most vagyok.
Már kislányként is imádtam táncolni, és korán fel is fedezték a tehetségemet. Édesanyám a tanáraim buzdítására felvételiztetett a balettintézetbe, ahova sikeresen be is kerültem, viszont sajnos akkoriban autó híján és ezáltal a sok utazás miatt hamar véget ért a táncos karrierem.
Sokáig dühös is voltam, mert úgy éreztem megfosztottak attól, amiben a legjobbnak éreztem magam,
melyben örömömet leltem, és amivel hatalmas álmokat dédelgettem. Évekig csak tengődtem és kerestem önmagamat, próbáltam megtalálni helyemet a világban, abban, amiben megtalálhatom az én utamat. Természetesen még nincs vége ennek az „utazásnak”, és bár néha elszomorít a „mi lett volna, ha” gondolata, azonban, ha a jelenbe tekintek, akkor semmin nem változtatnék.
Ha akkor abba az iskolába jártam volna, most nem ismerném azokat a barátaimat, akik a mai napig mindenben mellettem állnak és segítenek, vagy nem kezdtem volna el az egyetemet, ahol a jelenlegi páromat megismerem, és melynek köszönhetően most stabil, anyagilag jövedelmező állásom van.
Legyen szó karrierről, barátokról, párkapcsolatról, minden, ami most az életem részét képezi, nem lenne, és nem tartanék ott, ahol most. Néha talán a dolgok, akár tőlünk függetlenül, olykor nem úgy, vagy másképp alakulnak az életben, mint ahogyan azt mi elterveztük, és sokszor bánkódunk, meg nem tett és el nem ért vágyak után sóvárgunk, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy bizonyos helyzetek, kapcsolatok most nem lennének, ha akár csak egy valamin változtatnál.
fotó: Pinterest
