Azon gondolkodtam, hogy húsz évvel ezelőtt szinte mindent kipróbáltam, amivel száguldozni lehetett, le lehetett róla ugrani, vagy bármilyen egyéb adrenalin növelő hatása volt. Nem éreztem semmilyen veszélyt vagy félelmet, még akkor sem amikor az Adriai tengeren jó messze a parttól vérbefagyva mozgó fogakkal hevertem egy szörfdeszkán, ahova abból kifolyólag kerültem, hogy bebizonyítsam rátermettségemet néhány holland szörfös fiúnak, akiktől kölcsön kértem egy majdnem kétszer akkora vitorlájú deszkát, mint amivel biztonságosan mozogtam, hát meg is lett az eredménye…
Végül persze megmentettek, általában szerencsém volt…, de ha arra gondolok, hogy a lányom picit is rám ütött, akkor azért lever a víz!
Manapság már a körfolyosón is a falhoz lapulva megyek, mert tériszonyom van, ez van, ez a korral jár szerintem.
Rollerezni viszont még szeretek és a rolleres szobor is az egyik kedvencem Bolditól.
Ha a Váci utcában jártok, feltétlenül nézzétek meg!
A kisebb verzióját egyelőre én simogathatom a galériában, a gránit hatást egy Maillol-i patina teszi, egyébként bronzból van
