Tesla – furcsa vagy menő?

Cserebogarakat ragasztott egy kerékre, hátha felemelik azt. Nem bírta elviselni más ember hajának érintését. Kirázta a hideg a gyöngy fülbevaló látványától. Mielőtt nekilátott az ételnek, megsaccolta annak térfogatát. Tárgyak és helyszínek jelentek meg előtte aprólékos vízió formájában. Látott a sötétben. A légy zümmögése, vagy egy távoli vonatfütty elviselhetetlen volt számára. Fura, ugye? Mondhatni flúgos, különc, mutogatnivaló bolond.

Ötéves korában vízkereket épített. Négy idegen nyelven beszélt. Feltalálta a lézert és a rádiót, a távirányítót és a váltóáramú motort. Olyan eszközöket talált fel, amelyekkel ugyanazt az energiát gazdaságosabban lehetne előállítani. Korát meghaladó módon tekintett a Föld véges energiatartalékaira: úgy vélte, érdemesebb lenne a szélenergiát is befogni az elektromos áramtermelésbe. Zseniális, ugye? Mondhatni lenyűgöző, forradalmi, elismerendő!

A két leírás ugyanazt a személyt jellemzi. Ő Nikola Tesla, a különös, és egyszerre különleges feltaláló, a földöntúli jelenség, aki életében jobbára csak nyomorgott és hányódott, viszont halála után is elevenen él itt a Földön: tudása kincs. 1856-ban született Horvátországban, tanult Németországban, gyógyult Magyarországon, dolgozott Párizsban, majd huszonnyolc éves korában lépett az Ígéret Földjére. Az amerikai álom azonban számára is jobbára rózsaszín lufi maradt: átejtették, kihasználták, megalázták, szakmai sikereit hatalmas bukások követték.

Amikor minden előzetes, betegségre utaló jel nélkül, 1943. január 7-én elaludt, azaz agytrombózisban meghalt, Tesla olyan kidolgozatlan eszközöket, találmányokat és tudásanyagot hagyott örökül, amelyet még ma is használ, fejleszt és csodál az emberiség.

Fotó: Internet

Szerző: Kalla Tímea

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here