Az esti négy üzenetből egy jó. Félve írom le, mert nehéz bármiben hinni. Korban, stílusban megfelelő. Nem kíváncsi a paramétereimre, nem mérőszalaggal és mérleggel akar jönni a találkozóra. Azt mondja, a hangom is kellemes, telefonszámot azonban nem váltunk, amiben benne van a bizalmatlanság. Marad a hangüzenet a messengeren.
Nem bánom, hogy nem tolakodó. Azt sem, hogy nem beszélgetünk éjszakába nyúlóan. Nem ismerjük egymást, nem kell azonnal belegyalogolnunk nyakig a másik életébe, szokásaiba. Egy dolgot azonban tudok, és már nem szaladok bele ebbe a csapdába: egyetlen programomat se mondom le senki miatt, akit alig ismerek. Nem változtatok azonnal az életemen, mert kicsit csevegtem egy idegennel. Ha ő az én emberem, várni fog, ha nem, akkor meg pláne jól csináltam.
Ma reggel kedves ébresztővel fogad, de nem az a szép jó reggeltes, inkább annyit ír, hogy sokat gondolt az esti ismerkedésünkre, és jól esett neki a beszélgetés. Ez tetszik. Benne van minden, mégse nyálas. Lehet, hogy a Remény angyala elhinti magvát a fejemben már megint? Hihetetlen, hogy egy nő, lásd én, azonnal képes elhinni bármit is. Még hogy a szó elszáll, fenéket. Az marad meg a legjobban és évtizedekig képes gyilkolni az ember lelkét.
Napközben egyszer-egyszer kérdez valamit, aztán megy a dolgára, ahogy én is. Viszont fent tartja a figyelmem, és ez jó. Nem kell megjátszanom magam, ez meg még jobb. Vagyok, aki vagyok, nem akarok jobb, több lenni, mert a máz úgyis lehull. Megbeszéljük, hogy találkozunk két nap múlva. Vasárnap lesz, de nem számít. Ha minden zárva, akkor majd sétálunk egyet. Első randinak nem utolsó dolog cseresznyevirágzásban ismerkedni. Szokásommal ellentétben, nem képzelődöm. Semmit nem akarok előre vetíteni. Elvált, egy gyereke van, sportol, szeret kirándulni, olvasni. Ezek mind azok, amik nekem kellenek. Ő olyan nőt keres, akinek van humora, akivel lehet beszélgetni, és nem otthonülő. Mondjam azt, hogy ez mind illik rám? Túlságosan is. Mégse kezdek ujjongani, mert a szép hangú, kellemes idegen lehet még fura élőben, teszem azt gusztustalan, ahogy a múltkori.
Két nap. Beleélni magam felesleges, nem tett hűségesküt, nyugodtan megváltoztathatja a véleményét, jöhet más a Tinderen, ez mindennapi dolog.
Hogy mi van a másik három üzenettel? Bármilyen hihetetlen, a második húszéves, ez alapjáraton vicces, biztosan elnézte a korom. A harmadik sablonlevelet küld, amelyben dicsér tetőtől talpig, mert igazi nő vagyok, vonzó, szexi, és a szőke hajamtól el van alélva. Ez fantasztikus, írom nevetve, köszönve, hisz vörös hajam van. Mire azt válaszolja, nem vette észre. Úgy nevetek, hogy megreccsen a szék alattam, ami annak is köszönhető, hogy nem tegnapi darab. Vagy a súlyom?
A negyedik jelölt csak egy mosolygós fejet küld. Értelmezzem, ahogy akarom. Nem akarom sehogy. Ez most olyan akarom is, meg nem is dolog? Kezdeményezne, de mégse? Eszem ágában sincs visszamosolyogni, arra ott van neki a napsugár.
Megyek, teszem a dolgom, mert szalad a lakás, a hangyák nincsenek tekintettel lelki életemre, mert elárasztották a konyhát, és nem tudok szabadulni tőlük. A sütőport, szódabikarbónát szeretik, a hangyairtó meg förtelmes szagú. Még keresem a megoldást. Addig meg éljen a Tinder-angyal, aki remélhetőleg kedvel engem.
Kép forrása: Pinterest
