Virágbolt az árkádok alatt 31. rész – Majdnem egy év múlva…

“Azt azért be kell vallani, hogy a terhesség váratlanul érte őket, ugyanis Magda meg volt győződve róla, hogy ő nem túl termékeny, ezért a védekezést ellazáskodta. Ő maga fogalmazott így, de nem bánta. Hogy is bánhatta volna, amikor egy fiút és egy lányt hordott a szíve alatt? Piff és Paff, mondta Móric vigyorogva, és a Lolka-Bolka azért nem jöhetett csak számításba, mert két fiú neve volt. Egyikük se hitte, hogy ennyit fognak nevetni együtt. Hogy mindkettőjüknek orvosság volt a másik, az hamar kiderült, ahogy egyre több időt töltöttek együtt.”

 Tizenegy hónap telt el az a nap óta, amióta Magda kijött a kórházból. Ám nem sok választotta el attól, hogy újra visszakerüljön. Ez viszont izgalommal töltötte el, ugyanis gyereket várt. Nem, ez így nem egészen igaz, mert óriási meglepetésére ikrek mocorogtak a testében. Móriccal sokkal, de sokkal gyorsabbak lettek az események, mintsem sejtették volna. Egy hónap után összeköltöztek, amit életük legjobb döntésének éltek meg.

Azt azért be kell vallani, hogy a terhesség váratlanul érte őket, ugyanis Magda meg volt győződve róla, hogy ő nem túl termékeny, ezért a védekezést ellazáskodta. Ő maga fogalmazott így, de nem bánta. Hogy is bánhatta volna, amikor egy fiút és egy lányt hordott a szíve alatt? Piff és Paff, mondta Móric vigyorogva, és a Lolka-Bolka azért nem jöhetett csak számításba, mert két fiú neve volt. Egyikük se hitte, hogy ennyit fognak nevetni együtt. Hogy mindkettőjüknek orvosság volt a másik, az hamar kiderült, ahogy egyre több időt töltöttek együtt.

 
 

Rena csodálkozva figyelte a turbékoló galambpárt, és abban reménykedett, hogy egyszer neki is része lesz hasonlóban. Egyelőre azonban nyoma sem volt senkinek az életében, mert ezek a mai srácok semmilyenek, mondta mérgesen. Ettől függetlenül eljárt bulizni, ismerkedett, de mindről kiderült, hogy nem veszik komolyan az életet, nincsenek ambícióik, pedig Rena ennyit várt volna tőlük. Időközben beiratkozott egy nyelvtanfolyamra, és azt tervezte, megszerzi a felsőfokú nyelvvizsgát, amellyel nyakába veheti a világot. Magda egyik szeme sírt, a másik nevetett. Szerette a lányt, de tudta, hogy egy virágbolt nem lehet álmai netovábbja. Azt azonban ne feledjük elmondani, hogy Móric nem hagyta annyiban a kirakat bezúzását, és mielőtt szerelme munkába állt volna, titokban megcsináltatta. Igaz, hogy nagyokat lódított ez ügyben, de a nő nem haragudott rá, hiszen ekkora ajándékra nem számított, pláne, hogy akkor még alig ismerték egymást.

Móric erre megcsóválta a fejét, és közölte, hogy ő régóta ismeri Magdát, ezt mondja neki a szíve.
Billy az első időkben heteken át félénkebb és óvatosabb volt a külvilág ingereivel szemben, mint addig bármikor.  Nehezen mozdult ki a lakásból vagy az üzletből, bizonyára élénken éltek benne annak az estének szörnyű nyomai. Végül megenyhült, mert lett egy új gazdája, aki még az előzőnél is jobban kényeztette. Móric biztos volt benne, hogy kutyának olyan jó sora, mint kedvencüknek, a világon nincs.
Persze most felmerülhet a kérdés, mi lett Zsizsivel és a bátyjával? A rendőrség két hónapig vadászott rájuk, mert álnév alatt bujkáltak és lepukkant panziókban húzták meg magukat, ahonnét végül fizetés nélkül távoztak. Amikor elkapták őket, egyszerűen nem fogták fel tetteik súlyát. A férfit betörésért, Zsizsit pedig gyilkossági kísérletért állították elő, és mindketten a tárgyalásukra vártak. Magda legszívesebben megkereste volna támadóját, hogy szemébe nézzen, de Móric megtiltotta neki, pláne, hogy már látszott rajta a terhesség. Azt mondta, felesleges kitennie magát újabb izgalmaknak. Hagyják csak, hogy a bíróság végezze a dolgát, ők meg majd örülnek a végkifejletnek. Szerencsére maradandó sérülést nem okozott az a szélhámos pár, de ez nem rajtuk múlott. Eshetett volna a földre Magda úgy, hogy akár bele is halhatott volna. Így hát belenyugodott, és nem kérdezte meg tőle, hogy megérte-e az egész?
A szülésig azonban még volt három hónap, és ezt az időszakot úgy akarták eltölteni, ahogy minden pár: szerelemben, békességben. No meg sok alvással, hogy később könnyebb legyen. Természetesen mindketten tudták, hogy ez csak játék, de boldogok voltak, hogy ezt a játékot már közösen játsszák.

Móric azért egyik nap mégis kiment a temetőbe. Leült Flóra sírja mellé, és megmutatta neki Magda képét. Nem beszélt hosszan, arra nem volt képes, csak annyit kért, hogy adja áldását rájuk. Már ez is szokatlan volt tőle, de hosszan bámulta virágokat a vázában, és amikor az egyik bólogatni kezdett, talán a szél ingatta meg a tulipánfejet, akkor megnyugodott. Számára ez valódi jel volt.

Már csak azt kellett kitalálni, milyen nevet adjanak a piciknek, mert az Esmeralda és José Armando nem nyert nála. Persze Magda rukkolt elő ezekkel, ahogy a Tarzan és Jane-nel is,  hogy nevessenek. Ám az elkövetkező hetekben tényleg választaniuk kell a millió közül. Neki a Zsanett és az Attila tetszett, de nem mondta, hátha kedvese is rájön, hogy a Szulejmán és Hürrem nem telitalálat.

Vége (most már tényleg!)

 

Kép forrása: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here