Évtizedekig ő volt a mozi legelbűvölőbb angol szépfiúja. Aztán jött egy botrány, amely lerántotta róla a tökéletes férfi álarcát. Ma már nem akar mindenkinek tetszeni – és talán éppen ezért lett igazán jó színész.
Vannak férfiak, akiknek az arcát egy egész korszak megőrzi. A kilencvenes években elég volt egy félmosoly, egy zavart pillantás, egy kissé szétesett mondat, és nők milliói máris tudták, hogy ő lesz az a férfi, aki a film végén mégis odatalál ahhoz, akit szeret. Hugh Grant sokáig maga volt a romantikus férfiideál: elegáns, kissé ügyetlen, érzékeny, ellenállhatatlanul brit. Csakhogy a valóság egyszer csak betört a mozivászon mögé, és megmutatta, hogy a szépfiú sem szent, nem tökéletes.
Hugh Grant 1960. szeptember 9-én született Londonban. Angol irodalmat tanult Oxfordban, majd színpadon és kisebb filmekben kezdte pályáját. Az 1994-es Négy esküvő és egy temetés változtatta meg az életét.
Charlesként olyan férfit játszott, amilyet addig talán senki: nem volt klasszikus macsó, és nem is tudott igazán bánni a nőkkel. Zavarba jött, hibázott, menekült a saját érzései elől, mégis volt benne valami ellenállhatatlan. Grant a valódi férfit formálta meg, akibe a tökéletlensége miatt lettünk szerelmesek. A film óriási siker lett, Grant pedig BAFTA- és Golden Globe-díjat kapott. Hollywood gyorsan eldöntötte, mit kezdjen vele. Megtalálta a szépfiút. Ez azonban egyszerre volt Hugh Grant legnagyobb szerencséje és egyik legnagyobb csapdája.
Következett a Sztárom a párom, amelyben Julia Roberts mellett egy könyvesbolt tulajdonosát alakította, majd a Bridget Jones naplója, amelyben Daniel Cleaverként mutatta meg a romantikus férfi kevésbé kellemes oldalát. Az Igazából szerelemben ő lett a kissé elveszett brit miniszterelnök, az Egy fiúról-ban pedig egy olyan önző agglegényt játszott, aki egész életét gondosan úgy rendezte be, hogy ne kelljen igazán kötődnie senkihez. És közben Hugh Grant egyre inkább összekeveredett a szerepeivel. A közönség számára ő lett az elegáns angol férfi, aki mindig egy kicsit késik, mindig egy kicsit zavarban van, és valahogy mindig megtalálja a megfelelő nőt. A valóságban azonban egészen más életet élt, és 1995-ben egy olyan botrány következett, amely egyetlen éjszaka alatt lerombolta a róla kialakított ártatlan képet.
Ekkor már nemzetközi filmsztár volt, Elizabeth Hurley pedig a barátnője. A kapcsolatuk évek óta a brit sztárvilág egyik legismertebb románcának volt elkönyvelve. Aztán Los Angelesben Grantot letartóztatták, miután egy autóban rajtakapták Divine Brown prostituálttal. A történet önmagában is kínos volt, de Grant esetében különösen nagyot szólt. Hiszen ő éppen a mozivászon egyik legkedvesebb, legszeretetreméltóbb férfiját testesítette meg. A szépfiú megbotlott. A különbség azonban az volt, ahogyan Grant reagált. Nem próbálta áldozatnak beállítani magát. Nyilvánosan vállalta a felelősséget, bocsánatot kért, és ment tovább. Talán furcsa, de a botrány sem ölte meg a karrierjét.
Grant hosszú ideig ugyanabban a szerepkörben mozgott. A közönség szerette, Hollywood pedig pontosan tudta, miért. Egy Hugh Grant-filmhez nem kellett sok minden: épp csak egy elegáns angol környezet, egy nem túl bonyolult szerelmi történet, némi félreértés, sok önirónia, és a végén egy férfi, aki rájön, hogy tulajdonképpen mégiscsak szerelmes. De aztán eljött az idő, amikor Grant már nem lehetett örökké az a férfi, aki a harmincas éveiben jár. Itt kezdődött pályájának második, sokkal érdekesebb fejezete. A Florence, a tökéletlen hang-ban Meryl Streep oldalán már egy idősödő férfit játszott, aki egyszerre szeret, védelmez, hazudik és kétségbeesetten próbálja fenntartani annak a világnak az illúzióját, amelyben a nő, akit szeret, biztonságban érezheti magát. A Paddington 2-ben pedig szinte saját magát figurázta ki.
A Botrány brit módra című sorozatban Jeremy Thorpe brit politikust alakította a Tudhattad volna c. minisorozatban pedig egy sokkal sötétebb, bizonytalanabb férfit. Aztán jött az Úriemberek, amelyben Guy Ritchie világában egy egészen más Hugh Grantot láthatunk. Végül pedig az Eretnek. Ez az a pont, amikor már mindenki kénytelen volt elismerni: Hugh Grant nem egyszerűen a romantikus komédiák egyik legismertebb arca, hanem egy valóban jó színész.
Az Eretnek Mr. Reedje udvarias, művelt, intelligens és első pillantásra még rokonszenves is. Csakhogy a kedvesség mögött fokozatosan valami nyugtalanító bontakozik ki. Grant éppen azt használja fegyverként, ami korábban a szerethetőségét adta: a modorát, a mosolyát, az angol úriemberi eleganciát. Csak most mindez fenyegetővé válik. És egyszer csak megértjük, hogy az a bizonyos Hugh Grant-mosoly, amelybe egykor nők milliói szerettek bele, egészen más jelentést is hordozhat. A szerep BAFTA-jelölést hozott neki. De ennél talán fontosabb volt maga az út: a valamikori szépfiúból karakter lett.
A napokban lett 66 éves. A haja őszül, az arca megváltozott, és már rég nem az a férfi, aki a kilencvenes években egy könyvesbolt ajtajában várt Julia Robertsre. De épp így jó!
Isten éltesse, Mr. Grant!
Fotó:Pinterest
