Átöltöztem és vártam. Hogy mire, magam sem tudom. Liza nem volt sehol, Dani is elment, nekem meg nem volt erőm semmihez. Megmozdulni, felállni se. Még ülni is alig bírtam. Lefeküdni nem mertem, mert féltem, hogy rám borul a sötétség. Csak jóval később tudtam meg, hogy Dani megkereste Erika nénit. Pontosan tudta, miért akartam megölni magam. Nem először hallotta a táborban keringő pletykákat, és nem először látta, hogy T. milyen aljas módon közeledik a lányokhoz. Mindaz persze ártatlan segítségnyújtásnak tűnt, hiszen nem mások előtt játszotta meg magát. Vagyis de, csak akkor nem lépett át egy határt, mert tudta, hogy nem helyes. Inkább megvárta a lehetőséget.
Tudta, hogy amit tesz, az gáz, de nem bírt parancsolni a farkának meg a mentőangyal szerepkörének. Gyengék és szánandóak mindig voltak és vannak a táborban. Olyanok, akiket otthon nem értenek meg, akiket mindentől tiltanak, akiknek isznak a szülei, vagy csak elhanyagolják, mert sok a munkájuk. Olyanok is vannak, akik régen megbánták, hogy gyereket vállaltak, ezért hagyják őket nőni, mint a gazt, és még lelkifurdalásuk sincs, hogy nem beszélgetnek velük.
Sok ilyen lányt ismerek. Az anyjuk nemtörődöm, karrierista vagy épp fáradt, és nincs kedve kamasz lányával bajlódni. Nekem se lenne. De az apák se mások, nem jobbak, mert azok is elbújnak a munkájuk, a pia, a nőzés és egyéb mögé, miközben pénzzel kompenzálnak. Hallom eleget panaszkodni a barátaim, de egyikük sem tehet semmit. Függünk tőlük, elszökni meg nem mindenki akar. Hová is menne? A rokonokhoz? Ugyan! Ki vállalná fel egy konfliktust a családdal? A nagyszülőkhöz? Öregek és gyengék. Az utcára? Na, azt tényleg nem akarhatja senki, hogy koszban éljen, aki lelépett.
Erika néni…Dani szerint ő egy nárcisztikus prototípus.
Nem hibázik, minden ötlete fantasztikus, nincs lelkifurdalása, és csak a saját érdekeit nézi. Kifelé azt kommunikálja, hogy másokért dolgozik, miközben hirdeti, hogy általa vagyunk, ő hoz ki belőlünk mindent, hisz ő tudja, mi kell nekünk, mitől leszünk mások, mint a többiek. Nem olyanok, mint ő, hiszen neki aranyglória járna. A szeme hideg, a tekintete részvétlen, a szavai negédesek és elutasítóak. Hiába szóltak neki régebben is, hogy gond van. Ő nem érzi, nem látja, nem akarja észrevenni, mert T. fantasztikus előadó, csodás meglátásai vannak, kreatív és ötleteit szabadalmaztatni kellene. Talán az a baj, hogy jóképű? Ezért tiltsa ki? Mert a lányok nem bírnak magukkal és kelletik magukat? Ezért ne engedje itt lenni? Olyanok miatt, akik ribancok? Tudja ő, milyenek tudnak lenni, de T. sokaknak segít, meghallgatja őket, és a barátjuk lesz akaratlanul. Ha a lányok átlépik a határt, mit csodálkoznak? Felmagasztalják, utána meg tiltakoznak, ha felébred benne a férfi? Ha netán közeledni, amit ő nem hisz el, akkor is van szájuk, mondjanak nemet, kerüljék el, és ne rebegtessék előtte a szempillájukat ezerrel.
Dani erre azt vágta oda, hogy kislányokról van szó. Tizenkét-tizenhárom évesek, akik nincsenek tisztában a veszélyekkel, azzal sem, hogy ők kicsodák és mit akarnak. Erika néni kinevette. Naivnak nevezte, és elküldte megismerni a való világot. T. barátságos és inspiráló, ennyi. Nem kell ezt túlragozni. A lányok már mindent tudnak ma a szexről, a csábításról, a ragadozókról. Ha T. egy lenne közülük, ahogy Dani állítja, akkor tudna róla, de eddig nem mondta ezt neki senki. Húsz év alatt egy lány se jött ezzel.
Hazudott, ahogy biztosan mindig mindenkinek. Erika néni undorító és számító nő. Neki csak az a fontos, hogy pénze legyen a táborból és a nevét kiírják az égre. Mindegy, hogy ennek ára van. Olyan, amelyért neki kellene felelnie. Dani szerint voltak lányok, akiknek a szüzességét a táborban vette el régebben is. Fiatalabbak, mint én. Mégse szólt senki, csak a nagyobbak súgtak össze, már amelyik, mert sokan tagadták az egészet, és ócska mendemondának titulálták. Erika néni csúcs, csak nyerni lehet vele. Mellette mindenki úgy érzi, hogy érte forog a Föld. Tehát tudja, amit lehet, és mégse tesz semmit. Pléhpofával jár köztünk, és hinti kivételes ötleteinek magvait. Ő tévedhetetlen és csodálatos.
És most Dani se tudott mit kezdeni vele. Elmondta neki, hogy mit tettem. Ezért iszonyatosan haragszom.
Ha T. megtudja akkor vagy meg fog fenyegetni, vagy épp szánni fog. Egyik se jobb érzés. Félek. Hazamenni se akarok, de itt maradni se. Vennem kell egy tesztet, hogy kiderüljön, felcsinált-e. Muszáj hallgatnom az egészről. Dani és Liza tudja, de más nem tudhatja meg. Soha, de soha. Istenem, add, hogy ne legyek terhes! Add, hogy elfelejtsek mindent. Segíts, hogy kiessen az emlékezetemből ez a tábor, hogy gyorsabban múljanak a napok, és már csak emlék legyen, ami itt történt.
T. nem változik, ahogy Erika néni sem. Nincs segítség, senki nem ért meg. Magam vagyok, és meg kell oldanom, hogy ne fájjon. Meghalnom sem szabad. T. másokkal is rossz. Másokat is bánt…Kisebbeket. A rohadék. És az ilyeneknek mindent lehet, mert senki nem hisz nekünk. Ki hinne? A rendőrök? Erika néni majd azt hazudja, kitaláltam, ahogy a többiek is, ha egyáltalán meg mernének szólalni…De nem mernek. Nem ítélem el őket, én is hallgatok. Próbálkoztam, de hiába.
T. azt tehet, amit akar. Erika néni is, hiszen ki hinne egy tizenötéves lánynak, amikor ő már harminc éve tanít, rajonganak érte, és nem akarják megtudni, hogy egy szörnyeteg. Egy olyan szörnyeteg, aki egy másikat támogat, és barátjának nevez. Hulladék emberek, de a világ az ilyeneket szereti. Tényleg nincs segítség…
Vége
