Miközben mindenünk szép lassan „okos” lesz, mi nem változunk lényegesen. Tulajdonképpen megtanuljuk használni az eszközöket, élünk a technika adta fejlődés lehetőségével, viszont érzelmileg nem követjük ezeket a változásokat. Hogy mennyire tudatos elvek vezérelnek bennünket, arról lehetne vitatkozni, egy viszont bizonyos: a praktikusság és a takarékosság lényeges szempont lett mindennapjainkban. Viszont emberi kapcsolataink nem okosodnak mindezekkel párhuzamosan. Ugyanazok a dolgok motiválnak bennünket, mint száz meg száz évvel ezelőtt: boldogság, öröm, kiegyensúlyozottság, a kapcsolatok feljavítása, féltékenység és sorolhatnánk. Mintha az ember képtelen lenne fejlődni. Tudja, hogy változnia kellene, el kellene fogadnia, hogy a világ változása természetes, mégse képes rá.
Azt várjuk, hogy a szerelem szerelem maradjon, hogy a bizalom, a kedvesség, a figyelmesség ne kopjon ki az életünkből. Ragaszkodunk bizonyos szokásainkhoz, és nehezen dolgozzuk fel, hogy a felgyorsult világ nem kedvez a párkapcsolatoknak.
Hiába használunk különféle eszközöket, belül nem leszünk okosabbak használatukkal. Ugyanúgy fáj a mellőzöttség, a megcsalás, a hazugság. Félünk az unalomtól, a mások véleményétől, a sikertelenségtől. Hiába bizonygatjuk, sokszor megmaradunk törékeny kislánynak, aki nem akar mást, mint megfelelni a szüleinek. Az okos nő manapság egyenlő a rideg nővel. Az okos nő ravasz, számító, tudja, hogy nem érhet el mindent, de nem vallja be. Azt is tudja, hogy sokat ér, nem adja magát könnyen, de ha így tesz, előbb-utóbb egyedül marad. Ha viszont belemegy méltóságon aluli játszmákba, akkor meg azzal szembesül, hogy nem tud a tükörbe nézni, és hiába él meg ilyen-olyan párkapcsolatot, nem boldog épp a fentiek miatt. Az okos nőnek folyamatosan résen kell lennie, játszmáznia kell, mert, ha önmagát adja, hamar kiderül, hogy vagy túl sok, vagy épp ellenkezője. Ma, amikor a habkönnyű, felületes kapcsolatok korát éljük, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szívünk mást mond. Az eszünkkel szeretnénk megélni azokat a vágyakat, amelyekről álmodtunk, de idővel rájövünk arra, hogy senki nem akar bonyodalmat. Nem fognak megküzdeni értünk, nem értékelik a humorunkat, eszünket, rejtett szarkazmusunkat, az intelligenciánkat nem is említem. Egyszerűen nincs rá szükség. Az okos nő átlát a szitán, megérzi, ha a férfi kamuzik, látja rajta, hogy nem ér fel hozzá, mégis bemegy alá, mert azzal is tisztában van, hogy ha nem teszi, elvétve találhat párt magának. A 21. század társadalmában a férfinak a füle botját sem kell mozdítania azért, hogy megkapjon egy nőt. Tulajdonképpen csak lennie kell. A nők elébe mennek a versenyhelyzetnek, udvarolnak helyettük, szépeket mondanak, és úton-útfélen dicsérik a kiszemeltet. Ma egy férfinak különösebben érdekesnek, viccesnek és jóképűnek se kell lennie, akkor is talál magának párt, pontosan azért, mert a nők messze alulra teszik magukat. Úgy érzik, csak akkor van értékük, ha kellenek valakinek. Mondhatjuk ennek ellenkezőjét is, de aki volt már fenn bármilyen társkereső oldalon, vagy rendelkezik egy csekélyke tapasztalattal a munkahelyén, könnyedén észreveheti, hogy a férfiak csak várnak, és készen kapják a felkínált nőket. Nincs szó igyekezetről, netán hódításról vagy elemi vágyról, hogy a kiválasztott az övék legyen. Az lesz, és ezért a kiujjukat se kell megmozdítaniuk.
A nők messze alább adták az értéküknél. Kétségbeesetten bizonygatják, hogy fontosak, értékesek, miközben ők maguk értékelik alá magukat. Hagyják, hogy félelmük győzzön, és elhitetik magukkal, hogy egyedül kevesebbet érnek.
Az okos nő meg kell, hogy értse, hogy a világ nem azért alakul át, mert minden átalakul, hanem azért, mert ő nem hisz magában, nem tudja elfogadni, hogy nemcsak párkapcsolatban lehet kiteljesedni. Egy mai nő minden téren tud boldogulni, ahol csak akar, és nem feltétlenül muszáj egy férfi szárnyai alatt maradnia. Sokan nem képesek egyedül maradni, úgy érzik, csak akkor teljes az életük, ha van valaki, akire támaszkodhatnak. Ez az igény abszolút elfogadható, csak annak nem kellene annak lennie, hogy ezért a vágyért elnyomják önmagukat. Ahogy használjuk az okos holmikat, úgy kellene használnunk a saját értékeinket is, hiszen remek szervezők, gondoskodó, céltudatos, nagy kitartással rendelkező lények vagyunk, akik nem szorulnak feltétlenül másokra. Jó lenne elhinnünk, hogy a kapcsolatainkat mi alakítjuk, mi áldozzuk be az önérzetünket, a tartásunkat még akkor is, ha nincs rá szükség.
Okos nőkre lenne, akik megértenék, hogy jelentős helyük van a világban, és nem szolgálók, hanem életük irányítói akarnak lenni. Hogy ha ehhez férfi is kell, nem baj, csak legyen ez a kapcsolat egymás mellé rendelt feleké, és nem főnök-beosztott viszony, ahogy sok házasság vagy együttélés. Össze kellene szednünk magunkat, és tisztelet a kivételnek, de nem szabad csipetnyi kedvességért beáldozni a lelkünket, hogy aztán elvesszünk egy méltatlan kapcsolatban.
Kép forrása: Pinterest
