A tökéletesség illúziója

"Azt kérded, miért van ez? Miért ez a töméntelen őszintétlenség? Talán mert nehéz elviselni, ha fáj a szívünk. Még nehezebb elfogadni, hogy másokat ez nem érdekel. Ezért megtanuljuk lassanként, hogy a szánalom nem segít, helyette irigységet kell gerjesztenünk. Ha féltékenyek ránk, akkor tudunk valamit, amit mások nem. Ha eljátsszuk, hogy boldogok vagyunk, talán magunk is elhisszük. A tökéletesség illúziója mögé akarunk megbújni, közben meg érezzük, hogy üresek vagyunk."

„Mindannyiunk életében eljön az a nap, amikor döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk. És ha már ráléptünk, többé nem érdemes azon gondolkozni, mi lett volna, ha máshogy döntünk. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amit választottunk. Sohasem fogjuk megtudni, milyen dolgokat tartogatott volna nekünk a sors a másik úton, még ha álmatlan éjszakákon néha eszünkbe is jut, hogy talán az lett volna a jobb. Valójában a tökéletesség csak bennünk létezik, mi döntjük el, mit tartunk tökéletesnek. Minden út máshová vezet, de csak a mi lépéseink segíthetnek megtalálni a boldog pillanatokat bármely úton.”

(Kilian Jornet)

 
 

Ne keresd, mert megnyomorít. Felesleges olyasmi után kapkodni, amiről mindenki beszél, de senki nem tapasztalta. Azt mondod, láttad képeken, hallottad mesékben, de akkor is tudtad, hogy minden kép hamis, minden mese valótlan. Amit látsz, becsapja a szemed, mert ez a világ nem akar mást, mint elhitetni veled, hogy mások jobbak, boldogulnak a lehetetlenben is, míg te szerencsétlenül bolyongsz üres folyosókon és nem találod a kijáratot. Tudd, vedd észre, nem vagy rosszabb másoknál. Az életed pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Van benne öröm és bánat is, de ha nem így lenne, hogy tudnád értékelni a keserűség utáni édes ízű nappalokat?

Tudom, azt hiszed, másoknak több babér terem, látod gyönyörű képeiket, a tengert, a felhőtlennek hitt ragyogást, hisz a képeken mindenki nevet. Mindez csak egy pillanat, és nem tudhatod, ki miért hazudik. A legtöbben elismerésre vágynak, azt remélik, a külsőségek boldogságot adnak. Meg kell mutatniuk, hogy erősek, hogy túljutnak minden szennyes vitán, hogy őket nem éri szerencsétlenség, hogy nem csapják be idegenek. Gondolj arra, hány meg hány emberről tudod, hogy más, mint, amit magáról közvetít! Kirakat-életet élünk, miközben hazug pecséttel rányomja bélyegét életünkre a szomorúság.

Azt kérded, miért van ez? Miért ez a töméntelen őszintétlenség? Talán mert nehéz elviselni, ha fáj a szívünk. Még nehezebb elfogadni, hogy másokat ez nem érdekel. Ezért megtanuljuk lassanként, hogy a szánalom nem segít, helyette irigységet kell gerjesztenünk. Ha féltékenyek ránk, akkor tudunk valamit, amit mások nem. Ha eljátsszuk, hogy boldogok vagyunk, talán magunk is elhisszük. A tökéletesség illúziója mögé akarunk megbújni, közben meg érezzük, hogy üresek vagyunk.

Ezért te légy csak valódi! Ne érdekeljen, hogy másnak mije van, mit hirdet magáról! Nem látsz a zárt ajtók mögé, nem hallod sírását, azt se tudod, ha bántják, ha titkon iszik. Sok emberről gondoljuk tévesen, hogy élete kerek, hogy az ő valósága számunkra utolérhetetlen, miközben pazar otthonában zokogva ébred. Légy, aki vagy! Nem utolsó dolog elfogadni magunkat, mert őszintének és becsületesnek lenni ma már kuriózum. Köszönj mosolyogva borús reggelen a boltban! Kérdezd meg, segíthetsz-e annak az embernek, aki tétován áll a zebra mellett, nem mer átkelni, mert túl sok autó rohan el előtte szélsebesen! Nem tudhatod, félelme mögött mi rejtőzik. Menj az úton figyelve a fákat, ahogy meghajlanak a könnyű szélben, lásd meg az egyszerűt is! Nem kellenek mindig világmegváltó dolgok ahhoz, hogy örülni tudj.

Felébredtél, hallod, hogy odakint zajlik az élet, lehet, hogy az csak a kocsik zaja és nem madárcsicsergés, de ébren vagy, élsz. Ezen a rövid utazáson, amelyre jegyet vettél, utazz kényelmesen. Talán nem jutott hely az első osztályon, és vágyakozva lesed a puha üléseket és színes italokat, de a te limonádéd is finom lehet, ha elég cukrot teszel bele. Rajtad áll, el mered-e hinni, hogy nem kell belehalnod a pusztító vágyakozásba.

A te utazásod a legszebb tájakon repít, mert vannak, akik szeretnek, akik egy ideig veled tartanak, és amikor leszállnak, integess nekik. Bízz benne, hogy jó így, hogy addig voltak veled, amíg szükségük volt rád, és nekik is rá. Ne erőltess barátságokat vagy szerelmeket. A görcs fájdalmas, és nincs benne valódi öröm.

Ha kapaszkodni akarsz, tedd úgy, hogy ne legyél mások terhére. Adj örömöt, megnyugvást, még akkor is, ha nem könnyű. Vissza fog rád szállni mások jókedve.

Felejtsd el, hogy futnod kell az elérhetetlen után! A most sose lesz holnap!

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here