Ha az ember sokat olvas a neten vagy a közösségi oldalakon, önkéntelenül belefut ostoba cikkek garmadájába. Mind tudjuk, hogy nem sok közük van a valósághoz, de ha ez érdekelne bennünket, akkor nem vennék még mindig oly sokan a papíralapon is kapható szennylapokat, néven most ne nevezzük őket. Inkább jöjjenek a kedvencek, amelyeket nap, mint nap lehet olvasni, és mögöttük nincs semmi. Tényleg semmi.
A kedvencem: X.Y. (az ország híres, hírhedt vagy alig ismert celebje) elhagyta az országot. Ez fergeteg, mert azt is írhatnák, hogy a földi világot, a poklot, bármit, de csak annyit jelent, hogy elment nyaralni.
És a többi aranyköpés, csakhogy érdekesnek tűnjön a semmi: ZW kimondta, hogy elege van, nem bírja tovább. Emögött olyasmi áll, hogy: nem iszik több kólát, nem megy ki a napra, vagy nem hagyja, hogy megfújja haját a szél.
Vagy: Sose találnád ki, mit tett XY! Tényleg nem, mert kis kezével elmosogatott, netán felgyalogolt a lépcsőn, vagy késsel-villával próbált meg enni. Hűha!
A következő nagyon hatásos: Akárki…legyen most TT vagy CCCS kitálalt: erre kiderül, hogy annyit mondott, nem szereti a mekis kaját, utál olvasni vagy épp nem szeret énekelni kora reggel.
Manapság már nincsenek nyári záporok, viharok, amikor dörög és villámlik, csak horroridőjárás, brutális vihar és szél csap le, majd elsodorja Európát, ami ha lehetne, leválna és elúszna az Egyenlítőig.
És még néhány szenzáció:
Sose találnánk, mivel lepte meg akárki a párját: virággal, bonbonnal vagy egy karkötővel netán? Meglehet, de bármelyikkel is, az sokkal különb, mint, amit egy földi halandó kaphat.
Sose gondolnánk, kivel költözött össze Józsika, Pistike, azaz Noel, Brendon, Tomasso, mindegy, csak flancos neve legyen. Na, kivel: vett egy kutyát és bevitte a lakásába.
Senki nem feltételezte róla, hogy ilyesmit tesz: elmosogat, bevásárol, két lábon jár a járdán, villamosra száll taxi helyett.
Szerinted, mivel foglalkozik éjszakánként P, D vagy G? Válasz: alszik, nem alszik, mert nem álmos, kioson a hűtőhöz, gépezik hajnalig, vagy fekszik és a plafont bámulja.
Sose találná ki, mi a kedvenc étele T-nek, P-nek vagy Pityipalkónak: a rizses hús! Tyűha! Ez aztán a valami. De akár a krumplis tészta is lehetne, mert mi szegény olvasók azt hittük eddig, hogy kaviárban fürdik vagy cápauszony levesben tapicskol?
HP, JT meg még százan…borított mindent: elmondta, hogy nem szeret korán kelni, ezért a párja viszi a gyereket az oviba…Vagy utálja a pizsamát és hálóingben alszik. Netán anélkül…Juj!
A. tiszta vizet öntött a pohárba (mert az addigiba beleesett egy szöszmösz vagy darázs): bevallott valamit, ami meg se történt, kitalált olyasmit, amit előre megbeszéltek, hogy mondani fog, de abszolút lényegtelen.
Vajon mi szükség van ezekre? Tudjuk, hogy nem igazak, hogy a sztorik nagyrésze kitalált és csak azért íródnak, hogy megtöltsék az oldalakat, mégis olvassuk őket. Ugyanezért kattintunk a semmimondó, de nagyot mondani vágyó írásokra, mert sokkal könnyebb nem gondolkodni, mérlegelni és összefüggéseket keresni. Valljuk be, ha nem lenne rá igény, akkor ezek a lapok, oldalak nem élnének meg. De van. Mert jó csámcsogni a semmin, elhinni az ostobaságot, és azt mondogatni, hogy másoknál se fenékig tejfel az élet: lám, veszekednek, válnak, megcsalják őket, csalnak, hazudnak, de mi rajongunk értük, és elhisszük, hogy ők mást esznek, mást isznak, mint a hétköznapi ember, aki dolgozik, gyereket nevel, veszekszik a párjával és öregszik, no meg hízik.
Az illúzióért cserébe elolvassuk az ostobaságokat, és elégedetten hátra dőlünk és megnyugszunk: a szomszéd fűje mégse zöldebb, de ha az, akkor meg dögöljön meg a tehene, ahogy a miénk.
Kép forrása: Pinterest
