Ezt a történetet egy volt kolléganőm mesélte még első munkahelyemen, ahol Dumbo-fülekkel hallgattam a nagyokat, akik okosak és tapasztaltak voltak hozzám képest. Én csak botladoztam a kapcsolatok útvesztőjében, még igen keveset tudtam, elvenni meg senki nem akart, pláne együtt élni velem. Így, amikor módon volt, hallgatóztam és raktároztam a „tudást”.
Volt egy magas, jó alakú harmincas (hozzám képest öreg!) kolléganőm, aki gyakran mesélt fennhangon a házasélet gyötrelmeiről. Én a huszonéveske, nem mindent hittem el neki…Bezzeg később…
Egy nap ez a lány, azaz Marcsi, úgy állított be, mint, aki felfedezte Amerikát másodszorra. Vigyorgott, és leültette két kedvenc barátnőjét.
– Ide figyeljetek! Nyolc éve vagyunk házasok, és Feriről megtudtam, hogy pletykás.
– Ez neked meglepő? – vágott oda Vica. – Aki ezt nem tudja, igen naiv.
– Jól van, nincs szükségem a kioktatásodra. A lényeg, hogy hallottam, amikor azt meséli egy haverjának, hogy a házaséletünk ritka és unalmas. Nem tudom, hogy a heti egy valóban az-e, de az unalomról ő is tehet, mert csipetnyi fantáziát se ad már bele.
A másik kettő nyerítve felnevetett.
– Sok filmet nézel – közölte Ibolya. – Csak ott dúl a szerelem száz év után is. Te, a mesében még Csipkerózsikát is akarja valaki, pedig milyen büdös szájszaga lehetett száz év után!
Ezen még én is mosolyogtam, bár úgy tettem, mintha erősen belemélyednék az előttem tornyosuló papírkötegbe.
– Micsoda meglátás! – kacagtak egyre hangosabban.
– Én azért nem vettem annyira jó néven ezt a pletykálkodást! Hogy meri? Azt se tudtam, kivel beszél, de legyen akárki, ilyesmit nem dumál ki egy úriember. – Azzal az asztalra csapott.
– És mit tettél? Lekiabáltad? Szembesítetted? – hangzott a kaján kérdés.
– Eszemben sem volt. Gondoltam, vannak ennél jobb módszerek. Még hogy ritka a szex és unalmas! Tudjátok csajok, elmentem egy olyan boltba.
– Olyan milyen? – kotnyeleskedett Vica.
– Jaj, hát nem érted? Egy szexshopba, vagy mifenébe. Vettem egy plüssbilincset, két ruhát, valami fura harisnyát meg egy ehető bugyit, és gondoltam, adok én ennek a jóembernek.
A lányok kikerekedett szemmel bámultak rá. Legszívesebben azt kérték volna, hogy mutassa meg a holmikat, de hát egy konszolidált munkahelyen voltunk, nem lett volna ildomos.
– Mondd már! Mit terveztél? – nyelt nagyot Ibolya.
– Erőt vettem magamon és ettől kezdve minden egyes nap beöltöztem, vagy csak bugyiban flangáltam a hálóban, de olyan is volt, hogy felvettem egy ruhát bugyi nélkül. A lényeg az volt, hogy este pontban tízkor lerohantam Ferit. Első és második este nagyon tetszett neki. Olyan izgalomba jött, mint még soha. Harmadik és negyedik estén örült és mosolygott. Az ötödiken megcsóválta a fejét és közölte, hogy fáradt, de én nem hagytam annyiban. A hatodikon és utána minden egyes nap rámásztam, és vártam, hogy elaléljon. Gondoltam, ez már elég gyakori, és unalmasnak se mondható, legalábbis a részemről nem, leszámítva, hogy ő csak boxerben virított.
– Huh, ezt el ne meséld a férjemnek, mert én nem lennék rá képes…Ennyiszer egymás után! Nem vagyunk már kamaszok!
– Várd ki a végét! – szólt rá amaz erélyesen, én meg alig tudtam visszafojtani a mosolygásom.
– Na, szóval…Hol is hagytam abba? A tizedik akció után már este nyolckor szólt, hogy reggel korán kell kelnie. Azután megfájdult a háta, és ha hiszitek, ha nem, a feje.
Erre mind úgy nevettek, hogy majd leestek a székről.
– No, ekkor kérdeztem meg tőle, hogy mit szól a gyakori szexhez, hiszen ez volt a vágya, nem? És panasza se lehet a változatosságra, mert addig nem sok része volt kikötözésben. Ne tudjátok meg, hogy hümmögött, majd egy szót se tudott kinyögni. Jóval később közölte, hogy nagyon örül nekem, de ő nem bírja ezt a tempót erővel. Úgy érzi magát, mint a kifacsart citrom.
– Megmondtad neki, hogy kihallgattad?
– Dehogy mondtam! Csak somolyogtam és közöltem, hogy én szeretném, ha rendszeresebbek lennének az együttléteink, és elvárnám, hogy kitaláljon új pozitúrákat, mert a megszokás árt a házasságunknak!
Marcsi diadalmasan körbepillantott. Várta a nagy elismerést, amit meg is kapott.
– Nem semmi csaj vagy! – mondta neki Ibolya, akinek szeméből sütött a rajongás. – Csak azt áruld el, meddig mehet ez így, mert azt ugye nem állítod, hogy 365 napig képes vagy csinálni ezt a hajszát?
– Nem, tényleg nem! Egy biztos, a drága férjemnek két napja beállt a dereka, így most szüneteltetnünk kell a sorozatot! És ennek én titkon örülök is. De ha újra panaszkodni mer, elintézem, hogy minden porcikája fájjon, mert napi kettőre fogok ráállni.
A három nő összenézett, majd rám, és olyan felszabadultan nevettek, ahogy én még egyszer se hallottam őket abban az apró helyiségben!
Kép forrása: Pinterest
