Beszéljünk őszintén a klimaxról!

“Aztán ahogy múlt az idő, szenvedtünk havonta a vérzéssel, fájdalmas görcsökkel és gyakran kívántuk a pokolba az egészet. Ha nem is került a pokolba, végül eljött vagy eljön annak is az ideje, amikor a menzesz kezd elmaradozni, és testünk kezd megváltozni. Nem okvetlenül a hízás miatt, de megnövekszik a szőrösödés vagy a hajhullás lehetősége is. A nő egyszer csak azt veszi észre, hogy a bőre ereszkedik, már nem kel olyan frissen, és közel se olyan kívánatos, amilyen régen. Ha egyáltalán van erre még kapacitása.”

 

 
 

  Társadalmunkban vannak olyan témák, amelyekről nem akarunk vagy nem szeretünk beszélni. Feszélyezve érezzük magunkat, kínosan mosolygunk, miközben belül kellemetlen gondolatok feszítenek bennünket. Ilyen a klimax is.

A mindenkori tünetekről és azok elviseléséről vagy könnyítéséről rengeteget írtak már mindenhol, de arról jóval kevesebbet olvashatunk, hogy a klimax egyféle zárása is a női létnek. Természetesen nem arról van szó, hogy temetni kell magunkat, de azt se szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy a női mivoltunkat erősen próbára teszi.

Az első menstruációval kinyílik a testünk, jelzi, hogy éretté válunk fizikailag arra, hogy életet hordozzunk magunkban. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy 9-11 éves készen áll a szexuális életre vagy netán a terhességre. Viszont az egyre korábban jelentkező menstruáció jelzi, hogy a női test is átalakulóban van. Ne feledjük, régen 12-13 évesen már szexuális életet éltek a lányok és teherbe is estek, ami a ma emberének feldolgozhatatlan tény. Valljuk be, az is, de ítélkezni felesleges, hiszen nemcsak a házasélet, a társadalmi megítélés is alaposan megváltozott.

Aztán ahogy múlt az idő, szenvedtünk havonta a vérzéssel, fájdalmas görcsökkel és gyakran kívántuk a pokolba az egészet. Ha nem is került a pokolba, végül eljött vagy eljön annak is az ideje, amikor a menzesz kezd elmaradozni, és testünk kezd megváltozni. Nem okvetlenül a hízás miatt, de megnövekszik a szőrösödés vagy a hajhullás lehetősége is. A nő egyszer csak azt veszi észre, hogy a bőre ereszkedik, már nem kel olyan frissen, és közel se olyan kívánatos, amilyen régen. Ha egyáltalán van erre még kapacitása.

A tudat, hogy már nem áll előtte az élet, azonban sokkal keservesebb. Fiatalon a szerelem, a jövő rózsás, még akkor is, ha időnként ijesztő, mégis várjuk, hogy jöjjön az Igazi, legyen esküvőnk, majd gyerekeink és érezzük, hogy része vagyunk egy nagy egésznek. Viszont a változó kor beköszöntével minden változik. Még akkor is, ha nem vagyunk öregek. Mert nem vagyunk, lélekben se. Abban pláne nem. Viszont már nem úgy gondolunk magunkra, ahogy régen. Ki könnyebben, ki nehezebben viseli el, hogy fogyatkoznak céljai, hogy nem aktív része a társadalomnak oly módon, hogy gyerekeket szül, nevel, készül a ballagásukra, évzárókra, érettségire. Már nem a szerelem hajszolása a legfőbb dolga, és sajnos a remény elvesztése is sokkal jelentősebb tényező lesz, mint valaha, nem beszélve a tudásról, amelyet az évek során elraktároztunk.

A kilmax annak jele, hogy egy nő kifelé tart az életéből, és a természet gondoskodik arról, hogy eszébe ne jusson megfeledkezni róla. Egyesek megússzák a hőhullámokat, az őrült hangulatváltozásokat és a hízást is, de őket gyűlöljük titokban. Érthetetlen, hogy miért maradnak ki ezekből a kínos dolgokból! A váratlanul ránk törő izzadság az egyik legkellemetlenebb tünet, és vöröslő fejünk és nyakunk is megmutatja, hogy milyen állapotban vagyunk. Nem tudom, hogy vannak-e regények, amelyekben ettől szenved a főhős, viszont egyetlen filmet láttam, ahol egy miniszterasszony a dán parlamentben folyton cseréli a blúzait, törölgeti magát vagy épp sűrű bocsánatkérések közepette távozik egy értekezletről, mert leordított valakit ok nélkül. Tombolnak a hormonok, mondjuk, és ennek nem örülünk. A sorozat címe mellesleg Borgen, és nagyon szépen feldolgozza egy nő szerepét a politikában és a magánéletben is. Természetesen nem nálunk, hanem egy sokkal fejlettebb nézőponttal rendelkező országban, Dániában.

Nőnek lenni sose könnyű vagy egyszerű, de a klimax időszaka talán lelkileg a legmegterhelőbb. Sajnos sokaknak meg kell tapasztalniuk, hogy a világ nem szereti az idősödő embereket. Ha nem lát hasznot belőlük, akkor szépen takarékra teszi őket, pedig alig ötvenévesek, és még tele vannak energiával. Milyen jó lenne, ha ezt még ki akarnák aknázni egyes cégek, vállalkozások, hiszen a nők ekkor még elemükben vannak! Már nem a gyerekek körül forog minden gondolatuk, nem a férjüket ugrálják körbe, viszont annyi, de annyi fölös energiájuk van, amivel nem tudnak mit kezdeni. Kár, hogy ebben nem látnak fantáziát a mai cégvezetők! Mennyivel jobb lenne az ilyen nők tudását használni, mint csak azt figyelni, ki milyen csinibaba, de egy önálló gondolata nem akad.

Mindenesetre a klimax van, volt és lesz is, és vigasztaljon mindenkit a gondolat, bár undok időszak, de van élet utána is, ha megpróbáljuk gondolatainkat és erőnlétünket átformálni. Hajrá!

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here