„A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (…) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi… ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.”
(Csitáry-Hock Tamás)
A tavasz nem vár tökéletességet, szép bőrt, csodás alakot, inkább azt súgja, légy vidám, mozogj többet és nevess. Akkor is, ha nem vagy boldog, akkor is, ha a tükörképed nem hibátlan. Minden tavasz egy csendes és kitartó emlékeztető arról: mindig van új kezdet, mindig lehet új döntéseket hozni, és a saját boldogságunkhoz közelebb lehet kerülni, ha egyszer elindulunk.
Egy nő számára a tavasz különösen alkalmas arra, hogy áthangolja az életét kívül, belül egyaránt. Nem szükséges drámai változásokra gondolni, sokszor a kis lépések többet segítenek. Fel kell tenni a kérdést, hogy milyen terhektől akarunk megszabadulni, mi okozza kedvetlenségünket, és legfőképpen azt, hogy tovább akarjuk-e cipelni azokat a gondokat, amelyeket le is tehetnénk.
Le kellenne végre tenni az állandó önkritikát, el kellene már felejteni a kapcsolatot, amely többet visz el, mint ad. A megújulás, ahogy minden bátor döntés, az első lépéssel kezdődik.
A tavasz új energiákat hoz, segít kibogozni a szálakat, megmutatja az ébredő fényben, hogy többet kell törődnünk a testünkkel, gondolatainkkal és be kell fejeznünk az önsorsrontást. Könnyedség időszaka ez, amely megnyilvánulhat egy új frizurában, frissebb sminkben, és már ezek is sokat dobnak a hangulatunkon.
A változás kívül is kezdődhet, és majd belülre hat, nemcsak fordítva. Fontos kilépni a megszokottból, és nem szabadna ragaszkodni azokhoz a szokásokhoz, amelyek nem szolgálnak minket. Ha eddig nem sétáltunk, tegyük meg. Ha cigarettáztunk, tegyük végre le, ahogy a bánathájat is, amit a téli búskomorság rakott derekunk köré. A hosszabbodó napok is segítségünkre lesznek, hogy szervezetünk energiaszintje emelkedjen, lassan csökkenni fog a fáradtságunk, és észrevehetjük a fák, virágok ősi üzenetét: az élet mindig újrakezdhető. Minden rossz után fel lehet állni a padlóról. Igazán nem véletlen, hogy a legtöbben tavasszal kezdenek el sportolni, diétázni, vagy épp fognak lakásfelújításba, kertrendezésbe. Ez az évszak az öröm időszaka.
Merjünk könnyedebbek és nevetősebbek lenni! Ne keressük a hibákat, ne csak azt vegyük észre, kinek jó a táskája, hanem azt is, kinek csillog a szeme. Merjünk örülni annak, amink van, ami a miénk, amiért megküzdöttünk. Szeressük bátran, amit elértünk, és legyünk büszkék arra, hogy saját erőnkből megharcoltuk csatáinkat. Néha dicsérjük meg magunkat, mert annak örülni, ami jó, ami a miénk, nagyon régen elfelejtettünk. Rossz tanítás, amit régen mondtak nekünk, mi szerint az öndicséret utálatos. Nem, nem bűzlik, ha tudjuk, mi az erősségünk, és élünk is vele.
Ez a világ gyakran elfelejteti velünk, hogy nem a bánat és kudarc az élet természetes velejárója. Igenis tudni kell örülni, segíteni, felejteni és adakozni. Mindent, ami bennünk van.
A tavasz azért gyönyörű, mert életet lehel fáradt lelkünkbe, és azt súgja, megteheted, amit akarsz, ha elég bátorságot gyűjtesz. Így hát ideje egy új munkahelynek, egy jó szónak, egy barátság ápolásának, egy jó találkozónak, és talán még egy új szerelemnek is.
Fotó: Kristina Paukshtite: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/112324/
