Tavasz, párkeresés, megújulás, locsolkodás…Ugye értjük, mi is a locsolkodás? Igen, lehet szép hagyománynak nevezni, bár hideg vízzel nyakon önteni valakit nem valami kellemes élmény, sem annak, aki teszi, sem annak, aki kapja. Meglehet, hogy régen a lányok élvezték, bár nehezen elképzelhető, ma azonban nem tűnik jó bulinak sem borzalmas szagú kölnikkel, sem pedig szódavízzel. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy már nem a piros tojásról, a párválasztásról szól, hanem idősebbeknek az ivásról, a kicsiknek meg a legális pénzgyűjtésről. De tegyük félre a motivációt, inkább vegyük fel lányként, nőként a nyúlcipőt, ha utáljuk, hogy kimoshatatlan lesz a ruhánk és eszünk ágában sincs otthon ülve várni a locsolókat, akik egyébként felénk se néznének…
Íme 10 biztos módszer arra, hogy ússzuk meg az egészet:
- Költözzünk el ideiglenesen egy lakatlan szigetre, és mondjuk, hogy az idén ott wellnessezünk, vagy antiszociálisak vagyunk, esetleg allergiásak a parfümre. Hátrány: talán máskor se kapunk ajándékba jobbat, és a lakatlan szigeten a futár se ér utol minket…
- Álcázzuk magunkat bárminek, ami mondjuk pléd, bútordarab vagy bármi, ami alatt, mögött eltűnhetünk. Lehet, hogy valaki épp ránk telepszik, de legalább nem locsol meg…
- Írjuk ki az ajtóra, hogy a locsolkodás karbantartás miatt szünetel. Tehetünk mellé egy szerelő képét telefonszámmal. Ez hasznos, ha épp karbantartó haverunk munkát keres.
- Játsszuk el, hogy betegek vagyunk. Köhögjünk, tüsszögjünk meggyőzően, és kérjük, hogy senki ne jöjjön a közelünkbe. Hátha eszébe jut az ostromlónak, hogy semmiképp nem éri meg neki, hogy beteg legyen.
- Támadjunk vissza! Nyissunk ajtó vízipisztollyal, kancsóval, bármivel, amivel fenyegetőzni tudunk, és ne adjuk fel, ha az érkező mégis próbálkozik. Hátha működik az elrettentés.
- Mondjuk azt, hogy spirituális vonalon vagyunk és áttértünk a száraz locsolásra, amely hasznos, és megtisztítja az elménk. Ez akkora blabla, hogy teljesen lefagynak a hülyeségünktől.
- Legyünk sértettek, amiért az érkező nem elsőként esett be, és utasítsuk vissza. Senki nem szeret második lenni, és a vitát is el akarja kerülni. Hátha…
- Ha odahaza vagyunk, és anyukánk, tesónk mégis ajtót nyit, váljunk függönnyé, bújjunk el a mosógép mögé, tettessük, hogy tetszhalottak vagyunk.
- Csináljunk ellenkampányt: mondjunk mi verset, dumáljunk hosszan, hogy a „támadó” ránk unjon és feladja. Előbb-utóbb célt érünk.
- Nyissunk ajtót esőkabátban, szemüvegben, úszógumival a derekunkon és közöljük, felkészültünk a legrosszabbra. A locsoló vagy jót nevet, vagy próbálkozik, de bennünket nem ér majd el a förtelmes pacsuliszag. Szellőztetni meg lehet.
Ha egyik se jönne be, vigasztaljon bennünket a gondolat, hogy mindez csak egy nap, a pálinka is régóta otthon állt, a csokitojást meg mi magunk ettük volna meg, és az se lett volna hasznos. Kitartás, csajok, hátha leszoknak már erről a fiúk, férfiak!
Fotó: Jill Wellington: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/husvet-tojasok-desszert-edes-7167287/
