A Tyúk film címe már-már jelentéktelen, de annál többet mond annak, aki beül és kíváncsian figyeli egy hétköznapi szárnyas kalandjait. Félreértés ne essék, ez nem természetfilm. Finoman rétegzett, lassan felépített alkotás, amely túlmutat a saját keretein.
Adva van tehát egy tyúk, ami megszökik a vágóhíd elől, amely minden társa végóráinak helyszíne.
A rendező különös érzékenységgel nyúl a témához, és képes egy látszólag banális helyzetből univerzális történetet keríteni. A tyúknak meg kell küzdenie ezer veszéllyel, köztük egy rókával is, hogy életben maradjon. Miközben a néző azon izgul, hogy sikerül-e életben maradnia, anyává válnia, ami legfőbb vágya, kibontakozik egy csempészbanda élete is, akik technikai eszközökön túl, embercsempészettel is foglalkoznak.
Döbbenetes jelenet az, amikor megtapasztaljuk, milyen kevésen múlik egy rakás ember élete. Jelen esetben egy tojáson. Emberek, nemcsak migránsok, akik életüket vesztik…
Azon a tanyán, ahol gyönyörű a kilátás a tengerre, nem talál otthonra a címszereplő, de azért a szerelem nem kerüli el. A film készítői fantasztikus zenével festik alá a tyúk és a király, azaz a kakas találkozását, aki valódi úr a maga birodalmában. És jönnek a tojások, amelyeket az ember, jelen esetben a romos tanya tulajdonosa mindig begyűjt, és a tyúk nem érti, hová tűnik a termék, amit minden nap kínkeservesen présel ki a hátsójából.
Az emberek jelenléte a filmben tragikus és egyben komikus is. A nagyapa, aki nem akar tudomást venni a csempészekről, mert ő egy éttermet szeretne azon a csodás helyen, ahol él. Az unokája, aki egész nap tévét néz és nutellás üvegben túr könyékig. Ám a valóság nem kerüli el őket…Hiába minden, a csempészet zajlik, és ha valaki ellenzi, könnyen áldozattá válik. A nagyapa nem szívleli ezt az életet. Hiába tesz ellene…
A film képi világa letisztult, mégis kifejező. Visszafogott színek, gondosan komponált beállítások mind azt szolgálják, hogy a történet hiteles maradjon. A tempó lassú, ami talán nem minden nézőnek lesz a kedvére, de aki ráhangolódik, rendkívül sok árnyalt élményben részesül. A lassúság nem üresség, csak teret ad a gondolatoknak és az érzéseknek.
Finom, emberközeli alkotást láthatunk, amely képes arra, hogy a legegyszerűbb történeteken keresztül is átéreztesse a legfontosabb érzelmeket: a szerelmet, a felelősséget, az árulást és a bosszút.
A rendező, Pálfi György munkája különösen figyelemre méltó abból a szempontból, hogy milyen következetesen ragaszkodik a minimalizmushoz, miközben nem ismétli önmagát, és felnagyítja a legkisebb részletet is. A forgatókönyvíró Ruttkay Zsófia és a Pálfi György is kulcsszerepet játszanak abban, hogy a történet ilyen finoman rétegelt lett. A kimondatlan feszültségek, a hétköznapi szituációk mögötti dráma kerüli a túlmagyarázást, inkább a hangulat és a gesztusok nyelvén mesél. A színészek játéka is a rendező érzékenységét dicséri. Nem manírosak, szinte dokumentarista hitelességgel operálnak.
A kis költségvetésű film, amelyre hazánkban nem adtak támogatást, Görögországban készült. Lenyűgözően friss és üde látásmód jellemzi, mindezt a humor csomagolópapírja is feldobja. Érdemes megnézni. Brutál és egyedi.
Jelenleg a mozikban elérhető.
Fotó: Gustavo Fring: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szemely-no-lany-boldog-4971147/
