Egyszer volt, hol nem volt egy 22 éves lány. Lelkes, tele álmokkal, és még nem tudta, mit akar az élettől. Figyelemre vágyott, mint mindenki az ő korában, főleg azért, mert bizonytalan volt és tapasztalatlan. A neve Monica Lewinsky, aki egy szép napon bekerült a Fehér Házba. Ott ismerkedett meg a sármos, igen vonzó és karizmatikus Bill Clintonnal, aki akkor a fél világ ura volt. Az vesse rá az első követ, aki nem ájult volna el tőle huszonkét éves korában.
Egy fiatal gyakornoklány és a világ egyik leghatalmasabb embere. Nincs ebben semmi új, amióta világ a világ, a hatalommal rendelkező férfiak és nők mindig olyanokat keresnek maguk mellé, akik csodálják őket, akik növelik az egojukat. Nem beszélve a házas férfiakról, akik álma nem ritkán egy hamvas, fiatal lány, különösen akkor, ha már hosszabb ideje házasok.
Nem volt itt szükség semmiféle kényszerre, mert ha visszaemlékszünk a fiatalkori önmagunkra, bevallhatjuk, hogy ezer ostobaságot követtünk el, és a szívünk mélyén tudjuk, hogy igen kevés sztárénekesnek, színésznek vagy híres embernek mondtunk volna nemet, ha megkörnyékezett volna bennünket.
Bill Clinton pontosan tudta mit csinál. Felnőtt férfi volt, akinek szavától sokan függtek, akinek egy pillantás is elég volt, hogy behódoljanak. Nem ő volt az első, de nem is az utolsó nőcsábász elnök, aki minden lehetőséget megragadott. Monica Lewinsky valószínűleg a bűvkörébe került, és tette, amire kérték, jelen esetben orális szexre. Kevesebbért is megtették már, és ha valakinek az USA elnöke mondja, aki tetejében kedves és vonzó férfi, akkor ugye értjük…
A baj ott kezdődött, hogy a lány nem bírta magában tartani és elárulta valakinek, akiben megbízott. A hölgy szavait rögzítette, a magánélete pillanatokon belül közüggyé vált. És innentől kezdve nem volt visszaút.
1998-ban robbant a botrány. Ami ezután történt, tankönyvi példája a megszégyenítésnek. Nevetség tárgyává tették, a világ gúnyolta, viccet űzött belőle. Nemcsak azért, ami történt, hanem még a testsúlya miatt is. A közvélemény rúgta-vágta, ahogy tudta. Bill Clinton ellen ugyan eljárás indult, de ő a pozíciójában maradt. Nem váltották le, nem ítélkeztek felett, legfeljebb somolyogva mondogatták az emberek, hogy jaj, hát férfi, neki jár az ilyesmi, bezzeg az a ribanc… Hát nem gyönyörű?!
Monica Lewinsky neve maga lett a gúny és a szégyen. Olyasmit tett, amit nők ezrei nap mint nap, amikor megcsalják vagy épp nem csalják meg párjukat, de élvezetben részesítenek valakit, ami természetes dolog. A média bedarálta, a politikai érdekek földbe döngölték, mert kellett, aki elviszi a botrányt, akire mutogatni lehet. Jusson csak eszünkbe John F. Kennedy, akit mindig csak Marilynnel együtt emlegetnek, pedig annyi nő fordult meg az ágyában, mint égen a csillag, köztük híresek és hétköznapiak.
A MeeToo mozgalom elindulása után változni kezdett a világ. Hirtelen előtérbe kerültek olyan kérdések, hogy mit jelent a szabad döntés, ha az egyik fél egy elnök? Mit jelent a beleegyezés, ott, ahol a hatalmi különbségek óriásiak? És az egyik legfontosabb: miért büntetjük társadalmilag a nőket keményebben ugyanazokért a vétkekért? Egy biztos, ma már nem nevetnének annyian azon a lányon, akit a busz alá lökött a világ.
Monica Lewinsky évekig hallgatott, mire fel mert szólalni. Ma ő a cyberbullying egyik legismertebb hangja, előadó, producer. Újraírta történetét, és más értelmet adott neki.
Ami miatt mindez fontos nekünk az az, hogy megmutatja, mennyire könnyen és gyorsan ítélkezünk, milyen könnyen alázunk meg másokat és mennyire nehezen adunk második esélyt annak, aki hibázott.
Vajon egyetlen tett is elég ahhoz, hogy egy egész élet tönkremenjen?
Tükrünk még mindig homályos, de tisztulni látszik. Így mi is magunkba nézhetünk és elgondolkodhatunk, szabad-e, lehet-e bántani másokat, csak azért, mert nem tudnak egy bizonyos helyzetben nemet mondani.
Nem vagyunk mi hasonlók, amikor belemegyünk kellemetlen helyzetekbe vagy épp kellemesekbe, amelyek rosszul sülhetnek el?
