Laura vagyok. Tizenöt leszek három hónap múlva. Anya szerint kislány, T. szerint dögös csaj, akire mind féltékenyek a többiek. Fél éve várom ezt a tábort, mert mindenki jót mesélt róla. Senki nem figyelmeztetett, hogy T-től tartani kell, mert szereti a fiatal lányokat. Szeret a közelükben lenni, simogatja a hátukat, véletlenül a megérinti a mellüket, és egyesekkel csókolózik is.
T. nagyon jóképű. Magas, vékony arcával múlt századi éhező költőkre hasonlít, csak éppen izmosabb náluk. Olyan izgalmasan mesél, hogy legszívesebben örökké őt hallgatnám. Engem sokáig nem vett észre, pedig ittam szavait. Minden játékban benne voltam, amit ő szervezett. A lányok mindenfélét suttognak róla, de nem tudom, mi az igazság, egyszer se láttam, hogy valaki körül sündörögne. Különben is nős. Harminc felett van, tapasztalt, de nem öreges. A mosolya kisfiús, a karja izmos, és a szeme ragyog, amikor A kis hercegről mesél. Emlékeztet egy színészre, akinek nem jut eszembe a neve.
Anya nem akart elengedni a drámatáborba, mert szerinte túl nagy szabadságot élvezünk. Hozzátette, hogy nem bízik Erika néniben, pedig nincs oka rá. Olyan negédes a szülőkkel, hogy ez zavarja. Erika néni a legjobb fej a tanárok között. Úgy bánik velünk, mintha felnőttek lennénk, és rengeteg játékot játszunk, amely a személyiségünk épülésére szolgál. Így mondja, de én érzem, hogy mindez a bizalom, a szabadság és a korlátlanság érzése köré csoportosul. Az óráin ember vagyok, nem kislány. Egy alkalommal elhívott bennünket magához, hogy jósoljon nekünk, ahhoz is ért. Négyen elmentünk. A háza olyan, mint egy török hárem, mindenhol bordó szőnyegek, leplek, fátylak lógtak, mégse éreztem, hogy ódivatú lenne. Inkább misztikus. A lányok nem mondhatták el, mi vár rám, de úgy éreztem, sokat tud rólam. Még arról is faggatott, hogy tudom-e, hogy hogyan teljesedhet ki egy lány, és hogy a szexuális energia a világ legerősebbjei közé tartozik, amivel majd idővel én is rendelkezem. Ha anya mindez hallotta volna, elájul, lesápad, és végképp megtiltja, hogy részt vegyek a táborában.
Nekem senki nem mondta még, hogy szexi vagyok. Nincs nagy mellem, pilláshoz se járhatok, egyedül a lábam jó. Vékony és hosszú. A hajam barna, hullámos és van pár pattanásom, amit az életem árán is, de el akarok tüntetni.
Amikor T. először szólt hozzám, épp a tábori faházunkba tartottam. Egyedül, mert a lányok előre siettek, ki akarták vasalni a hajukat az esti tűztáncra. T. hangja erős volt, de simogató. Kérte, hogy várjam meg. Megfordultam, és ő egyenesen a szemembe nézett. Azt kérdezte, hogy ugye én nem csinálok magammal semmit estére, mert így is feltűnően szép vagyok. Elpirultam. Hogy mondhat valaki ilyesmit nekem. Nem értettem. A kezem után nyúlt és lágyan megszorította. Kérte, hogy beszélgessek vele, mert tudni szeretné, hogy mit titkol egy olyan lány, mint én. Azt feleltem, semmit, ugyan mit titkolnék. Elnevette magát, majd egészen közel hajolt, szája szinte súrolta a hajam. Tévedsz, mondta. Nagyobb tűz van benned, mint a többiekben együttvéve, égsz belül, mert senki nem engedi meg, hogy a felszínre hozd azt, ami majd szétfeszít. Nem pontosan értettem, amit mond, de éreztem meleg kezét, és jólesett, hogy egy ilyen dögös pasi meglátott bennem valamit, amit eddig senki. Bólintottam, és hagytam, hogy vezessen. Az erdőn át kijutottunk a tóhoz, ahol egy fatörzsre mutatott és leült. Itt jó energiák vannak, suttogta, és a távolba meredt.
– Gyere, te csodalány, és mondd ki mindazt, amit szüleid beléd folytanak! Mesélj arról, hogy a lelked mire vágyik, én iszom szavaid.
Kicsit furcsa volt, hogy kettesben vagyunk, de az, hogy tudta, nem vagyok szabad, mert anyám figyeli minden mozdulatom, nagyon tetszett. Úgy éreztem, átlát rajtam. Fogom a kezed, és vezetlek, súgta, majd a szemembe nézett. Ujját a számra helyezte, hogy felbátorodjak. És így lett. Elmondtam, hogy mások szerint átlátszó vagyok, olyan, akire senki nem figyel fel, mert nem tűnik ki semmivel. Elmosolyodott, de nem gúnyosan, hanem megértően, és kezem a szívére húzta. Semmit nem tudnak rólad, felelte komolyan. Olyan csodálatos ember vagy, amilyen ritkán születik a földre. Okos, érzékeny és az ősi nők minden erejét hordozod. Éreztem, hogy komolyan beszél, és belepirultam. Egy pillanatig átfutott rajtam, hogy a róla szóló pletyka nem alaptalan, de egy lánnyal se találkoztam, aki állította volna, hogy átlépett egy határt. És nem lépett át, mert nem tett semmit. Meghallgatott, ami nagyon jól esett, majd levette szívéről a tenyerem és belecsókolt. Azt mondta, ez a hála csókja, mert bátor voltam, és megosztottam vele valamit, ami csak az enyém volt. A vízre pillantottam, és hihetetlen boldogság ömlött szét bennem. T. tudta rólam, hogy nem az vagyok, akinek a többiek gondolnak. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, de nem tehettem.
A víz békésen hullámzott, egyszer-egyszer a kövekhez csapódott, és ebben a nyugalomban csak a szúnyogok jelentettek veszélyt. T. felállt, és kérte, hogy hagyjam most egyedül, mert testének és lelkének fel kell dolgoznia azt az energiát, ami belőlem áradt. Megdobbant a szívem és bólogattam. Egyébként is nem sokára kezdődik a tűztánc, amelyre piros fátylakat és szoknyákat varratott nekünk Erika néni. Azt ígérte, varázslatos lesz. Hittem neki, mert a többiek emlegették a tavalyit, amikor egyesek parázson jártak, mások viszont átlényegültek önmaguk alteregójává, és sosem érzett szabadságot éltek meg. Liza mondta így, akiből ki se néztem, hogy ismeri a szavak jelentését. Párt kellett választaniuk, és mindannyiuknak hagyni kellett, hogy a tűz ősi ereje átsüssön a rideg valójukon. Ez azt jelentette, hogy ölelkezve énekeltek, egymást átkarolva vándoroltak át a másik lényébe, azzal, hogy mellkasukra arany napokat tettek.
Lizának Erika néni férje jutott, aki nem sokat mosolyog egyébként, de a lányok szerint a titokzatossága vonzóvá teszi. Szemmel láthatóan Erika néni is rajong érte, úgy nézi, mintha meg akarná enni. Péter pedig hagyja, hogy a tábor kihozza belőle a másik énjét. Ő mondta egyszer így, hallottam, amikor Erika néni veszekedett vele valamiért. Ezzel a mondattal állította le, mire a tanárnő megcsóválta a fejét, és vadul szájon csókolta.
Folytatjuk…
Fotó: Max Fischer: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-iskola-mosolygas-csoport-5212352/
