Nyár, forróság, fagyi, strand és a végtelen szabadság…Talán ennyi is elég lenne…
Régen egyszerűbb volt minden. A gyerekek egész nap az utcán voltak, bicikliztek, bújócskáztak, fára másztak, és csak akkor mentek haza, ha a szülők kikiabáltak a házból értük, vagy épp erősen alkonyodott. Ma egészen más világ van, és a veszélyek is mások lettek. Nem a kéz- vagy lábtörés, csaláncsípés, ami a legrosszabb. A digitális eszközök, a közösségi média és a folyamatos teljesítménykényszer új kihívások elé állítja a családokat. Nem könnyű a pihenés és a feltöltődés, amikor az idegrendszer nem kerül nyugalomba. Lesznek gyerekek, akik majd napi 8-10 órát is a telefonjukkal töltenek.
Az ideális nyári szünet nem a jól megszervezett programokról vagy a méregdrága utazásokról szólna, hanem arról, hogy a gyerekek ki tudjanak szakadni a tanév feszített ritmusából, hogy együtt legyenek a barátaikkal, önmagukkal és tudjanak unatkozni.
A mai szülők gyakran attól tartanak, hogy a gyerekeik unatkozik, ezért táborról táborra hurcolják őket, programokat keresnek vagy hagyják, hogy tévézzenek, telefonozzanak egész nap.
Pedig az unalom végtelenül hasznos. A kreativitás bölcsője, mert a gyereknek ki kell találnia mit csináljon, és ilyenkor az agya elkezd saját megoldásokat gyártani. A legnagyobb baj, ha nem engedjük meg gyerekünknek, hogy gondolkozzon, hanem készen adunk neki mindent. Ezért lenne észszerű hagyni, hogy álmodozzon, vágyakozzon, hogy történeteket találjon ki a fejében. Ezek a délutánok lehetnének a legérdekesebbek, pedig látszólag nem történik semmi.
Egy gyereknek szüksége van arra, hogy csak feküdjön a fűben, nézze a felhőket, hogy barátaival bunkert építsen, biciklizzen céltalanul, mert ezek fejlesztik leginkább a személyiségét. A természetben töltött idő csökkenti a stresszt, javítja a koncentrációt. Ma a legtöbbüknek épp a tér és az idő hiányzik a legjobban.
A nyári szünet lehetőséget nyújthat arra, hogy a család újrafelfedezze a közeli erdőket, tavakat vagy akár csak a parkot. Egy közös piknik, egy esti csillagnézés sokszor maradandóbb, mint egy drága utazás.
A digitális világot azonban nem lehet kizárni. Nem kell száműzni a telefont, csak mértéktartásra van szükség. Az a gyerek, aki egész nap a képernyő előtt ül, lemaradhat arról, hogy valódi élményeket gyűjtsön, kapcsolatokat alakítson ki és azzal, hogy egész nap játszik és eszik, az egészsége is veszélybe kerül. Évekkel később nem arra fog emlékezni, hogy milyen új játékot kapott a nyáron, hanem a közös horgászatra, kirándulásra és fürdésre a patakban, ahol apró halakat is látott.
A szülő legfontosabb feladata nem a tökéletes nyár megszervezése, az erőn felüli nyaralások kivitelezése, hanem a jelenlét. Egy társasjáték a teraszon, sátorban alvás a kertben, vagy nagy fagyizás a szomszéd városban. Nem kell minden percnek különlegesnek lennie, nem kell versenyezni más családokkal, akik kiposztolják minden egyes pillanatukat, amelyen mosolyognak. Mind tudjuk, hogy a kép csak egy pillanat a napból, a többit nem látjuk…
A gyereknek ezekben a hetekben éreznie kell, hogy szabad, hogy van ideje lustálkodni, hogy szeretik és biztonságban van. Sosem szabad azt tapasztalnia, hogy nyűg, hogy szülei vágják a centit szeptemberig, amikor megszabadulnak tőle, mert megint kezdődik a tanítás, és csak estefelé találkoznak, de a napjuk nagy részét külön töltik.
Csak ezeket megélve várja majd kipihenten és örömmel a következő tanévet.
Kedves szülők, ne legyetek lusták a saját gyerekeitekkel játszani, nevetni és örülni a napfénynek!
