Az első részben arról írtunk, hogy a kamaszok miért hallgatnak az iskolai bántalmazásról és miért olyan nehéz a szülőknek belelátni abba, mi történik valójában gyerekük életében. De ha ennyire nem beszélnek róla, akkor mégis honnan lehet észrevenni a bajt?
A válasz nehéz és egyszerű is egyszerre: figyelni kell a változásokra. Nem egyetlen napra vagy jelre, hanem arra, amikor a kamasz fokozatosan önmaga árnyékává válik. Sok szülő mondja ki egyenesen, hogy azt tapasztalta, hogy nem ugyanazt a gyereket látja már, akit eddig. A bántalmazás nem egyszeri és nagy tragédia első látásra, nem okoz azonnal látványos összeomlást, Inkább lassan, szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba és rombol.
A gyerek talán csendesebb lesz. Nem mesél, nem hajlandó beszélgetni, és már nem hív át barátokat. Egyre többször zárja magára az ajtót, nem enged magához közel senkit. A szülő ezt sokáig úgy értelmezheti, hogy fáradt, tanul, rossz napja van, no és kamaszodik. És lehet, hogy igaza is van. A bántalmazás tünetei megtévesztően hasonlítanak a kamaszkor természetes változásaihoz.
Viszont az erős szorongás lehet intő jel. A kamasz nem azt mondja, hogy fél iskolába menni, hanem fáj a hasa, migrénje lesz, szédül, vagy egyre gyakrabban betegszik meg. A különös az, hogy tünetei hétvégére mindig eltűnnek. A szülő azt hiheti, a gyerek színlel, pedig a probléma gyökere ott van, csak nem a testben, hanem a lélekben.
A mai szülőknek olyan dolgokra is figyelniük kell, amelyek a saját gyerekkorukban nem léteztek. Pl. az aktív telefonhasználat. Ha a kamasz minden értesítésnél összerezzen, feszültté válik vagy percekig szomorú, dühös, akkor ezek figyelmeztető jelek lehetnek. Ugyanakkor árulkodó lehet az, hogy törli a közösségi oldalait, vagy megszállottan lesi azokat.
A közösségi média felülete azért kemény és veszélyes, mert a sértések nem egyszer hangzanak el, és el is szállnak, hanem újra meg újra visszaolvashatók és megtekinthetők.
Egy anya ezt mesélte: a lányom 12 éves volt, amikor átírattuk egy másik iskolába, mert elköltöztünk. Attól a pillanattól kezdve sokat sírt, kevesebbet evett, és reggelente könyörögni kellett neki, hogy induljon az iskolába. Hónapokkal később derült csak ki, hogy osztálytársai minden nap úgy fogadták, hogy megjött a vidéki ribanc, a lúzer, akit azért hoztak át, mert kurva volt, mert mutogatta magát, csakhogy megkapjon valakit. Ehhez még egy online csoportot is létrehoztak, amelyben AI videókat szerkesztettek. Minden jel ott volt előttem, csak nem tudtam összerakni.
Amikor egy ilyen esetre fény derül, rendkívül fontos a felnőtt reakciója, aki megoldást akar találni, de azonnal, amely nem mindig célravezető. Sosem szabad elintézni az ilyen helyzetet azokkal a mondatokkal, amelyek régen se működtek: Majd kinövitek! Ne foglalkozz vele! Engem is csúfoltak. Légy már egy kicsit erősebb!
Ha a gyerek ezeket hallja, úgy érzi, anyja vagy apja semmit nem értett meg fájdalmából.
Mondja inkább a szülő, hogy sajnálja, ami vele történik. Köszönje meg, hogy elmondta neki. Ígérje meg, hogy megoldást keresnek. Biztosítsa arról, hogy nincs egyedül.
Sok olyan helyzet adódhat, amit nem lehet családon belül megoldani. Ilyenkor külsős szakember segítségét kell kérni. Ha a kamasz tartósan szorong, nem alszik, depressziós, jelentősen romlik az életminősége, akkor nem halogathatjuk a segítségkérést. Ez nem a szülő kudarca.
Fontos azt is tisztázni, hogy a gyerek elmond-e mindent. Általában nem. Viszont tudnia kell, hogy van kihez fordulnia, hogy hisznek neki, és nem fogják leszidni, elhallgattatni. Tudnia kell azt is, hogy szülei akkor is mellette állnak, ha nem tökéletes, ha hibázott és ha gyengének érzi magát.
Az iskolai bántalmazás elleni küzdelem nem a tanteremben kezdődik, hanem odahaza a vacsora mellett, egy késő esti beszélgetéssel vagy az autóban, amikor a gyerek meg mer nyílni és tisztában van azzal, hogy szülei segíteni akarnak neki.
Ez nagyon sok odafigyelést, türelmet és valódi törődést igényel. Nem fél szemmel és füllel a tévébe mélyedést vagy épp az online térben való időnkénti betévedést.
A 3. részben arról lesz szó, milyen hatással lehet felnőttkorban a hosszútávú, iskolai bántalmazás.
Folyt. köv.
Fotó: cottonbro studio: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/festes-festmeny-gyerekek-mosoly-7898622/
