Egy majdnem tökéletes török sorozat. Olyan alkotás, amely az elmúlt években nem csupán egy török dráma volt, hanem menedék is azoknak, akik nem mindig találtak magyarázatot saját életük viszontagságaira.
A családi traumák átívelnek nemzedékeken, és a mai kor emberének erről sokáig fogalma sem volt. Erről szól a sorozat, amely látványosan és hatalmas empátiával mutatja be három nő sorsán keresztül a családállítást. Ada, Leyla és Sevgi alakja mindannyiunk számára ismerős lehet, mert ők azok, akikben rálelhetünk hibáinkra és gyengeségeinkre, mégis erőt sugároznak és reményt adnak.
Az első két évadban a spiritualitás és a hétköznapi dráma közti egyensúlyon volt a hangsúly. A sorozat bátran kimondta, hogy őseink döntései ma is hatással vannak ránk, és alakítják életünket. Ezt lehet elfogadni vagy tagadni, de a sorozat következetes építette fel ezt a világot. A harmadik évadban azonban melodrámába csúszott a történet. Szinte egy romantikus történetté alakult csak, amelyet gyakran láthatunk a Netflixet böngészve.
Az első évadban Ayvalık csodás tájain barangolhatunk, ahol maga a helyszín is gyógyít. Megismerjük a tengert, az olajfákat, és Zamant, akinek bölcsessége hozta el a városba a családállítást.
Mindhárom nő különleges a maga nemében. Talán Ada karakterfejlődése a legnagyobb, hiszen ő volt az, aki kategorikusan elzárkózott a spiritualitástól, aki mindent tudni és kontrollálni akart sebészként. A harmadik évadban már rég nem az a dühös nő, aki elfordul a kevésbé racionális gondolatoktól, hiszen ő maga lesz ezek legfontosabb képviselője.
Leyla a sorozat legemberibb karaktere. Önazonos, ha sír, akkor valóban sír, ha nevet, zeng tőle a környék. Egész életében mások igényeit helyezte a magáé elé, megbocsátotta férje hűtlenkedéseit, rossz döntéseit, esendő volt és maradt, de lassan magára talál, és végre megkapja azt a szerelmet is, amire vágyik.
Sevgi története azonnal megragadja a nézőket, hiszen gyógyíthatatlan beteg, de küzd, mosolyog, és összeomlik, ha nem bírja tovább. Ő az, aki a legsötétebb diagnózis után is értelmet keres sorsában. Sorsát sok néző igazságtalannak érzi, pedig a fájdalom, a veszteség az életünk része. Férje, Fikó az a férfi, akire talán mindannyian vágyunk. Érzékeny, kedves és határtalan szeretet lakozik benne. Még apját se utasítja el, aki alkoholista lett, elhagyta őt, és egész életében fittyet hányt rá. A film egyik nem jól kidolgozott története épp az apáé, aki valami csoda folytán megváltozik és jóságos nagypapává alakul. Kissé hiteltelen.
A harmadik évad összetöri a nézők szívét. A jóban hiszünk, a jót reméljük, és nehéz elfogadni, hogy amikor minden annak látszik, megtörténik a tragédia.
Az egy másik énem, amelynek eredeti címe Az olajfák millió kérdést hagy maga után. Kik vagyunk, mennyi fájdalmat örököltünk? Mennyit adunk ennek a világnak és mit hagyunk magunk után? Vajon döntéseink hátterében ott vannak-e őseink, azok tapasztalatai és döntései? Lehet-e a jelent a múlt nélkül szemlélni?
Az élet nem mindig igazságos, és nem mindig azt adja, amit szeretnénk. A fájdalom, a küzdelem, a barátság azonban része. Három nő, három csodás karakter, Ayvalık és a gyógyulás lelki és testi síkon… Nem véletlenül lett milliók kedvence ez a sorozat. A szálakat elvarrta és habár sokan megsiratták a befejezést, kimondja, az ember még a legmélyebb veszteségek után is talpra tud állni.
(Netflix, szinkronos, 3 évad)
Fotó: Martin Lopez: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-tart-clapper-board-ot-1117132/
