Egész nap próbáltunk, de a görcs a gyomromból nem állt ki. Pocsékul szerepeltem, minduntalan elfelejtettem a szövegem, és nem értettem, miért nem vágnak ki. Dani, amikor rám nézett, szinte lehányt a tekintetével. Mi a fenét keres itt egy ilyen lúzer, gondolhatta, de nem mondta ki. A többiek nevettek, visongtak és pontosan olyan volt az egész, mint máskor. Csak én nem. Egyszer, egy pillanatra még T. is bekukkantott a hatalmas pajtába, vagy mi a csudába, ahol meghúztuk magunkat a hőség elől. Megkérdezte, hogy segíthet-e, de Dani azt felelte, ura a helyzetnek, és az ókori Görögországban sem volt senki, aki segítette volna Odüsszeuszt hazajutni. Megoldjuk. Csodáltam minden szavát, és megértettem Lizát, aki elolvad tőle. Szerintem aznap senki nem játszott nála jobban, esküszöm, nem sejtettem, hogy egy vérbeli színésznővel lakom egy szobában.
Miközben a többieket figyeltem, felvillant előttem a kunyhó, T. illata, és hallottam, ahogy Fényhercegnőnek nevez. Azóta eszébe se jutott volna így hívni, nem küldött titkos üzenetet, és versekkel se bombázott. Megkapta, amit akart, miért tette volna? Én, a szánalmasan ostoba picsa pedig hagytam magam, ahelyett, hogy tökön rúgtam volna, vagy sikítva elrohantam volna előle. Gyáva voltam és buta. Ezt a két szót kellene most magamra tetoválni, egyenesen a homlokomra, hogy mindenki tudja és lássa, és legyen miért röhögnie rajtam.
Épp annál a jelenetnél, amelyben én is kiemelt szerepet kaptam, lépett be Erika néni. Nem kérdezett, nem szólt egy szót sem, csak figyelt, olykor bólogatott. Éreztem, hogy engem néz, ami nem volt feltűnő, hiszen én álltam a kör közepén.
– Laura! Egy kicsivel több beleélés nem ártana! Add át magad a helyzetnek! Ne akarj kívülálló maradni, mert azt a nézők azonnal észreveszik! – mondta, és tekintete hideg volt.
Bólintottam.
– Jó, akkor újra! – szólt oda Dani.
Nem igazán ment, de egy fokkal jobb voltam, mint előtte.
– Nincs külvilág, és azt a kurva telefont se nézegessétek! – kiáltotta. – Így nem lesz belőlünk semmi.
– Úgy beszélsz, mint apám! – vetette oda Norbi, és gúnyosan felröhögött.
– Lehet, de apád nincs itt, és nem látja, milyen béna vagy, csak kifizette. Szóval, tedd le azt a rohadt telót, és legyél itt, mert repülsz!
Erika néni bólogatott, de közben mosolygott, elvégre a rossz zsaru szerepét eljátszotta helyette más. Csendben kihátrált és el is tűnt.
Vajon megkérdezte T-t arról, hogy igazat mondtam-e? Vajon kinek hitt? Mert T. nem hiszem, hogy bevallotta neki. Nem, semmiképp nem kérdezte meg, minek idegesítené egy hülye lány „kitalálásaival”, nem? Biztosan szánakozik rajtam, aki nem tudott jobbal előállni, és még a szerepében is gyenge.
Csak jóval később vettem észre, hogy Liza eltűnt. Összeugrott a gyomrom, mert tudtam, hová ment.
Folytatjuk…
