Málta nyáron élhetetlen és elviselhetetlen. Természetesen, aki odautazik, megnézi hány fok lesz, de megnézni és érezni a 38-40-et nem ugyanaz. Ha csak 35 van, akkor is pusztulat a meleg, mert a pára ráül az emberre, lelassítja, és úgy érzi mozdulni sincs kedve. Mindezt azzal is megfejeli a sziget, hogy nincs kialakítva rendesen az infrastruktúra, és nagyon sok helyen nincs áram. Egyes részeken napokig. Ha nincs áram, akkor nincs légkondi, így se lehűlni, se pihenni nem lehet. Az éjszakák forróak, 30-31 fokig „hűlnek”, és hiába nyit ablakot az ember, nem érez egy csepp szelet is. Ha mégis, akkor a szél is meleg. Mintha egy gyenge ventilátor keringene a szobában.
Napközben alig lehet mozogni, mert kinek van kedve a nehéz, sárga téglafalak között sétálgatni? A turistáknak muszáj, hiszen adva van számukra 7-8 nap vagy bármennyi, és ha nem akar haza menni úgy, hogy nem látott semmit, akkor neki kell vágnia a szigetnek. Málta elképesztően zsúfolt. Pár éve oly mértékben árasztották el az odalátogatók, hogy valóban nem könnyű közlekedni, strandolni vagy bármit. Hatalmas építkezések folynak, ami annak is köszönhető, hogy az Unió legkorruptabb országa, és minden talpalatnyi helyet beépítenek manapság. Kő kő hátán, zöld alig, ami addig is kevés volt, de most az építkezések még azt is elpusztítják, amit a klíma nem tett.
A sziget mintha mást se akarna, csak emberáradatot, de az is lehet, hogy csak kiszolgálja. Fesztivál fesztivál hátán, ami izgalmas is lenne, ha a legkisebb helyen is nem tömörülne össze ezer meg ezer ember. A folyamatos áramkimaradások azonban valószínűleg éreztetik majd a hatásukat, hiszen valljuk be, ki szereti, ha egész nap egy katlanmeleg szobában ücsörög, mert képtelen kimenni az utcára. Ha utóbbi mellett dönt, valószínűleg előbb-utóbb bemenekül egy bárba vagy kávézóba.
Az is sokszor eszembe jut, hogy vajon a helyiek mit kezdenek nyaranta a gyerekekkel, akik nem bírnak megülni a fenekükön, és mégis a lakásokba vannak kényszerülve. Vajon mit csinál egy ovis, kisiskolás egész nyáron napközben? Tabletezik vagy tévézik, ahogy a kamaszok? Egy biztos, a sziget nem készült fel arra, hogy klímaválság van, és bár a forróság nem újdonság arrafelé, az áram hiánya nem viszi előre a sziget hírét.
Van még egy dolog, amiről érdemes szót ejteni. Ha nem is létfontosságú, de azért jelentős. Ez pedig az elképesztően erős vizeletszag. Legyen az buszmegálló, kisebb utcák, terek, mindenhol áll a levegőben. Rengeteg a macska, a kutya, ahogy a szétkent kutyapiszok is a járdákon, de az biztos, hogy emberek is tesznek róla, hogy a fővárost és a legnagyobb turistalátványosságokat leszámítva máshol terjedjen a szag. A meleg még rásegít, így nem túl izgalmas sétálgatni.
Málta még így is csodálatos, mert a természeti környezet lenyűgöző, de az biztos, hogy aki teheti, ne nyáron menjen, mert szenvedni fog. Kivéve akkor, ha jól érzi magát egy kemencében, ahol folyton innia kell, legfőképpen sört, mert a víz sem az igazi.
Félő, hogy a sziget, ha nem változik semmi, eléri azt a pontot, amikor már nem fogják úgy kedvelni, ahogy most. Ma a leglátogatottabbak közé tartozik egész Európában, és ez sajnos nem válik előnyére. Aki oda készül, számoljon azzal, hogy a meleg a strandokon is meleg, és a homokos part se mindig csodálatos. Percek alatt vörösre lehet pirulni, bár nem egy helyen futottam bele sapka nélkül napozókba, akik délután kettőkor a tűző napon igyekeztek elérni a kívánt barnaságot kockáztatva a komoly napszúrás esélyét. Ugyanezek esténként a bárokban jégért rimánkodnak, és kenegetik a vállukat vagy szedik tablettákat fejfájás ellen. A nap nem játék, tényleg éget, tényleg káros, és nem, sajnos nem szép egy pecsenyére sült bikinis csaj, nem beszélve arról, milyen fájdalmas.
Jó tanács: Máltát látni kell, mert elképesztő, de nem nyáron. Nem júliusban és augusztusban, mert nem fogja élvezni a kedves odautazó, ebben biztos lehet.
Fotó: Efrem Efre : https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tenger-tajekozodasi-pont-nevezetesseg-epuletek-16569718/
