Halál a Tresco-szigeten – A Josh Clayton-ügy

Tresco a Scilly-szigetek része, kb. 324 kektár területű. Nagyjából 150 lakosa van, és Vilmos herceg hercegségi birtokához tartozik, bár ő hosszú távú bérleti szerződést kötött a Dorrien-Smith családdal. Privát szigetként szokták emlegetni, de nem elzárt terület, egy azonban bizonyos, hogy leginkább azok fordulnak meg a szigeten, akik a felső tízezer tagjai.

A Dorrien-Smith család egy komplex szigetgazdaságot működtet, amelybe éttermek, üzletek, szálláshelyek, ingatlanok és a csodálatos Abbey Garden is beletartozik. Ez utóbbiban mintegy húszezer növényfaj található.

 
 

A szigeten egy nem mindennapi múzeum is található, a Valhalla, amely azokat a tárgyakat tartalmazza, amiket a valaha volt hajótörések után gyűjtöttek be. Azon a részen veszélyes a hajózás, a tenger sok hajót nyelt el, és rengeteg alkatrészt vetett partra. A Valhalla gyűjteményében 30 hajóorrszobor, hajónévtábla és rengeteg díszítő faragvány is található.

Van saját helikopter leszállóhelye is, amely persze a magánhelikopterek és charterjáratok számára készült. A sziget így könnyen elérhető azoknak, akik meg tudják fizetni ezt a közlekedést.

A szigeten nincs autóforgalom, így gyalogosan vagy kerékpárral lehet bejárni az egész szigetet.

Ezen a helyen dolgozott Josh Clayton, aki 23 éves volt, és egy átbulizott éjszaka után eltűnt. Josh megbízható bármenedzser volt, aki szeretett a középpontban lenni, és szerette a munkáját és az életét a Tresco-szigeten.

2015 szeptemberében, hajnali fél kettőkor hagyott ott egy bulit, amin folyt az alkohol és a drogok sem kerülték el. Reggel 7-kor nem jelent meg a munkahelyén pedig tudták róla, hogy sose késik. A keresést azonnal megkezdték, de az idő csak telt, és a kutatás során csak Josh kerékpárja került elő. Egy bokros terület közelében leltek rá, a többi személyes tárgya pedig szétszóródott a környéken, kivéve a telefonját. Pedig az megmutathatta volna, mikor és merre indult el a buliból, kinek írt utoljára, kit hívott, és hol volt a fiú élete utolsó pillanatában.

A család, miután értesítették, kizárta, hogy a fiuk öngyilkos lett. Tíz nappal később egy francia hajós meglátott valamit a közeli, lakatlan Tean szigetnél. Josh teste volt az. A boncolás nem tudott egyértelmű választ adni halálának okára, az sem derült ki, hogy baleset történt-e vagy valaki lelökte a fiút a sziklákról a koromsötét éjszakában.  A holttest állapota miatt lehetetlen volt meghatározni, hogy fulladás vagy egyéb sérülés okozta a halálát. Vérében jelentős mértékű alkoholt mutattak ki. De ez önmagában nem magyarázza meg, hogy került a tengerbe a fiú teste. Miközben Josh eltűnt, egy másik srác se jelentkezett munkára. Vallomása később tele volt ellentmondásokkal. Egyik pillanatban azt vallotta, nem ismerte Josh-t, a másikban pedig egy összetűzésről mesélt, amelyben legyen fiatalok verekedtek és Josh is jelen volt. Megvádolták, de a gyilkosságot sosem tudták egyértelműen rábizonyítani, és a végén az esküdtszék balesetnek könyvelte el a halálesetet.

A sziget továbbra is virágzik, érkeznek a gazdag turisták, a kerékpárok autók híján tovább gurulnak az utakon. A tenger ugyanúgy háborog, és a legtöbb ember, aki Trescora látogat, semmit sem tud Josh Claytonról. Fényképezi a tengert, barangol a keskeny utakon, de a paradicsom sosem lesz már az a paradicsom, ami volt.

A fiú édesanyja nem érzi, hogy alapos volt a nyomozás, nem tudják pontosan mi történt azon az éjszakán, és senki nem mondja ki azokat a válaszokat, amelyekre több, mint egy évtizede várnak.

Az igazság késik, pedig a család megérdemelné a megnyugvást. Meghalt egy fiatal srác, de a sziget bérlői, a mindenható Dorrien-Smith család bár készségesnek mutatkozott a nyomozás során, később elzárkózott az ügytől.

Egy alkalmazott, egy fiatal élet, aki csak dolgozni, bulizni akart, és nem tudni, mi lett vele.

A tenger elnyelte a titkokat, ahogy annak az estének az eseményeit is.

 

Fotó: SlimMars 13: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tajkep-madar-repulo-park-18733379/

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here