Szombat lett. Az a szombat, amikor fogcsikorgatva, de be kellett tartani egy ígéretet. Ábel nem emlegette folyton, hogy apja várni Pannát fogja az Aurelben. Ilyen nevű helyről Panna addig nem is hallott, de nem is volt túl jártas az éttermek világában. Amikor rákeresett a neten, megtudta, hogy alig fél éve nyílt, és csak pozitív kritikát kapott. Ettől azonnal jó kedve lett. Bár azzal is tisztában volt, hogy nem fogja pukkadásig tömni a hasát, hiszen az elmúlt időszak megtanította, hogy a mértékletesség, no meg a sok edzőtermi kínzás valóban eredményes lehet. Elégedett volt magával. Régen nézett úgy tükörbe, hogy egy olyan nő mosolygott vissza rá, aki tetszett neki. Egy elegáns, fehér, szélesszárú nadrágot választott, hozzá egy bordó selyemblúzt, és máris ott állt az előszoba közepén egy olyan asszony, akinek rég szerette volna láttatni magát.
Hét óra, súgta Ábel elváláskor. Tudom, felelte neki harmadszor aznap. Akkor azonban még nem tudta, hogy előző nap elromlik a kocsija, és azt se, hogy indulás előtt egy órával Ágika felidegesíti. Egyszerűen nem bírta abbahagyni a beszélgetést. Hiába mondta neki, hogy azonnal jön a taxi, barátnője mintha szánt szándékkal igyekezett volna eltéríteni tervétől. Végül kerek-perec benyögte, hogy azonnal leteszi és majd hívja, mert tényleg indulnia kell. Ágika még mondott valamit, de Panna kinyomta. Egy leheletnyi rúzst még kent az ajkaira, majd felkapta a táskáját, és rámosolygott tükörképére. Rendben vagyok, mondta ki hangosan, és már nem érdekelte, kivel randizik. Ennyit igazán megtehet Ábel kedvéért, hiszen mindent megtett érte, és cserébe csak ezt az egy dolgot kérte.
A taxis szerencsére nem volt beszédes fajta, így húsz perccel később már az Aurel előtt álltak. Pazar helynek látszott. Olyannak, ahová szívesen lép be az ember, mégse érzi, hogy kívülálló lenne. Meleg fények, modern, letisztult asztalok, lámpák és millió növény fogadta az érkezőt. Egyszerre volt trendi és hagyományos. Aki tervezte, tudta, hogy mitől lehet egy étterem hívogató és elegáns egyben.
Panna belépett és mielőtt szétnézhetett volna, egy csinos lány a nevéről érdeklődött. Hűha, ez nemcsak olyan odasétálok és kész-hely, gondolta. Vetett egy pillantást jobbra majd balra, de nem látott ismerőst és ettől meg is könnyebbült. De az est folyamán először kezdett remegni a keze. Mégiscsak egy idegennel találkozik, és ha borzasztó lesz a fickó, nem lesz könnyű kimenekülnie erről a helyről. Bár csinosabb lett, azért a szíve mélyén mégiscsak az az ötvenes nő maradt, aki már rég elszokott a figyelemtől. A randikról nem is beszélve. Ám a mosolygós barna lány kedvesen mutatta meg neki az ablak mellett várakozó urat, aki háttal ült, és kedvesen kérte, hogy foglaljon helyet, azonnal érkezik valaki hozzájuk.
Panna messziről annyit látott belőle, hogy kopasz. Na, megint egy, morogta. A természet azonban igazságos, a nőknek a menzeszt adja, a férfiaknak pedig a hajuk elvesztését. Egál. Így van ez rendjén. Megállt mellette és várt. A férfi nem vette észre azonnal, de amikor igen, kikerekedett a szeme. Felpattant és idegesen az ajkába harapott. Nem ismerte fel. Ő azonban igen. Az a fickó bámult rá, aki miatt Ágika edzeni kezdett. Ábel apja nem volt más, mint a pasas, akit kezdet kezdete óta nem talált szimpatikusnak.
– Soproni Péter vagyok! – nyújtotta a kezét. – Ábel apja…
– Mester Anna – felelte és nyelt egy nagyot.
– Tudom, hogy a helyzet fura, de higgye el, nekem is ez az első…A fiam egyszerűen olyan kitartóan mondogatta, hogy el kell jönnöm, hogy belementem. Igaz, hogy csak tegnap este tudtam meg, hogy milyen régóta tervezi ezt az egészet…
– Ne aggódjon, kedves Péter, ha el akar menni, én nem fogom vissza lasszóval! – válaszolta élesen, és maga sem értette, miért ideges ennyire.
– Dehogy, ugyan! Kérem, foglaljon helyet, és ne gondoljunk erre, mint egy randira. Eszünk egy jót, és utána eldöntjük, mi legyen! Így rendben van?
Panna bólintott, de ebben a beleegyezésben nem volt sok lelkesedés. Ábel átverte. Tudta, hogy látta már az apját, azt is, hogy ismerhette, de hallgatott róla. Ez nem volt szép tőle. És Ágika? No, ő meg leszedi a hajat a fejéről, ha megtudja, kivel is néz farkasszemet. Azért ez túlzás, mert a kopasz pasas nem meredt rá, inkább kíváncsian fürkészte az arcát. De nem tudja meg…Ezt Panna azonnal eldöntötte. Minek mondaná el neki? Úgyse számít!
Folytatjuk…
