A mai Németország egyik legkülönösebb arisztokrata családjának története egy apró észak-itáliai faluban kezdődött, ahol a Tasso család tagjai futárként dolgoztak. Aligha sejthették, hogy leszármazottaik egyszer Európa leggazdagabb és legbefolyásosabb hercegei közé emelkednek, ráadásul egy olyan szolgáltatásból, amelyet ma már természetesnek veszünk: a postából. A 15. század végén Franz von Taxis felismerte, hogy az uralkodóknak, kereskedőknek és diplomatáknak egyre nagyobb szükségük van gyors és megbízható hírszolgáltatásra. A Habsburgok számára szervezett futárhálózata olyan hatékonyan működött, hogy Innsbruck és Brüsszel között a levelek már a 16. század elején körülbelül öt és fél nap alatt célba érhettek. Ez akkoriban egészen rendkívüli teljesítménynek számított. (Olykor még ma is.)
A család fokozatosan megszerezte a császári postaszolgálat működtetésének jogát, amelyet 1615-ben örökletessé tettek. Az ebből származó bevételek és a hozzá kapcsolódó kiváltságok évszázadokon át biztosították felemelkedésüket. A dinasztia 1695-ben hercegi rangot kapott. A vagyon mellé természetesen megérkezett a fényűzés is. A család Regensburgban alakította ki egyik legfontosabb központját, ahol később a hatalmas Szent Emmerám-palota lett az otthonuk. A műkincsek, könyvtárak, földbirtokok és reprezentatív épületek, mind-mind óriási gazdagságukat hirdették. A postai monopólium azonban nem tartott örökké. A modern nemzetállamok kialakulásával a család fokozatosan elveszítette korábbi kiváltságait, postai vállalkozásának működése pedig 1867-ben véget ért. A dinasztia mégsem omlott össze: földbirtokai, vállalkozásai és más befektetései révén továbbra is jelentős vagyonnal rendelkezett. A 20. század végén viszont komoly próbatétel következett.
1990-ben Johannes herceg meghalt, és fiatal özvegyére, Gloriára maradt a hatalmas, de pénzügyi nehézségekkel küzdő családi örökség. Az akkor harmincéves asszonynak, akit korábban extravagáns megjelenése miatt a nemzetközi társasági élet különc hercegnőjeként emlegettek, egyszeriben üzletasszonnyá kellett válnia. Gloria vállalatokat, ingatlanokat és műtárgyakat értékesített, átszervezte a családi érdekeltségeket, és sikerült stabilizálnia a dinasztia pénzügyi helyzetét. A történet egyik magyar vonatkozása különösen érdekes: Gloria édesanyja, Beatrix grófnő a magyar Széchényi családból származott.
A Thurn und Taxis család ma is létezik, jelenlegi feje az 1983-ban született II. Albert herceg, Johannes és Gloria fia. Két nővére, Maria Theresia és Elisabeth szintén a család ismert tagjai. A dinasztia továbbra is jelentős földbirtokokkal és üzleti érdekeltségekkel rendelkezik, bár magánvagyonát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni. A Thurn und Taxis család története azért különleges, mert gazdagságuk alapja nem valamiféle ritka természeti kincs volt, hanem egy jól megszervezett szolgáltatás. Évszázadokkal a modern kommunikációs vállalatok megszületése előtt felismerték, hogy az információ gyors továbbítása önmagában is hatalmas érték, de amikor a postabirodalom végül eltűnt volna, a családnak már maradt annyi vagyona, alkalmazkodóképessége és történelmi tekintélye, hogy neve több mint ötszáz év után is fennmaradjon.
