A feleségem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni.
Fárasztó egy ilyen nővel élni, de szeretem. Húsz év van mögöttünk, és én már nem mondogatom neki, hogy próbáljon meg e világban élni. Úgyse tudna. Amikor bejelentette, hogy továbbképzésre megy a Balatonhoz, megrántottam a vállam. Menjen, ráfér, mert semmit nem akart tanulni az elmúlt években. Kirobbantani se lehet itthonról, de ha megkérdezné valaki, mivel tölti az idejét, nem tudná megmondani.
Talán emiatt lett gyanús a helyzet. Azt mondta, három kolléganőjével megy, akiket nagyjából ismerek, nem kavarják fel jelenlétükkel az állóvizet. Erre mérget veszek. A balatoni homok alul marad, ez tuti. Másnap még egyszer megemlítette őket, amit csak azért nem furcsálltam, mert jobb dolgom is volt, mint ezzel törődni. Még hallottam, hogy megbeszélik, visznek egy kis házi rettenetest, attól majd jobb kedvük lesz, ha egyébként nem lenne.
Én arra hétre motorozást terveztem pár haverral a Pilisben, így nem érdekeltek az előkészületek. Mindenkinek jár a szabadság, neki is, habár ezzel nem akart eddig élni.
De péntek délután, amikor kíváncsiságból ránéztem az adatlapjára, láttam, hogy nem négyen, hanem öten vannak a képen. Volt ott egy pasas is, valami nyikhaj, akiről az én drága nejem elfelejtett szólni. Nem volt valami megnyerő alak, nem is lenne az ő esete, de akkor is. Miért kellett hazudnia nekem? Mire volt jó? Tervezett valamit?
Két évtized után úgy döntött, hogy látványosan felszarvaz? Ez bolond, gondoltam mérgesen, és nem is rugóztam volna tovább a dolgon, ha a szomszéd át nem szól, amikor nyírom a füvet, hogy látja, az asszony kalandos úton jár. Kalandos úton? Barom. Ezt hívják továbbképzésnek. De ő csak vigyorgott, amitől felment bennem a pumpa. Az emberek sunyik és rosszindulatúak.
Gondoltam, jobb elejét venni a vitának, mert piszkálta a csőröm a hazugság, hát felívtam a feleségem. Nem vette fel. Eszembe jutott, biztosan le van halkítva. Aztán este kétszer még hívtam, de nem jött válasz. Mintha észre se vette volna.
Most szórakozik velem, kérdeztem magamtól egyre dühösebben. Elmegy, miközben engem azzal etet, hogy nem lesz ott csak nő, közben meg jól érzi magát? Megcsal? Nehezen hiszem el, de tudnivaló, hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik…
Éreztem, hogy a gőz kifut a fülemen, rosszul is aludtam. Elképzeltem, hogy mással van, de nem az zavart, hogy neki is lehet jó, hanem, hogy mindenki tudni fogja. Mit fognak szólni az emberek, ha kiderül, hogy az én csendes, visszafogott társam mégiscsak talált magának egy szeretőt? Ekkora szégyent! Tudom én, hogy manapság nem divat a hűség, de bennünket még nem így neveltek. Persze, voltam már én is pár ilyen továbbképzésen, meg csapatépítésen, tisztában vagyok vele, hogy nem ártatlan az egész. Ahol nők, férfiak és pia van, ott mindig baj lesz, ezt tudjuk. Ha ezt bajnak hívjuk…Persze mindenki tagadja, és jön a duma arról, hogy fárasztó egy ilyen hétvége, meg már öregek vagyunk, aztán érdekes módon mindig kiderül, hogy annyira mégse.
Reggel is megcsörgettem, de akkor már a plafonon voltam dühömben. Felvette és a maga lassú, kedves módján nem lett ideges. Azt hajtogatta, hogy még mindig nem ismerem őt? És hogy az ágyában aludt. Jó vicc…Mintha nem lehetne máshol szexelni. A nők hülyére veszik a férfiakat. Tudnak hazudni, és élnek is a lehetőséggel.
A drágám azonban félelmetesen ostobán hazudik. Soha nem mond egy elhihető okot, ha tesz valamit. Ha ott lennék, látnám, hogy belesápad, aztán elpirul, közben meg nem hebeg-habog, hanem azt sorolja, hogy gondoljak bele, mennyi hülyeséget beszélek. Én? Hát ki más. Ő aztán nem fog magyarázkodni…Hogy miért hazudott? Miattam. Mert nekem nem lehet igazat mondani, mert cirkuszolok. Ahogy most is. Hallgattam. Ekkora baromságot! Én cirkuszolok? Akkor ő mit csinál? És miért nem vette fel azt a rohadt telefont? Ja, hogy lemerült, és csak reggel tette töltőre?
Az a baj, hogy el is hiszem. Ilyen. Nincs mit tenni, ettől függetlenül nem kellett volna hazudnia. Milyen sültbolond kollégái vannak, ha nem tudják, hogy a Facebook mindent megmutat? És még meg is jelölték magukat. Ennyi szerencsétlen!
Lenyugodtam. Kiordítoztam magam, majd elmentünk a Pilisbe. Endre lyukat beszélt a hasamba. Azt mesélte, magánnyomozót fogadott. A felesége megcsalja. Válni akar, de fizetni nem. Azt a leborult mindenit, még a motoron sincs nyugtom? Vagy célozgatott valamire? Én aztán nem dobok ki pénzt magánkopóra. Húsz év alatt megismertem az asszonyt. Nem csalt meg és kész.
Akkor minek hazudott?
Kép forrása: Pinterest
