Mintha mindenki képtelen lenne megérteni engem. Talán csak anya bólogat türelmesen, de az ő tekintetében is van némi rosszallás.
Dani megcsalt, hónapokon át vigasztalódott másnál, elvégre én egy szörnyeteg vagyok, és amikor rájött, hogy annál a nőnél neki jobb, akkor bejelentette, hogy elválna. Már ezt se értem, hiszen az lett volna a minimum, ha megkérdez engem is.
Mi van, ha én nem akarok válni? Persze, szóba se került ilyesmi, mert kit érdekel egy olyan ember, aki nyolc hónapon át gátlástalanul hazudozik, egy másik nő lepedőjét gyűri, aztán hazajön, és eljátssza a jó apát?
A jó férjet nem, arra már nem telt neki, még igyekezni se igyekezett, ami kifejezetten bosszantott, pláne miután tudomást szereztem csalárd kis játékáról. Nem tagadta, de magától biztosan nem vallotta volna be egy ideig, mert jó volt neki két nő között lavírozni, hiszen az egyik tudott főzni és vasalni, a másik meg henteregni. Így reggelente tiszta ruhában mehetett dolgozni, sőt mi több, randizni, este pedig úgy ért haza, hogy elmondhatta, sok a munka, és piszkosul elfáradt. A munka jellegét nem ecsetelte, s a fáradtság mibenléte se került terítékre. Jó volt neki úgy, ahogy volt, egészen addig, amíg le nem bukott. És ez vajon hogy történt? Persze, hogy a telefonja miatt, hiszen rosszkor hagyta rossz helyen, én meg megláttam, hogy üzenete érkezett Leilától, akinek eddig a létezéséről se tudtam. Az jutott eszembe, hogy bizonyára egy török hastáncosnő írogat a páromnak, de hamar kiderült, hogy írogatásnál némileg többet tett férjem felvidítása érdekében.
Legszívesebben letéptem volna fejéről a hajat, ahogy a drágalátos férjeméről is, aki közölte, hogy szeretne megegyezni az ingóságokban, de a gyereknevelésben mindenképp. No, ez utóbbinál jutottam robbanás szélére. Hogy a mosógépet vinni akarta, nem érdekelt. Hogy a kanapé is kellett neki, arra is tettem, de a gyerekek ügyében nem tudtam és nem akartam rugalmas lenni. Nem, neki nincs joga rendes apát játszani. Azok szeretik a gyerekeik anyját, nem hazudnak nap, mint nap, és eszükbe se jut, hogy egy másik nő nevelhetné a csemetéiket, mint az, aki szülte.
Hányok tőle. Képtelen vagyok megérteni, miért szolgálná a gyerekeket az a döntés, hogy vele vagy nála legyenek? Adva van egy idegen nő, akiről semmit nem tudok, nem is akarok. Hogy képzeli valaki, hogy én megengedem, hogy odavigye hozzá a nyolcéves lányomat és tizenegy éves fiamat? Viccel velem? Egyiküknek sincs szüksége apjuk ribancának szeretetére, kosztjára és semminemű támogatására. Az apjuk nélkül is meglesznek, eddig se nagyon törődött velük. Dolgozott, hazaadta a fizetése háromnegyedét, de soha nem ért rá egyetlen iskolai programra vagy szülőire se. Én ültem végig az összeset hülye, erőszakos némberek kereszttüzében, én vittem karatéra a fiam, és zeneiskolába Dorkát. Főztem, mostam, takarítottam, de nem ám háziasszonyként, hanem munka mellett. Akkor meg most ne legyen jó apa, a cukiskodással menjen a sóhivatalba.
Amikor felhívott, hogy látni akarja őket, egyszerűen letettem a telefont. Szóltam a suliban, hogy senki nem viheti el a gyerekeket, csak én vagy a szüleim. Ugyanez vonatkozott az edzésekre is. Jobb nekik, ha nem is látják az apjukat, pláne az új nőt, aki szeretőből akar anyává alakulni. Dögöljön meg! Ne az én gyerekeimen tanulja ki a szakmát, és ha már a szakmáról van szó, üzenem neki, hogy azt az egyet, az ősit jól elsajátította. Ha a gyerekeim közelébe megy, kitekerem a nyakát. Vinné a férjem? Vigye! Ha annyira könnyű volt leakasztania a szögről, éljen vele boldogan.
Dani próbált velem jófejkedni, azt mondta, ha van kedvem, elmehetek nyaralni, kifizeti nekem az utat Madeirára, ahová rég vágytam. Legszívesebben képen töröltem volna. Micsoda nagylelkűség! Két gyerek ára két hét. Elmehet a francba. Ettől a pillanattól kezdve nem engedtem meg neki, hogy a közelünkbe jöjjön. Mit akar? Minden nem lehet az övé! Nem hagyom magam, és ha nem áll le, olyat mondok vagy teszek, amit nem tesz zsebre. Egyes emberek azt képzelik, mindent megtehetnek, amihez kedvük van. Kerek-perec megtiltottam neki, hogy lássa a gyerekeit. Ha ő így, akkor én meg úgy. Hogy ez fáj neki? Mit érdekel engem egy olyan ember fájdalma, akit nem érdekelt az enyém? Tudom, a gyerekeknek hiányzik, vagyis ezt mondja mindenki, de én nem látom. Ha hiányzik is, hát ne hiányozzon. Olyan ember, mint Dani, jobb, ha nem része az életüknek. Most érdeklődik irántuk? A házasságunk alatt nem volt ennyire gondoskodó apa! Most se legyen, mert nem állok jót magamért. Ott van neki a nőcskéje, szórakozzon vele, most már nem tiltja senki. Persze, így már nem annyira érdekes.
Dorka egyszer-egyszer bepróbálkozott, mondván, jó lenne apával lenni, de megmondtam neki, hogy felejtse el. Az apja egy szánalmas senki, egy hányadék, aki jobb, ha felszívódik. Különben se akarja már őket, hiszen feléjük se néz. Ez azonban csak félig volt igaz, de Dorka ezt nem tudhatta. Majd lenyugszik és elfogadja, hogy magunkra maradtunk, és nem is számíthatunk másra.
Még anya se állt mellém, ami nagy szívfájdalmam. Papolni azt tud, mert ő mindig tudja a tutit, hiszen nem vált el, nem csalta meg apa, szóval az ő véleménye szent. Szerinte. Próbált rávenni, hogy engedjem a gyerekeket, hogy lássák az apjukat, de szó se lehet róla. Egy ember, aki minden felrúg, mert nem fér a nadrágjában a kukaca, nem kígyó, kukac az, nem lehet jó. Nem érdemli meg, hogy szeretetet kapjon. Menjen a francba, szüljön neki az a másik, ha már ennyire boldog vele.
Apa a maga csendességében annyit jegyzett meg, hogy a gyerekek nem az értéktárgyaim, amik az én kizárólagos tulajdonomban vannak. Téved. Márpedig azok. Értékesek és az enyémek. Dani akkor mondott le róluk, amikor eldöntötte, hogy belekóstol más nők életébe, mondhatnám húsába. És ez meg is történt, tehát egye meg, amit főzött. Egyik nap perrel fenyegetőzött, de ha nem áll le, én se fogom tartani a szám. Elmesélem, hogy agresszív, és nemegyszer támadt rám vagy a fiunkra. Ebből egy szó se igaz, de ezt a bíró úgyse tudja. Olyan eszközökkel élek, amilyenek a tarsolyomban vannak. Jaj, akkora baj, hogy nem vagyok mimóza? Vagy, hogy nem tűröm el, hogy rám tapossanak? Apa mindig azt mondja, addig támadj, amíg sarokba nem szorítanak. Ha már ott vagy, akkor csak vagdalkozhatsz.
Szemét ez a világ, ahol a megcsalást éltetik, és azt mondogatják, jó oka volt a férfinak, hiszen sárkány a felesége. Én nem vagyok az. Vagy ha azzá lettem, nem véletlen. Drága exem tett róla, hogy se jó nőnek, se príma feleségnek ne érezzem magam. Megértettem és megtanultam a leckét. Remek anya azonban még lehetek, és küzdeni fogok a gyerekeimért. Ők a legfontosabbak, és azon túl, hogy csak egy anya vagyok, lehetek az apjuk is. Nincs szükségem más férfira, mert egyedül is meg tudok adni nekik mindent. Még anyagilag is. Aki hazudik, az lop is, tartja a mondás. Aki meg csal, az pusztuljon bele, ha a vágyai voltak az elsők. Én ebből nem engedek.
Tegnap összevesztem Krisztával is, aki évtizedek óta a barátnőm. A volt férjem védelmére kelt, ezt meg nem tűrhettem. Minek nekem az ilyen barát? Meg is mondtam neki, mire felállt, és sértetten hazament. Azóta nem beszélünk. Azt se bánom, ha így marad. A gyerekek érdeke nekem fontosabb, mint egy régi barát önérzete.
Dani azóta már Leilával él. Remélem, boldog. Á, tudom, hogy nem az, hiszen minden nap hívogat, vagy üzeneteket ír. Kérlel, rimánkodik, fenyeget. Tegye! A bíróság még nem mondta ki, ki kapja a felügyeleti jogot, de hogy nem osztozom, abban biztos lehet akárki. Nekem senkim nem maradt, csak ők.
Tegnap este Dorka sírt egy keveset az apja után, de mondtam neki, ha abbahagyja, elviszem őket egy tuti játszóházba. Azt kérdezte, kaphat csipszet is. Bólintottam, erre már nem szipogott. Ugye, hogy el lehet érni, hogy elfelejtsék azt a szülőt, aki elfelejtette őket? Ha nem így lenne, nem magyarázkodna folyamatosan. Nem ígérné meg, hogy két óra múlva visszahozza őket, meg hogy legalább a hangjukat akarja hallani, engedjem meg. Hogy eddig nem hiányzott a hangjuk, gondolom, fel se tűnt neki!
Ilyenek a férfiak. Szaladnak a farkuk után, aztán meg nyüszítenek, ha csapdába lépnek. Egyedül azt nem értem, engem miért nem ért meg senki? Máskor oly megértőek, hogy hányingerem lesz az emberektől.
A bosszú édes, és én élek vele. Más is megteszi, csak nem vallja be. Akkor meg?
Kép forrása: Pinterest
