Tibi
A kurva életbe minden nővel és minden hülye picsával, aki létezik ezen a bolygón! Hogy szakadna rá az ég mindre!
Mekkora barom vagyok, hogy nem voltam előrelátó. Még hogy ártatlan és gyenge az én kicsi Pannim! Hol a francban járt az eszem, hogy nem figyeltem eléggé a viselkedését? Persze lebecsültem, azt hittem, ostobább a kelleténél, és most ez lett a vesztem. Álmomban nem gondoltam, hogy meg meri kockáztatni a szökést, hogy arcomba fúj az a ribanc, sőt olyat rúg belém, hogy a csillagokat fényes nappal is ragyogni látom. Még soha nem éreztem hasonló fájdalmat. Azt hittem, azonnal leereszkednek a golyóim a bokámhoz. Tudtam, hogy utána kell erednem, hogy el kell kapnom, de fusson olyankor az, akinek két anyja van. Én meg sem bírtam mozdulni.
Egy dologban reménykedtem csak, hogy nem jön senki azon az elhagyatott úton, hogy felvegye, mielőtt összeszedem magam. És az első kocsi valóban elhúzott mellette, még szerencse, hogy az emberek nem olyan jók, mint amilyennek mondják magukat.
De aztán megláttam azt a rozzant verdát, amint megállt, és úgy elszáguldott vele, hogy csak lestem. Két választásom volt: vagy a nyomába eredek, vagy hagyom, hogy hazajusson és teszek később még egy próbát. Annyiban nem maradhatott a dolog, mert a csajt várták, nekem utalták a pénzt, és ha nem kapják meg, elintéznek engem, vagy csak megszabadítanak becses testrészemtől, ami most úgy lüktet, mintha tüzes vassal simogatná valaki.
Úgy döntöttem, nem megyek utána, valószínűleg eltűnnek valahol, sose találom meg őket, de Panninak haza kell térnie, ez biztos. Nem bujkálhat hónapokig a barátnőinél, tehát meg fogom találni. Arról nem beszélve, hogy munkába is kell járnia, tehát tudni fogok róla. Testőrt nem fogadhat, nem sztár. Valószínűleg abban reménykedik majd, hogy feladom, elvégre Budapesten nagy élet van, találok más jelöltet. Képzelem, hogy odavan most, mert rájött, mennyire nem ismer, mennyire nem tudja, ki vagyok, és azt hiszi, megúszhatja, mert lebecsült. Mondjuk, én is őt, de ki gondolta volna, hogy esze is van, nemcsak szép?
Gondoltam, jobb, ha felhívom a kapcsolatom, és elmondom neki, hogy mi történt, de megnyugtatom, hogy ne aggódjon, amit ígértem, teljesítem.
– Micsoda? Mi van, te barom? – ordított bele a telefonba. – Megugrott a csaj és te hagytad? Mi vagy te, valami szánalmas kisgyerek? Hogy hihettél neki?
Próbáltam elmagyarázni, hogy tényleg nem tűnt ravasznak vagy okosnak a lány, és hasonló helyzetben más is megkönyörült volna rajta, hiszen nemrég még a barátnőm volt, talán éreztem is valamit iránta, amit gyorsan elfelejtettem, amikor a pénz lehetősége felvillant előttem.
– Nekem te ne dumálj baromságokat, te idióta! – üvöltött Nulla. – Hagyd a büdös francba most már, van még elég nő a világon! Majd beszélek a főnökkel. Egy se éri meg, hogy kockáztassunk miatta. Ha eljár a pofája, te leszel bajban, ugye tudod?
– Igen – mondtam belenyugodva, hogy ekkorát vétettem, közben meg remegett a gyomrom, mert tisztában voltam vele, hogy nem úszhatom meg szárazon. Valami még jön, ez biztos, és az nem lesz kellemes.
– Nekem ne igenezzél, te lúzer, mert nem érsz el semmit! Arra számíts, hogy én nem ismerlek, és ha bármilyen módon rám hivatkozol, akkor neked annyi. Van emberem, aki megtalál, és elintézi azokat, akiknek csorog a nyála a zsaruknál. Világos?
– Persze, hogy világos. Bízhatsz bennem! Eszemben sincs dumálni, a lány egy hisztis picsa, majd azt mondom, kitalálta az egészet. Bizonyítékuk úgy sincs.
– Rendben van, te észlény! Tedd helyükre a golyóid, és tűzzél haza. Várd meg, mit reagál a főnök, aztán majd meglátjuk.
Azzal letette. Óriási szarban voltam, mert ha nem kell nekik Panni, a pénzt akarják majd vissza. Az meg nincs meg, így nekem végem lesz. Ültem a kocsiban és az járt a fejemben, hogy nem is tudom, mikor siklott félre minden. Talán már az hiba volt, hogy leütöttem Julit, vagy a legnagyobb hiba az volt, hogy Panniról tudomást szereztek, mert eldicsekedtem vele. Már nem számít, mert amit lehet, elcsesztem, és akárhogy is lesz, nem jövök ki jól belőle. Ahelyett, hogy élveztem volna az életem. A drogbiznisz amúgy is jól működött, sőt a kocsiban is volt még egy adag, de annyi nem, hogy abból elég pénzem legyen, hogy megadjam az előleget.
Vissza kell mennem, és hoznom kell még a cuccból, mondtam magamnak. Azok a hülyék úgyis gond nélkül legyártják, mert azt hiszik, jótékony célra szolgál. Esküszöm, bevették, hogy a kokain gyógyhatású. A fűre meg esküsznek. Két ekkora marhát nem hordott még hátán a föld, de tartoznak nekem. Becsempésztem őket az országba, majdnem éhen haltak, most dolgozzák le nekem, amit értük tettem.
Aztán eszembe jutott egy baromi jó ötlet. Mi lenne, ha felhívnám Pannit és eljátszanám neki a régi Tibit? Hátha bevenné, majd nagyon jajgatok és szánom-bánom a dolgot.
Megcsörgettem. Nem vette fel. Másodszorra is nekifutottam.
– Pannikám, ez mi volt? Mi ütött beléd? – kérdeztem kedvesen, alázatosan.
– Mit akarsz, te féreg? – kiáltotta hisztérikusan.
– Kicsim, ne kiabálj! Félreértettél! Nincs semmi baj, mindent megmagyarázok.
Ekkora hülyeséget tudtam csak kipréselni a számon.
– Ezt nem lehet megmagyarázni. El akartál rabolni! Hogy mersz felhívni és ilyesmit mondani?
– Nem akartalak, te bebeszélted magadnak. Ugyan már, kislány, hiszen önszántadból jöttél velem, nyaggattál, hogy vigyelek Prágába, nem emlékszel?
Érzem, ahogy nem kap levegőt az idegességtől.
– Hazudsz, te szemét disznó! Megütöttél, azt mondtad, eladsz valami gazdag csávónak, mert szereted a pénzt és nagy szükséged van rá. Hazug vagy, minden szavad és tetted az.
– Nem, cicám, te egy elkényeztetett kislány vagy, aki meséket talál ki unalmában, mert így figyelnek rá. Azt gondolod, hogy van, aki beveszi a meséd? Ugyan, menj már! Hisz járunk, lefekszel velem, és én, a csúnya Tibi, ahogy Juli mondta egyszer, eladnám a szépséges barátnőm? Ez vicces. Hiszen minden áldott este gyertyát gyújtok a Szűz Mária képe előtt miattad!
Hallottam, hogy sír. Nem kap levegőt, úgy zokog.
– Na, ugye! – folytattam.
– És az a hely, ahol a drogot csináljátok? – hüppögte. – Az nem számít? Az is ártatlan dolog?
– Ahhoz semmi közöd! Ha mégis, elvágom a torkod, világos?
Elöntött a düh.
Honnan tud róla? Mi történik a háttérben, amiről nincs tudomásom? Aztán megértettem. Valószínűleg Zsuzsa keze van benne. Elárulta neki, és összerakta a képet egy pillanat alatt.
Már nem akartam kedves lenni, nem kell a régi Tibi, annak semmi értelme. Panni veszélyt jelent rám, ránk és az egész hálózatra, el kell kapni, mielőtt elárul minket.
Mégse hívom fel Nullát, mert ha kiderül, hogy még ezt is elrontottam, akkor egy erdő mélyén végzem két méter mélyen, és a jó isten se ment meg. Jobb, ha egyelőre nem rakják össze a képet. Nem marad más hátra, csak a menekülés. El kell tűnnöm az országból, más út nincs. Ha az a szajha rendőrökhöz fordul, lekapcsolnak gyorsan.
A gázra léptem és nyomtam, mint az állat. Nem érdekelt, mi lesz, az életemről volt szó. Átszeltem a várost, majd amikor kiértem, úgy döntöttem, megszabadulok az anyagtól. Nem dobtam el, nem vagyok bolond, elástam, ki tudja, mikor jöhet jól. Panni cuccait kihajítottam egy mezőn. Irány Szlovákia, aztán meg ki tudja merre, nyugatra, az tuti, mert arrafelé könnyebb elvegyülni. Kicsit belefájdult a szívem, hogy elhagyom a régi életem, a lakásom, a jól felépített álmaim, és kezdhetek mindent elölről. Már nem először, mert országot, hazát váltani tudni kell. Nekem eddig sikerült. És már nem is Tibi a nevem, hanem Lorenzo. Lorenzo Matteo, aki épp Németország felé tart, majd felszívódik valahol, talán a franciáknál, és eljátssza, hogy ostoba, miközben egyre sikeresebb lesz valamiben, amiben eddig része sem volt.
Kár, hogy anyuék sose tudják meg, hogy a fiuk, akit lebecsültek, semmibe vettek, akit apja megrugdosott, ha részeg volt, többre viszi, mint ők, akik saját szennyükben élték le szánalmas életüket.
Kép forrása: Pinterest
