Nóra régen nem érezte magát annyira különlegesnek, mint a fodrászversenyen. Nem számított, hogy nem ő versenyzett, mégis az ő haját használta fel Márió, és nem sokkal maradt le a dobogó legfelső fokáról. Az ő kék-sárga és vörösben úszó haja, meg a különleges sminkje, amit egy Orsi nevű lány készített neki, második lett. Nórával madarat lehetett volna fogatni. Már késő délutánba hajlott, amikor először eszébe jutott a férje és Jutka, és annak gondolatára, hogy ily módon meg tudott szabadulni tőlük, mármint elméletileg, egyből még jobb kedve lett. Márió meghívta egy italra őt is, az egész csapatot is, így este fél hétre esett haza. Amikor belépett az előszobába, zsongott a feje az új élményektől, és a tükörben megpillantva az arcát az járt a fejében, hogy mennyire más tud lenni egy nő, akinek megváltozik a sminkje, a haja és nem utolsósorban figyelmet kap. Most jutott eszébe hosszű idők óta először, hogy mennyire nem törődött önmagával, és Ábris se vele. Nem véletlenül mondják, hogy ha valakin nem szereti önmagát, nehezen fogják mások is szeretni. És ott volt az az ismeretlen pasi…
Nóra kezdett felébredni Csipkerózsika-álmából. A lakásban túl nagy volt a csend. Talán még nem értek haza? Meglehet, futott át az agyán, de akkor meghallotta, hogy valaki motoz a konyhában.
– Hahó! Van itthon valaki? – kérdezte vidáman.
– Van – hangzott a válasz Ábris szájából, de nem volt benne köszönet. Amikor összetalálkozott a tekintetük, a férje álla leesett a csodálkozástól.
– Úristen! De jól nézel ki, Nóra! Hol a fenében voltál? – kérdezte izgatottan.
A nő elnevette magát.
– Mondtam neked, hogy versenyezni fogok vagy rajtam, nem is tudom, ezt minek nevezik. És második lettem! Pontosabban Márió, de akkor is fantasztikus, hogy ekkora sikerem lett.
Ábris megkövülten bámulta a rút kiskacsát, aki a szeme előtt vált hattyúva. Mennyire vonzó és dögös volt a nő, aki ott állt a küszöbön! Sütött róla a magabiztosság és ennél szexisebbet el se tudott volna képzelni.
– Nagyon megérdemelted! Hű, az én nejem egy bombázó! – búgta negédesen, és közelebb lépett, mintha hirtelen meg akarta volna csókolni Nórát, de aztán mégis megállította a mozdulatot. Ez a nő új volt és idegen, de nem a haja és a sminkje miatt.
– Köszönöm! – kacagott hangosan a feleség. – És ti jól szórakoztatok? Megmásztátok a környék összes hegyét?
Körbepillantott, mintha Jutkát kereste volna, de a lány tőle szokatlan módon nem került elő.
– Pszt! Alszik! – bökött a fejével a szoba felé a férj.
– Ennyire elfáradt? Hisz még nagyon fiatal!
– Nem is voltunk sehol. Jutka lába kificamodott, meg is repedt.
– Ha nem voltatok sehol, akkor hogyan?
Ábris nagy levegőt vett, és elfintorodott.
– Képzeld – kezdte halkan -, még a lépcsőn lezuhant, fél napot a kórházban töltöttünk, az is elég keserves volt, de … – Itt elhallgatott.
– Van ennél rosszabb is? – nézett rá kíváncsian Nóra. Közben a kabátját a fogasra akasztotta, vetett még egy pillantást ívelt szempilláira, és elraktározta magában a látványt, mielőtt lemosta volna.
– Jutka egész nap hisztizett, nyafogott, azt hittem, falra mászom tőle. Nem ilyen napra számítottam.
– Azt meghiszem! Pedig milyen jó kis túrázás lehetett volna – jegyezte meg Nóra szarkasztikusan. – Sajnos néha közbeszólnak a fentiek.
– Közbeszólnak? Ugyan már! Ez a lány csak panaszkodott, ugráltatott engem, és semmi nem volt jó neki, amit mondtam, vagy csináltam. Hát mi vagyok én? A szolgája? – Az utolsó szavaknál kissé felemelte a hangját elfeledkezve arról, hogy vékonyak a falak, és a vendég odabenn minden egyes szót hallhat.
– Sajnálom! – De Nóra nem sajnált semmit. Nézte a férjét, és legszívesebben táncra perdült volna. Hogy néha milyen kellemesen intézik odafent az ember életét, mondta vigyorogva, majd a hűtőhöz nyúlt, és kivett belőle egy üveg sört.
– Iszol velem? – nézett Ábrisra, aki megütközve meredt a nejére, aznap este már másodszor.
– Rám fér! – mondta gyorsan. – Már alig vártam, hogy hazagyere, hogy halljak pár értelmes mondatot valakitől. De nekem úgy tűnik, te nem szórakoztál rosszul, csak úgy csillog a szemed. – Ezekből a mondatokból sütött a féltékenység, ami nem kerülte el a célszemély figyelmét. Ezt is megértük, súgta a kisördög Nóra fülébe. Üsd a vasat, amíg lehet, tette hozzá gyorsan.
– Fantasztikus napom volt. De ne aggódj, majd elmentek máskor! Fiatal test gyorsan gyógyul.
– Hát nem is tudom… – hangzott a keserű válasz. – Én ma egy másik Jutkát ismertem meg. Egy olyat, aki nem igazán hálás, hogy befogadtuk. Kérhetek én is egy sört?
– Édesem, nyúlj be érte! Ott van mögötted.
Ábrisnak még sose mondta a felesége, hogy nem tesz meg valamit. Azt főzött, amit ő akart, oda mentek, amit ő választott, erre ez a csodás frizurával és sminkkel rendelkező idegen simán arra utasítja, hogy szolgálja ki magát? Uramisten, mi történik itt? Bármi is, neki ez a nő egyre jobban tetszett.
Mindeközben a szobában Jutka végighallgatta a suttogást, és csak gyűlt benne a harag. Eddig Nóráról hitte, hogy egy jelentéktelen, megalkuvó nőcske, most meg kiderül, hogy Ábris a gyenge, jellemtelen alak? Elfintorodott. Ez igazán nem volt benne a pakliban. Ő naivan azt gondolta, hogy gond nélkül megszerezheti ezt a jóképű hapsit, aki majd a tenyerén hordja, erre csalódnia kell? Ez nem lehet igaz! Már az első megpróbáltatás kiakasztja? Mit sutyorog a féleségével róla, hisz eddig azt búgta a fülébe, hogy Nóránál unalmasabb nincs. Különben is, megnézte volna, ha neki megy ki a bokája, vajon dalolva járkálna most a lakásba? Hát nem érti, hogy nem tud rálépni és még fáj is? Szemét alak. No, de ezt nem ússza meg szárazon, ebben biztos lehet, mondta magának megígérve, hogy a bosszú nem maradhat el. Gyáva, rongy alak, aki hol neki teszi a szépet, hol meg a nejének, aki lefikáz? Féreg!
Nézte a plafont, aztán elővette a telóját, és gyorsan megírt egy lényegre törő üzenetet. Csak miheztartás végett…Jön még kutyára kamion, suttogta diadalmasan.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
