Nem tehettünk úgy, mintha lányunk kérdése nem hangzott volna el. Egymásra néztünk, és a férjem elkezdett valamit hadoválni. Én képtelen voltam még egy hazugságot kimondani. Ez a hazugság stop azonban csak arra a napra vonatkozott, tudom előre. Láttam, ahogy leguggol mellé, fülébe súg valamit, amin Barbi nevetni kezd. A szokásos vonzereje, a szövege, amelynek még a saját lánya sem tud ellenállni, állapítottam meg.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Rám nem volt szükség abban a percben, magukra is hagytam őket. Bementem a szobámba, abba a kis lyukba, amit azért különítettünk el, hogy ha túl fáradtak, nyűgösek vagyunk, akkor hagyjuk a másikat békében aludni. Ritkán fordult elő, hogy ott aludt valamelyikünk, mert a mi házasságunk valóban jól működött mostanáig. Igaz, hogy kicsivel több szereplője volt, mint a megszokott, de azért csodásan gördültek a napok egymás után. Ha az a nő nem jelenik meg Martinnal, ha Martin egyáltalán nem jelenik meg és mondjuk, befogja a száját, akkor még egy ideig boldogok lehettünk volna…
Ezért a gondolatért legszívesebben arcul vágnám magam. Nem gyávaságra neveltek, most meg húzom magam magamra a takarót, hogy ne lássak ki alóla? Csalódást okozok magamnak… Ha már ebben a helyzetben vagyunk, ha már összetört a tükör, ne lépjek a szilánkokba, mondogatom magamnak.
A szoba kicsi, de meghitt. A falon egy absztrakt festmény, sose szerettem, de nem zavart. Most viszont ordítanak a harsány színek, legszívesebben kidobnám.
Lefekszem az ágyra, és hosszú ideig gondolkodom anélkül, hogy álom jönne a szememre. A pénz körül forognak a gondolataim. Mennyit követeljek, hogy megértse, nem szórakozhat velem? Van két gyerekünk, rájuk is kell gondolnom. Önmagamra is. Fogalmam sincs, mekkora a vagyonunk, de biztosan több, mint, amennyit a férjem bevallana. Vajon hozzáférhetek-e valahogyan a számlákhoz? Kötve hiszem, mert biztos vagyok benne, hogy sokkal, de sokkal ravaszabbul intézi a pénzügyeket, minthogy egy jöttment feleség belekíváncsiskodhasson.
Ezt az utat nem járhatom. Viszont megpróbálkozhatok egy hatalmas összeggel, elvégre a cég és a férjem jó híre forog kockán. Csak annyit kell elhinteni róla, hogy megbízhatatlan, nem teljesíti a feltételeket és a pletyka elindul. Rosszabb ez, mint egy nyavalyás faluban. A hógolyóból gyorsan lehet lavina. A nőügyek nem számítanak, mindegyik haverja vagy üzlettársa hasonló hozzá. Legalábbis e téren biztosan. Ahol hatalom van, ott a szex mindig jelentős szerepet kap. Meg fordítva is.
Belealszom az éjszakába úgy ruhástul, ami szánalmas. Úgy kelek, hogy életem legrosszabb formájában vagyok, de a fejem tele friss ötletekkel. És ezekhez az ötletekhez Martin kell. Még nem tudom, milyen mértékben, de hogy szükségem van rá, az biztos.
Miután teljesen egyedül maradok otthon, azt tervezem, hogy elmegyek masszázsra meg a kozmetikushoz, és ha ez megvan, főzök valami különlegeset. A főzés mindig is megnyugtatott, és tudom, hogy jó vagyok benne. Szinte minden olyan, mint bármelyik más napon. A masszőr visszafogottan kedves és szótlan.
A kozmetikus épp az ellentéte, de nem zavar, legalább eltereli a gondolataim. A nők, ha beszélgetnek, két téma sose marad ki: a fogyókúra és a férfiak.
Elmeséli, hogy megismerkedett valakivel, aki nagyon kedves hozzá, és gazdag lehet, mert minden nap virágot küld neki. Már egy hete. Nevetünk, hiszen ilyen csak a filmekben létezik. Nina valóban szép lány, mindene formás, a haja abszolút különleges vörös fényben játszik. Szórakoztató, de kissé konzervatív, amit neveltetésének köszönhet. Nem tudta levetkőzni teljes egészében a gátlásait, pedig huszonnégy éves. Tetszik a lelkesedése. A szemöldökömet pontosan olyanra tudja formálni, amilyenre kell.
A kezelés után szinte életre kel az arcom. Nyoma sincs az éjszakának, és ezért hálás vagyok. Nagy borravalót hagyok neki, mert az udvarlója ki tudja, mikor adja fel a virágküldést. Nehéz elképzelnem, hogy ez a lány nem adja magát neki. Más oka nem lehet a virágküldésnek. Valószínűleg abban a pillanatban abbamarad, amikor megkapja őt. Nina nevet és annyit mond, bonyolult. Talán történt vele valami gyerekkorában, ami ennyire visszatartja? Elhessegetem a gondolatot, nem az én dolgom, nem tartozik rám. Nem is kellett volna beavatnia, de nem bírta ki, hogy ne dicsekedjen. Tipikus nő.
Felállok, a tükörbe pillantok, és végre valahára jól érzem magam. Ha az ember arca rendben van, a lelke is lassan hozzáidomul. Néha fordítva is. Ma nem. Felveszem a táskám, és megcsap a liliom erős illata, ami a tükör előtt pompázik.
– Ezt is ő küldte – súgja oda. Csillog a szeme, boldognak tűnik. Csak a tétovázását nem értem.
Fehér liliom, nem szeretem. Gyönyörű, de az illata irritáló. Amikor Franciaországban voltunk nászúton, a Loire völgyében, az egyik kastélyban majdnem rosszul lettem tőle. A férjem szereti, szerinte a legnőiesebb virág. Szerencsére sose kaptam tőle, mert figyelmes és megjegyezte, hogy kellemetlen számomra.
Elköszönök és megbeszéljük, hogy két nap múlva visszatérek egy arcmasszázsra és újabb frissítő kezelésre. Nina mosolyog, én meg újra megállapítom, hogy nagyon szép, és talán többre lenne hivatott, mint egy szalonban elfecsérelni fiatal éveit.
A kocsiban, amely lassan araszol, pedig nem is a délutáni csúcsban vagyunk, van időm kigondolni, mi legyen az ebéd. Narancsos kacsa lila káposztával és illatos burgonyával. Mire megjön a férjem, készen leszek, sőt! Ha meg más programja van, majd megmelegítem.
Nem, nem azért vagyok ilyen, mert szolgálóvá avanzsáltam magam… Szó nincs róla. Nemcsak feleség, hanem anya is vagyok, és ha válunk, semmilyen módon nem hagyom, hogy megkérdőjelezhesse valami ügyvédecske, hogy netán nem láttam el rendesen a feladataim. Igen, nő vagyok, feleség és anya. Mind együtt, és mindben a legjobb.
Nem akarok álszerény lenni, de tényleg kiteszek magamért. Az ágyban meg nem vagyok fadarab, mindketten tudjuk, de a megalázás jó eszköz lehet, gondolja az, aki nem tudja, hogy a felesége kemény ellenfél lesz.
A kacsa csodás illata átjárja a konyhát, és nekem jobb kedvem lesz, mint egész nap bármikor. Kezdődjék a harc, ha már nem lehet elkerülni.
fotó: Pinterest
