Forgószél kisasszony este tíz után csapott le a pubra, talán még a mohazöld reklámtáblát is kizökkentette a helyéről. Lehet egy kicsit túlzok, de az ilyen nőket máshogy nem lehet jellemezni. Érkezése felért egy ciklonnal, beviharzott és közben jó néhány törzsvendégnek okozott fejfájást. Az egyiknek kilökte az italát és míg elnézést kért, egy másik lábára lépett a tűsarkújával. (Szerencsére nem a hegyes részével, csak a lapossal). Ezután már nem szabadkozott, csak kislányosan elmosolyodott, majd nyílegyenesen közeledett felém. Hatalmas sóhaj keretében ült a pulthoz és egy száraz Martinit rendelt.
Először a kisasszonyt majd a többi vendéget szolgáltam ki. Természetesen a számlájához írtam a plusz italokat, kártyával fizetett, nem problémázott.
Pár kedélyes megjegyzéssel elejét vettem a helyiek sértődöttségének, ezután tovább legeltettem a szemem a sminkjét rendberakó nőn. Meg kell hagyni, nagyon csinos volt. Harminc-negyven közötti, jó karbantartott csaj. Hosszú, fekete haját copfba fogta, szeplős arcát pedig akár szépnek is lehetett volna mondani, ha nem csúfítja el az elkenődött szemfesték és rúzs. Világos, tulipánmintás ruhája kiemelte karcsú alakját, már-már túlöltözött volt a többi vendéghez mérten.
– Ha befejezte a stírölést, szóljon. Jól vagyok, minden rendben, kérem hagyjon kicsit békén!
Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem. No nem azért, mert lebuktam, hanem a közvetlenségén meg azon, hogy közben is figyelt.
– Igen, persze, ámbár az összképet kissé elrontja a kisírt szeme és a zavarodottsága.
Persze ezt kikérte magának. A sírást nem tagadta, inkább a másik miatt háborodott fel. Hiszen neki ilyen az alaptermészete, különben is, mit képzelek?!
– Nézze hölgyem, nem felszedni akarom, de úgy látszik magára ráfér egy kiadós beszélgetés.
Láttam a szemén, hogy igazam van. Egy hajtásra lehúzta a Martinit. Munkáról nem akart beszélni, nem szeretett, így a nyilvánvalóval kezdtem: – Pasi?
Rábólintott, utána csak annyit mondott, hogy ezt még a vak is láthatja, úgyhogy húzzak bele, ha tényleg szórakoztató partner kívánok lenni. Beszálltam a játékba, és jó néhány dolog kiderült. A megnyerő modorú úriember neve Glen volt és nemcsak a nő bugyijába, de a szívébe is belopta magát. Az interneten ismerkedtek meg és két hónapja találkozgattak. A fickó az apja után örökölt egy valag lovét, állítólag nagyon szerelmes volt. Forgószél kisasszonyért feladta volna a házasságát, a csillagokat leígérte.
– Hamar rájöttem az igazságra – tért a lényegre pár itallal később – az öröksége kamu volt, úgy, ahogy a válás is. Mit mondhatnék, mazochista típus vagyok. Tudtam, hogy egy szemét, mégis elmentem vele. Ma viszont meglepett, a randit fél órával azelőtt mondta le, mielőtt elindultam volna. Lecsekkoltam az online profilját a társkeresőn, meg a szociális alkalmazásokon. Gyanúsan aktív volt az elmúlt napokban. Tudom kicsit közhelyes, de minden nőben van egy kis Sherlock Holmes… Ezek után a talihelyünkre siettem és tudod mit láttam?
Tudtam mi jön, sokszor hallottam már ezt a történetet, azonban Forgószél kisasszony előadásának volt egyfajta bája.
– Az a rohadék egy másik csajjal smúzolt. Nyilván nem a feleségével, hanem valami fiatalabb tyúkkal. Tudod milyen szar érzés, amikor szeretőként csalnak meg? Első felháborodásomban majdnem bementem és balhét csináltam…
– De nem tetted, mert annál sokkal több eszed van – mondtam, mire elmosolyodott és akkor, ott, majdnem beleszerettem. Az elkenődött vörös rúzs miatt túlságosan hasonlított Jokerre, így a szerelmet kicsit jegeltem.
– Nem, végül nem, inkább bosszút álltam. Munkámból adódóan ismerem az ilyen negyven pluszos házas hapsik menetrendjét. Egy kis beszélgetés és ha minden jól megy, akkor irány a szoba. Ha a kémia működik, akkor mindig oda viszi a csajt. Velem is így kezdődött, sejtettem hova mennek. Igazából egy hülye vagyok, de valamiért vonzódom az ilyen pasikhoz. Lehet munkaköri ártalom.
– Megesik mindenkivel, hogy a saját hülyeségébe ragad, végül mit tettél?
– Követtem őket a szállodáig. Aztán felhívtam a feleségét és elmondtam, merre találja a férjét. Azt javasoltam, hogy adja be a válókeresetet, de előtte szerezzen bizonyítékot, fotózza le, ilyesmi….
Táskájába nyúlt és egy cápamosoly keretén belül elém varázsolta a névjegykártyáját. Egyből világos lett, miért nem akart beszélni a munkájáról!
– Válóperes ügyvédként dolgozom és az egyik legjobb vagyok. Ha megbíznak, én a bőrét is lenyúzom az ilyen Glen-féléknek. Szóval, töltesz még egy italt vagy hívjak egy taxit?
