– Jaj, nem olyan! – kacagott hangosan Marcsi. – Nem az öregek otthonában jártam, hanem egy múzeumban. Csak jó volt ezt kimondani.
– Az nem lehet, hogy ilyen helyeken ismerkedsz! – kiáltott Petra. – Ki jár ezekre? A nagyanyám is...
Majd egy hétig nem történt semmi. Liza egészen boldog volt és olyan büszkén jár-kelt a lakásban, mintha legalábbis új égitestet fedezett volna fel az égbolton. Időnként a férjére pillantott, és csakhogy meg nem veregette a saját vállát. Így kell...
Megint megtörténik. Megint az a szúró érzés a gyomrában. És a némaság. Hiába mondja anyja, hogy ne hagyja magát, szóljon vissza, az nem olyan egyszerű. Dani szép fiú, nem mindig undok. Van, amikor kedves vele, de ha nem az,...
Nem állítom, hogy könnyű volt megtalálnom Levente jelenlegi választottjának a lakását. Azt sem, hogy egyszerű volt odamennem. Azért mondom, hogy jelenlegi, mert ez tényleg pillanatnyi állapot. Vagy úgy hittem. Előre ítélkeztem, ahogy sokan, de az vesse rám az első...
Olívia ragyogott. Nemcsak a haja, amely olyan vörös volt, mint a lenyugvó nap, hanem az arca, a szeme, a teste. Ragyogott, mert este boldog volt. Épp hazafelé utazott szüleihez, akiket már fél éve nem látogatott meg. Egyedül, a fia...
Az az este…Zsuzsó nem is tudta, hogy boldog legyen vagy sírjon. Meseszerű volt. Minden egy varázslattal, a ruhával kezdődött, és a valódi Hamupipőke mese kelt volna életre, ha a lány tényleg mostoha körülmények között indult volna a bálba. Erről...
A hang ismerős volt. Régen nem volt ennyire mély és öreges, mint most. Akkor még a fiatalság szele járta át. Megrázkódott. Az emlék feléledt.
A sáros utcán rohantak, öccse megcsúszott a lehullott leveleken és elesett. Ettől még jobban megijedt. Anyja...
Úgy döntöttem, bemegyek az irodába, ott töltöm az estét. Van dolgom bőven, aztán majd alszom a kanapén, és reggel kitalálom, hogyan tovább. Beszéltem az öcsémmel, akiről nem hallottam már vagy fél éve. Azt mondta, majd rájövök, hogy tévedtem, és...
Levente menekül. Megfutamodik az első komolyabb problémánál. Nem azt ígértük egymásnak, hogy kitartunk? Nem arról szól a szerelem, hogy jóban-rosszban? Én nem értem őt. Persze, értem, de mégsem. Most miért kellett úgy döntenie, hogy elmegy? Tisztában vagyok a támadásokkal,...
Az új lakók három hónapja költöztek be. Ideális párnak tűntek egy kisfiúval és egy kislánnyal. A fiú lehetett vagy hatéves, a húga pedig alig kettő. Mindketten szőkék voltak, fehér bőrűek és ritkán mosolyogtak.
Liza nem foglalkozott velük, a panelház negyedik...
