Először a fül-orr-gégész kérdezett rá. „Sportol valamit?” „Kapálok.” – vicceskedtem. Nem mosolygott vissza. „Reflux. Csökkentenie kellene a stresszt. Heti kétszer, de inkább háromszor 1 óra sportolás javasolt.” Nyeltem egyet. Napi 8 óra görnyedés az íróasztal előtt. Utána ott a kert, az állatok, a háztartás, a család… Mondjuk éjszaka még pont ráérek, de tényleg. Lapozzunk.
Másodjára a nőgyógyászom érdeklődött. „Bizony, ez már a változókor. Mit sportol?” „Hogy mit is? Felhúzok napi 200 liter öntözővizet, fejem a kecskéket, kamaszt nevelek! Mire reggel beérek az irodába, már egyszer elfáradtam!” – dünnyögtem magamban, miközben magamra rángattam a ruháimat. De azért este odaálltam a tükör elé. Has behúz, váll kifeszít, fej felemel. Hm. Egy kis munkával talán újra kerek lehetne ez a popsi… De mire beszereztem a kézisúlyzókat, a hulahopp-karikát, a tornamatracot és a dresszemhez színben passzoló hajpántot, el is fogyott a lendület. Időről időre azért leporoltam a cuccokat, és pár napig látványosan alakot formáltam, főleg, ha a férjem is látta.
A végső lökést a fájdalom adta. Igen, van, amikor a nőknek is merevedésük van. Deréktájon. Először a férjem gerince mondta be az unalmast, aztán jöttem én. Úgy mozogtunk, mint a zombi-imitátorok a Thriller videóklippjében. Felváltva dögönyöztettük magunkat a masszázsfotellel, de már az sem segített. Ő unta meg először – vagy ő volt a hiúbb? -, és egyik nap azzal jött haza, hogy 20 év kihagyás után újra folytatja küzdősportos karrierjét. S lőn. Eleinte heti kétszer, aztán már háromszor járt edzésre. Egyre szálkásabb lett. A gyerek rábeszélte a szakállra, új frizurára. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy szívdöglesztő macsóval élek együtt. Felhördültem. Nehogymáhogy! Még a végén… Na, megállj csak!
És elkezdtem. Csak egy kis „lájtos” gerincjóga, itt a falusi kultúrházban. Csak heti egyszer. Aztán kétszer, már itthon is. Aztán már annyiszor, ahányszor csak jólesik. És egyre gyakrabban esik jól! Rossz időben a nappaliban, jó időben a kertben egy pléden, vagy akár ebédszünetben az irodámban, csukott ajtó mögött. Nem akarok kábítok senkit, csoda nem történt, még mindig nem kevernek össze Jane Fondával. Nem fogytam sokat, csak pár kilót. Nem is az volt a cél. Nincsenek kőkemény izmaim, a popsimmal sem török diót. Egyelőre! Viszont az izmaim tónusosabbak, újra hajlékony vagyok, energikus, és nyugodt! Jóga közben elröppen a stressz, hiszen éppen elég arra koncentrálni, hogy normálisan lélegezni tudj egy-egy bonyolultabb mozdulatsor közben. A jógában az is jó, hogy nem kell hozzá méregdrága edzőcipő, se csini ruci, se sportszerek. Egy dolog kell csak hozzá: TE.
