Energikus, közvetlen és imádja a kisfiát – ez az, ami elsőre feltűnt a Kiss Ramónával folytatott beszélgetésem során. A Barátok közt egykori kulcsszereplőjét és az X-faktor műsorvezetőjét a Hyundai nagyszabású rendezvényén csíptem el, ahol a márka új mentorává avatták a színésznőt. Csak szuperlatívuszokban tudott beszélni férjéről és családjáról.
Hogyan egyensúlyozol a munka és a magánélet között?
Nekem óriási támogatást jelentenek a szüleim és a férjem szülei. Nagyon sokat segítenek, le a kalappal azok előtt az édesanyák előtt, akiknek nincs segítségük és így is meg tudják oldani azt az egyensúlyt, hogy képesek dolgozni és a gyerekekre is elég időt tudnak szánni. Már ha létezik egyáltalán ilyen, hogy elég idő! Bár a gyerekemnél azt érzem, hogy ugyan még nem tud beszélni, de azt mondaná, hogy: nya, hagyjál már egy kicsit légyszi! – ezt látom néha rajta, mert szétdögönyözöm minden nap. De a családom nagyon nagy segítség, illetve a férjem, mert ehhez azt hiszem, hogy kell egy olyan férj, mint az enyém, aki támogat abban, hogy a kreativitásomat kiéljem a munkában. Ha nem is sokszor, de heti 2-3-szor el tudok menni otthonról.
Ezek szerint te is egyetértesz abban, hogy segítség nélkül ez nem megy.
Szinte lehetetlen.
Azért így sem lehet könnyű. Időbeosztásra van valami módszered?
Semmi, nulla, 35 évesen nem tudok mit mondani erre, teljes káosz van. Az én életem nagyon hektikus, viszont meg lehet benne találni a rendszert, mert nem érzem magam elveszettnek. De nyilván változik az, hogy mikor forgatunk – reggel, délben, este, éjszaka. Ha elmegyek színházba, hétkor kezdek, tízkor végzek, ez nem egy – úgymond – normális munkabeosztás, a reggeliben pedig hajnali ötkor kezdünk, szóval teljesen összevissza van. Viszont ezeket össze tudom koordinálni úgy, hogy egy-másfél-két napon belül képes legyek a forgatásokat, a színházat és a reggelit blokkosítani. A fennmaradó négy-öt nap viszont csak a családé legyen!
Ehhez gondolom kell az, hogy szenvedéllyel végezd a munkádat.
Abszolút! Ez a legfontosabb! nem tudok elég hálás lenni, hogy valahogy megtaláltam azt az utat és lehetőséget is kaptam rá, hogy olyan munkát végezzek, amit szeretek. Nyilván ad egy olyan adrenalint és egy olyan löketet, ami visz előre.
Úgy tűnik, hogy egy nagyon jó családban élsz. Szerinted mégis mitől hullik szét manapság annyi család, miért romlik meg annyi párkapcsolat?
Nem tudom, és nem is akarom rá tudni a választ, mert akkor az azt jelenteni, hogy nekem is a saját bőrömön kellene megtapasztalnom a problémát. Én most jól érzem magam, bízom benne, hogy ez így is marad.
Akkor fordítsuk meg: mi az, ami nálatok jól működik?
A kommunikáció az, ami alapvető. Egy olyan társra vártam, akivel meg tudom beszélni a dolgaimat, akivel közösen tudok gyereket vállalni. Nem vagyok pszichológus, de ha csak a múltamra visszagondolok, akkor az egy nagyon fontos – olykor hiány – volt, hogy nincs kommunikáció és ezen bizony elcsúsztak saját kapcsolataim is. A humor is elengedhetetlen, és persze kell a vonzalom, a kémia! Ez a három dolog túl tud lendíteni olyan veszekedéseken, amik lehet, hogy másnál egy váláshoz vezethetnek.
Nagyon sokat beszélsz a párodról. Vele hogy ismerkedtél meg?
Megláttam és megszerettem! Először csak a tarkóját láttam, és már valamiért felfigyeltem rá, majd megfordult, megláttam az arcát, és ennyi volt, nem szóltunk egymáshoz. Aztán négy hónap múlva találkoztunk, amikor egy közös társaságba kerültünk. Akkor elmondta, hogy ő már volt színházba megnézni engem titokban, mert már régóta tetszettem neki. Úgyhogy igazából külön-külön kinéztük egymást, de egyikőnk sem tudott a másikról. Végül jött a randevú, és sokat nem vártunk, öt és fél hónap múlva megkérte a kezem, aztán jött Noé.
Akkor itt nem volt semmi kétely.
Igen, azt hiszem, ez volt a lényeg, hogy vártunk egymásra eleget. Úgy tudom a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy nem volt kérdőjel.
Terveztek kistestvért?
Természetesen igen, a férjemnek is van egy öccse, nekem pedig egy húgom, mi így nőttünk fel, ez számunkra valahogy magától értetődő.
