Fahéj és szerelem? 7. rész

A szakadó hóesésben Angéla lassan haladt előre. Mihelyt valami változás történik az időjárásban, az emberek megbolondulnak, morfondírozott magában, vagy felgyorsulnak és kocsijaikkal, és a kiesettnek hitt időt akarják utolérni, vagy egészen lelassulnak, mert úgy hiszik, a lassúság nem okozhat gondot.

A sorozat többi részét itt olvashatod

Mindkettő jelen volt aznap délután az utakon, ezért a tízperces utat negyvenöt alatt tette meg bátyja lakásáig. Volt ideje elemezgetni Dávid hangsúlyát, kirohanását, így kellően felspannolva ért a szűk kis utcába, amelyet az újonnan épült házak sem tettek szebbé. Merev volt és kellemetlen, pontosan olyan, amilyen a bátyja az utóbbi években. Fiatalkorában még tudott rugalmasan intézkedni, ha valami gondja akadt, de ahogy múlt az idő, egyre csökönyösebben hajtotta a maga igazát.

Leparkolt és sietős léptekkel elindult a precízen kivitelezett, minimalista vaskapu felé. Nagyon várhatta őt, mert épphogy megnyomta a gombot, azonnal kinyílt az ajtó.

Dávid a földszinten lakott, tágas lakása egy belső kertre nézett. Csinos hely volt, de zárt. Megint csak az jutott Angéla eszébe, hogy a lakás is a tulajdonosának lelkét tükrözi. Arra számított, hogy nem találja egyedül, de Dávid vagy elküldhette Lucát, vagy nem is lakott vele. Ezt nem tudta, de nem is volt fontos neki.

– Gyere be! – nyitott ajtót neki zaklatott arccal a férfi. – Add a kabátod, és ülj, le, mert amit mondani fogok, attól biztosan le fogsz.
– Nagyon ideges vagy! Ne főzzek egy teát – kérdezte Angéla, de férfi csak legyintett.
– Nem kell. Inkább hadd kezdjem el! Ádámról van szó.
– Ádámról? Milyen Ádámról?
– Jaj, ne gyere most ezzel az ostoba kérdéssel. Azzal, aki úgy odavolt érted sulis korunkban. Luca mondta, hogy látott vele téged.

Angéla felhúzta a szemöldökét, és valamiért nem volt meglepve. Zsigerileg biztos volt benne, hogy ez a nő kavarni fog.

– Hallgatlak. Ennél többet is mondhatnál.
– Jól van, csak egyelőre nehezen emésztem a hallottakat. Luca elmondta, hogy egy cégnél dolgozott az ürgével, és az nem bírt leszállni róla. Folyton zaklatta, üzeneteket írogatott neki, de a legrosszabb, hogy vállalati bulin majdnem megerőszakolta.

Angéla elsápadt. Megrökönyödve nézett a bátyjára, és egy árva szót sem tudott kipréselni az ajkai közt.

Idegesen morzsolgatta a karkötője láncszemeit, aztán felvillant előtte Ádám, aki eddig előzékeny és kedves volt vele. Egy pillanatig sem tolakodott az életébe, sőt kifejezetten udvariasan próbált közeledni feléje.

– Ez mikor történt? – kérdezte nagy sokára.

Dávid remegő kézzel vizet töltött magának, majd kibökte.

– Alig egy éve.
– És? Ezt miért mondod el nekem? Azt sem értem, miért borulsz ki ettől?
– Azért drága, ostoba húgocskám, mert az a féreg azt a nőt bántotta, akit én szeretek. Azt a nőt akarta leteperni a mosdóban, akit én el akarok venni feleségül.
– Honnan tudod, hogy igazat mond? És mi közöm van nekem ehhez?

A férfi megvetően végigmérte a húgát.

– Te tényleg ilyen hülye vagy? Neked csapja a szelet. Én meg akarlak óvni tőle. Nem tudhattad, milyen szörnyeteg lett az évek során. Már nem az a bénagyerek, mint régen.
– Köszönöm, de nincs szükségem a védelmedre. Régen nem voltál ekkora gáncs nélküli lovag. A suliban rajtam röhögtél a haverjaiddal. Most meg amiatt lettél dühös, hogy a menyasszonyoddal majdnem ugyanazt tették, amit te pár éve?

Dávid felhördült. Keze elfehéredett a pohár szorításától.

– Ne merd felemlegetni azt a régi dolgot! Nem történt semmi, kicsit hevesebb voltam, és az a lány hagyta is, aztán meggondolta magát és megvádolt. Pedig benne volt egy ideig.
– Le kellett volna állnod, amikor kérte. De te nem tetted, csak akkor, amikor rátok nyitott Erika. Épp elég baj volt az is.
– Te nem érted az egészet… Sokat ittam, és az a lány kellette magát.
– Tudom, ezerszer elmondtad, de te egy felnőtt férfi vagy, akinek tudnia kell, mikor álljon le! Olyan nincs, hogy túlságosan kellette magát.
– Nem hagyhatnánk azt a régi nótát? Elmúlt, senkinek nem lett baja. Én elváltam, azóta jobban figyelek magamra. És már két éve nem iszom.
– És mit mondott Luca, hogy lett vége annak a sztorinak?
– Eljött a vállalattól, és máshol kezdett dolgozni.
– Maradt legalább pár üzenet, amellyel bizonyítaná, hogy Ádám zaklatta?

Dávid legyintett.

– Dehogy. Eszébe sem volt megtartani. Mind kitörölte, és Ádámot is igyekezett elfelejteni addig a pillanatig, amíg meg nem látott titeket. Ki várna tőle mást? Ugye, most nem azt akarod állítani, hogy kitalálta?
– Nem tudom…
– Elmész te a francba, húgocskám… Meg akarunk védeni, erre te jössz ezzel? El se hiszem, hogy ilyen gonosz vagy vele. Mi a bajod Lucával? Talán túl szép? Túl szőke? Olyan, amilyen te sosem lehetsz?
– Dávid, fejezd be! Túllépsz minden határon! Rohadtul nem érdekel, hogy szőke-e vagy barna, hogy kacsaszája vagy műmelle van. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy igazat mond.
– Rendben. Ahogy gondolod. Én ezennel abba is hagyom ezt a beszélgetést. Nincs kedvem hallgatni az ostoba kifogásaidat. Szóltam, te meg döntsd el, hogy besétálsz-e a csapdába, vagy okosan elküldöd a francba.

Angéla kis híján elsírta magát. Bántotta Dávid kirohanása, gyűlölködése, és közben az motoszkált a fejében, hogy valóban nem ismeri a mostani Ádámot. Akit ismert, az már rég nem volt sehol. Csak egy kamasz volt, akinek ő tetszett, de azóta elmúlt harminc év, még kimondani is borzasztó, és azalatt bármilyenné változhatott az a rajongó fiú.

Mégis volt az egészben valami, ami nem hagyta nyugodni… Képtelen volt elhinni, hogy Luca puszta szívjóságból mondta el a történteket Dávidnak. Ha tényleg így lenne, miért nem őt kereste meg újra, hisz egyszer már megtette? És valóban ezért figyelte volna őt és Ádámot, hogy figyelmeztesse? Nehéz volt elhinnie…

A telefonja ekkor rezegni kezdett. Benyúlt a táskájába, és meglepve látta, hogy Csongor keresi. Vajon ő mit akar? Elég nyilvánvaló volt, nem vonzódik hozzá, talán a sütemények miatt üzen?

„Kedves Angéla! Köszönöm a csodás estét, nagyon kellemes volt. Jó érzés volt olyan nővel beszélgetni, mint maga. Nem találkoztam hasonlóval, mert a nők nagy része ostoba és sekélyes. De maga más. Szeretnék valami nagyon fontosat mondani. Ha van ideje, bejön hozzám holnap délelőtt? Úgy emlékszem, nem dolgozik. És ha nem bánja, várom a csodálatos süteményeit is.”

Angéla, ha nem lett volna ideges és feszült, elnevette volna magát. Ennél rosszabb üzenetet egy értelmes ember nem írhat, gondolta. Dicsérte őt, szapulta a nőket, csodásnak találta azt a szörnyű estét és miközben ezt közölte, a fontos mondanivalója ígérete mellé süteményt kunyerál? Ez a férfi vagy bolond, vagy ekkora lúzer, állapította meg. Legszívesebben annyit írt volna neki, hogy keressen már egy jó cukrászdát, de jólneveltsége nem engedte.

Vajon mit akarhat, ami annyira fontos, hogy kéri, menjen be hozzá? Hisz ő csak egy egyszerű adományozó, akinek viselkedését az otthon vezetője úgy látszik, félreértette. Vagy egyáltalán nem erről volt szó? Elvégre nem más, mint csak egy csinosnak mondott nő, ahogy Csongor is kifejtette…

Káromkodott egyet, aztán felállt, és Dávidnak mérgesen annyit vetett oda, hogy köszöni a beszélgetést, majd kisietett az ajtón. A folyosón megállt, nagy levegőt vett. Mi a fene történik körülötte mostanában, tette fel a kérdést, amikor újra megcsörrent a telefonja. Ádám hívta.

Folytatjuk

fotó: Pinterest