– Azt állítod, hogy minden bűn egyforma?
– Isten szemében igen.
– Te viccelsz! Ugyanannyira bűnös az, aki hiú, mint aki sorozatgyilkos?
– Isten mindenkinek megbocsát, tegyen bármit. Ha megbánja, akkor Isten nem tesz különbséget.
– Ezt nem hiszem el. Hogy lehetne minden azonos? Nincs semmiféle mérleg, amely súlyozná a bűnöket?
– Nem érted, hogy minden bűn egyforma? Épp ebben rejlik Isten jósága. Ezt hívják könyörületnek!
– Ez akkora baromság, amekkorát nem látott a világ. Ne merd nekem azt mondani, hogy egy ember, aki elveszi más életét, megerőszakolja, feldarabolja, vagy megkínozza, az ugyanannyira bűnös, mint aki csak falánk vagy épp a Tízparancsolatot hanyagolva nem járt templomba.
– Pedig így van. Isten egyetlen fiát adta a világ bűneiért. Gondolj bele, hagyta, hogy az emberek megkínozzák, megalázzák és keresztre feszítsék, csak azért, hogy megváltsa a világ bűneit. Az enyémet, a tiédet és mindenkiét. Meghalt értünk. Ennél többet senki nem tehet az emberekért.
– Hisz én nem is éltem akkor, ahogy te sem. Előre halt meg a majdani vétségeimért? Megelőlegezte nekem a megbocsátást?
– Nagyon jól látod. Mindenkiben ott a Gonosz.
– Ez lehetetlen. Ilyesmit nem lehet elhinni. Ne mondd nekem, hogy a csecsemőben is rejlik gonoszság! Vagy egy kétévesben, aki még alig tud a világról valamit.
– A mag ott van benne. A csíra. Különben, hogy került volna bele? Azt gondolod, hogy a hisztis kétéves nem azért hisztizik, mert gonosz?
– Te magasságos ég! Te semmit nem tudsz a fejlődési szakaszokról? Képben vagy azzal, hogy miért akarja érvényesíteni egy kisgyerek az akaratát? Ha még egy ilyet mondasz, esküszöm, kivetem magam az ablakon.
– Pedig így van.
– Ó, valóban? Pedig tudtommal Isten minden embert a saját képmására teremtett. Én ezt nem értem, megmagyaráznád? Egyszerre rút, sánta, szívbeteg, autista és mondjuk hiányzik egy keze? Hogy lehetne mindez igaz? Ha Isten ennyire jól intézi a dolgokat, miért betegek oly sokan?
– Tudod, van szabad akarat…És az ember dönthet arról, hogyan akar élni és cselekedni.
– Ez csodás! Szerinted van olyan csecsemő vagy kisgyerek, aki kórházban akar szenvedni, aki fájdalmak közt akar haldokolni? Isten ilyenkor hová néz?
– De ha eltávoznak a Földről, jó helyre kerülnek!
– Ne akard, hogy káromkodjak! Jó helyre? Hová? Oda, amit te mennynek gondolsz? Vajon merre van? Hogyan tudnánk felfogni, érzékelni, és miért van az, hogy senki, de tényleg senki nem jön vissza mesélni róla? Kérlek, ne gyere a reinkarnációval, hiszen az nincs a Bibliában, de azzal sem, hogy vannak, akik látták a halál utáni életet. Bizonyítékokat sorolj fel!
– Istent nem kell bizonyítani. Minden, ami jó a Földön, az az ő műve.
– És a rossz a Sátáné?
– Igen.
– Ez kiváló elgondolás. Isten PR-ja kiváló. Tehet bármit, neki csak a jó jut, míg az ördög műve a világon az összes baj. Úgy érzem, Istennek lenni könnyű.
– Nem akarod érteni. Pedig benne van a Bibliában minden.
– Mi? Hogy van feltámadás? Tényleg? Hogyan? Azt meg se akarom említeni, hogy a Biblia az emberek műve. Kicsit kiszedtek belőle, kicsit átírogatták, majd sikerült melléfordítaniuk, aztán toldozták-foldozták azokat a történeteket, amelyek megfeleltek a papoknak, és a végén azt mondták, lám, ez Isten szava.
– Ez ostobaság. A Biblia által szól Isten az emberhez.
– És mit mond?
– Benne van a Tízparancsolatban…De az embert nem érdekli, nem tartja be, utána meg lázadozik. Gondolj csak Ádámra meg Évára.
– Az első emberpárra gondolsz, akinek két fia volt? Nem túl jó példát hozol fel, mert nekem így azonnal meg kell kérdeznem, hogyan terjedt el az emberiség, miután Káin megölte Ábelt? Ábelt Isten jobban szerette, már ez sem tűnik túl igazságosnak, az ő áldozatát szívesebben fogadta. Csoda, hogy testvére féltékeny lett? Miután megölte Káin Ábelt, Isten nem ítélte el, hanem bélyeget rakott rá, hogy a többi ember ne bánthassa a gyilkosság miatt. Jogos a kérdés, hogy Isten egy gyilkos véd? Kérdem, miért? És ami a legérdekesebb, mit jelent az, hogy a többi ember ne bánthassa? Milyen többi? Nincs is több ember a Földön, vagy ha igen, honnan?
– Erre is van válasz. Csak el kell olvasni a Bibliát!
– Kérlek, segíts keresgélni a sorok között!
– Ne gúnyolódj! Téged úgy se lehet meggyőzni semmiről. Egyszerűen nem hagyod, mert nem akarod elfogadni a Teremtőt.
– Én elfogadnám, de adj nekem magyarázatot a kérdéseimre! És eszedbe ne jusson azzal takarózni, hogy hol vagyunk mi Isten döntéseitől, meg attól, hogy útjai kifürkészhetetlenek.
– Értelek. De gondolj a jóságra, ami a világban van. Mi az, ha nem az ő műve? Ő a szeretet és megbocsátás. Mondok egy példát: van egy ismerősöm, akit tíz évig erőszakolt az apja, de ő megbocsátott neki, ahogy az apa is magának, és most jó a kapcsolatuk.
– Jó? Ha ezt mered mondani, sikítok.
– A lány férjhez ment, rendben van, született két gyereke. A megbocsátás által lett ilyen. Már nem haragszik, és ennyi.
– Itt és most hagyjuk abba a beszélgetést. Nem és nem tudom felfogni, hogy te azt állítod, hogy akit az apja erőszakolt 10 éven át, most jól van, csak mert képes volt megbocsátani szörnyeteg apjának. Gondolom, az unokákat nem viszi hozzá látogatóba.
– Megértem, hogy te ezt másképp látod. Ezért van harag a szívedben. Ezért ilyenek az emberek.
– Jó, itt van vége ennek a csevegésnek a részemről. Te egy átmosott agyú hívő vagy, és pedig egy hitetlen, aki többet tud a világról, mint kellene…
– Igazad lehet. Bízom benne, hogy egyszer majd meghallod te is Isten hívó szavát…
– No komment.
(A beszélgetés nem kitalált, és szinte szóról szóra minden elhangzott, ami fennen írva van.
Kép forrása: Pinterest
