Két szerelem? 5. rész – A hazugság életet ment

"Adél és én úgy nézünk egymásra, mint a harmadik teve Noéra. Lopott mondás, de ide megfelel. Én azt hazudtam neki, hogy máshol dolgozom, a sors keze azonban nyakon vágott, és elküldte hozzám kis, ragaszkodó szeretőmet, hogy érezzem a törődést."

 

 
 

Isten nem ver bottal. Ez a mondás tökéletes. Abszolút lefedi az én hazugságomat az egyik szerelmem felé.

Adél és én úgy nézünk egymásra, mint a harmadik teve Noéra. Lopott mondás, de ide megfelel. Én azt hazudtam neki, hogy máshol dolgozom, a sors keze azonban nyakon vágott, és elküldte hozzám kis, ragaszkodó szeretőmet, hogy érezzem a törődést.

 – Te? – kérdezzük egyszerre. A titkárnőm a bajusza alatt somolyog, de feddően rápillantok. – Nem láttalak a gimi óta! – mondom gyorsan, hogy eszébe ne jusson kombinálni. Adél szerencsére kapcsol, és nem mondja, hogy ne beszéljek hülyeségeket.

 – Igaz, és az nem tegnap volt – bólogat. – Nem sejtettem, hogy valaha is hozzád kerülök! – Ebben igaza van. Én se.

 – Gyere, foglalj helyet, és megbeszéljük a munkát! – Ránézek az ajtóban toporgó titkárnőre és mutatom neki, hogy a szokásos kávé és víz jöhet. Ezalatt a vendégem körbepillant, majd vigyorgó arccal néz rám. Ahogy csukódik az ajtó, lehervad arcáról az öröm. Nézem finoman ráncolódó homlokát, csinos sminkjét, és érzem, hogy nem vagyok nyerő pozícióban.

 – Mintha nem ezt a munkahelyet említetted volna nekem… – mondja gúnyosan. – Hogy a francba vagy akkor itt?

Nagy levegőt veszek, és kimondom a bennem megszülető hazugság legújabb változatát.

 – Istenem, de gyönyörű vagy! Annyira hiányoztál! – De mielőtt folytatnám, legyint.

 – Jól van, akkor mondom! Képzeld, itt is dolgozom és a másik helyen is! Mert nincs állandó bázisunk, és ide-oda ingázom.

 – Komolyan? – néz mélyen a szemembe. – Akkor ezért nehéz veled találkozni! – El se hiszem, hogy számba adja a szavakat. Bár inkább mást tennék vele, mint vitáznék, de nem lehet, ezért a fotelre mutatok, mielőtt megjönne a kávé.

 – Látod, nem véletlenül mondtam, hogy nem érek rá! És nem akartalak feleslegesen munkahelyi dolgokkal fárasztani. De az, hogy most itt vagy, maga a csoda! Annyira örülök neked, édesem!

Megigazítja ceruzaszoknyáját, ami fekete és tökéletesen passzol rá, majd kék ingjének ujját babrálja.

 – Fura lenne veled dolgozni…– jegyzi meg, és ebben egyetértünk.

 – Tulajdonképpen nem mellettem lennél! Megjegyzem, nem is mondtad, hogy munkát keresel. Azért te se voltál teljesen őszinte velem! Nem igaz?

Elpirul, és látszik rajta, hogy nem tudja, mit válaszoljon. Az érkező kávé menti meg. A félórás csevegésünk azzal végződik, hogy megbeszéljük, megéri-e a cégünknél dolgoznia. Amikor feláll, és annyit mond, még alszik rá egyet, mert nem számolt velem.

 – Haragszol, bogárka? – kérdezem.

Megrázza a fejét, de mintha nem lenne teljesen őszinte.

 – Mikor láthatlak? Ma estefelé netán? Nagyon felizgattál ebben a csinos blúzodban! Odavagyok a szigorú nőkért!

Felkacag bájosan és ingerlően. Érzi, nem sokon múlik, hogy leteperjem. Én viszont titkon abban reménykedem, hogy nem vállalja el az állást. Ha igen, sok kellemetlen percben lehet részem.

 – Figyelj, te hazudós! Este hatkor várlak, de ne találj ki semmit, mert ha nem leszel a lakásomon, repülsz! Érzem, hogy van valami a levegőben, meg kell beszélnünk!

Mosolygok, és legszívesebben össze-vissza csókolnám cseresznyepiros száját. Amikor lépek egyet felé, kopognak. Megint a titkárnő, és a legnagyobb meglepetésemre Iza áll az ajtóban. Hirtelen megnémulok, de Adél felkapja a táskáját és már nyújtja is a kezét!

 – A viszontlátásra! – nyomja meg erősen a szót, hogy értsek belőle. Megkönnyebbülten nézek utána, ahogy kiviharzik.

 – Szervusz, drágám! Muszáj volt személyesen elmondanom valamit! Ugye, nem bánod? – kérdi Iza, és ha nem szólalna meg ezután, akkor is tudnám, mit akar mondani. Te magasságos ég, miért történik ez most velem? Sarokba szorítanak és most nyüszíthetek, mint egy kivert kutya. Nem sajnáltatom magam, hiszen senki nem hibázott nálam jobban. Azt csendben megjegyzem, hogy úgy tudtam, a feleségem gyógyszert szed. Vajon mikor hagyta abba és miért nem szólt róla?

Folytatjuk…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here